Titkos üzenetek

14. fejezet

Nem volt kérdés, hogy ezt az éjszakát Lina nálam tölti. A karjaimba vettem és a haját simogattam, míg ő egyenletesen lélegezve mélyen aludt. Nem mertem álomba merülni, annyira féltem, hogy ha reggel felkelek, akkor csalódni fogok és Lina már nem lesz ott, és kiderül, hogy álom volt az egész csupán. Túl sokszor megtörtént ez velem az utóbbi években! Persze, alvásra nekem is szükségem volt, így el-elszenderültem időnként, de mindig felriadtam és ijedten tapogattam végig szerelmemet magam mellett. 

- Jó reggelt! - üdvözöltem mosolyogva, amikor kinyitotta szemeit. Odahajoltam és megcsókoltam.

- Jó reggelt! - nyújtózott Lina elégedetten, majd mélyebbre fészkelte magát karjaimban. 

Beletúrtam szőke hajába és játszani kezdtem az egyik tinccsel. 

- Szöszi, miért mentél el akkor egy szó nélkül? - törtem meg a csendet kissé félve, de tudni akartam a választ, hisz annyit rágódtam már ezen.

Egy ideig nem felelt, már azt hittem, megsértődött és haragudtam magamban, hogy egyáltalán szóba hoztam.

- Butaság volt - mondta végül úgy, hogy nem emelte fel a fejét, hanem elbújt a mellkasom jótékony takarásba. - Szégyellem is magamat érte. Annyiszor megbántam! De már nem tudtam meg nem történté tenni.

- Pontosan mi zaklatott fel annyira, hogy még azt sem engedted, hogy megmagyarázzam a helyzetet? - faggattam tovább, de egy percre sem engedtem ki karjaim közül.

- Féltékeny voltam - vallotta be csendesen. - Olyan sokáig együtt éltél Pálmával! Nem tudtam elhinni, hogy csak úgy tovább tudsz az egészen lépni és velem maradni. Pálma korban is jobban illett hozzád, valamint sokkal szebb, mint én! 

- Jaj, Szöszi! - húztam szorosabban magamhoz, de hirtelen eltolt magától és durcásan felült az ágyban.

- Miért hagytad, hogy megcsókoljon?! Erik, miért? 

Heves reakciója kicsit megijesztett, de természetesen érhető volt, ám meglepett, hogy még mindig felkavarta. Felültem én is. Meg akartam a kezét fogni, de elhúzódott és vádlón nézett rám.

- Lina, nem számítottam rá, hogy megcsókol, érted? Annyira váratlanul történt, hogy fel sem fogtam akkor hirtelen, hogy mit is csinál - válaszoltam, és figyeltem, hogy Lina elhiszi-e, amit mondok, vagy sem. Nagyon fontos volt, hogy higgyen nekem, mert látszott, akkora tüske volt ez benne, hogy újra közénk állhatott, ha Lina úgy akarta.

- Ellökhetted volna - mondta vádlóan. 

- Meg is tettem, de addigra te már elmentél - feleltem szárazon.

- Még én leszek a hibás, hogy nem vártam elég ideig, hogy smároljátok ki magatokat! - csattant fel, majd hirtelen kiugrott az ágyból és ráncigálni kezdte a ruháit magára. Most újra meg akart szökni! Utánaugrottam és magamhoz rántottam. 

- Lina, nézz rám! - parancsoltam neki, miközben dacosan a földet bámulta. Enyhén megráztam és megszorítottam a két karját.

- Erik, ez fáj! - kiáltotta, és eleredtek a könnyei. 

- Istenem, Lina! - húztam magamhoz és átöleltem, ő pedig zokogni kezdett. 

- Gyűlöllek! Érted, Erik? Gyűlöllek! - kiáltotta erőtlenül, de karjával szorosan átfogta a derekamat. - Miért kellett neked pont akkor vele csókolóznod?!

Vettem két mély levegőt, hogy türelmet parancsoljak magamra.

- Lina, nem csókolóztam vele! Az, hogy ő megcsókolt, én pedig ellöktem magamtól, az egyáltalán nem ugyanaz, mint a csókolózás - magyaráztam lassan, tagoltan, hogy megértse és felfogja a szavaimat.