Katonának Teremtve

11. rész

Elég jóban lettünk most a többiekkel ezalatt a kis "kiruccanás" alatt. Emily ahogy látom szerelmes lett... folytassuk ott, amikor megérkeztünk és kiszálltunk. Vacsoraidő volt.
-Basszus...kereshetjük a csapatunkat-nevett Shawn
-Jacob, gyere. Meg kell keresni a többieket a vacsorához-sóhajtottam
-Jajjj neee.-mondta és mindenki megkereste a csapatát
A többiek már tűkön ültek, hogy ha nem érkezünk időbem akkor nem kapnak vacsorát...na ne már..csak magukra gondoltak
Leültünk az alsztalunkhoz és amikor már pont hozzákezdtem volna az evéshez valami fickó lépett be az ebédlőbe, akit nem ismertem, látásból sem.
-Megérkezett a táborba Mont hadnagy-kiáltotta a srác és belépett egy kb. 40-es éveiben járó fickó.
Ránéztem Adamre, majd észbekaptunk, felpattantunk és szalutáltunk.
-Jó napot. Mont hadnagy vagyok és azért jöttem, hogy segítsem a kiképzők munkáját. Ahogy látom nem sok fegyelem szorult magukba. Az egész étkező zengett. Vacsora után várok minden csapatot a tisztjükkel együtt az edzésüknek kijelölt időpontban.-átjáratta tekintetét az egész ebédlőn és a mi asztalunknál akadt meg a szeme. Rajtam inkább...
Esküszöm, hogy reszelőpapírnak enyhébb hangja van, mint ahogy ez most kiabált... Az még állt egy darabig, majd jóétvágyat kívánva elment.
-Ezt tudom ki. Egyszer járt még a táborunkban, mielőtt ide jöttem a többiekkel-gondolkozott Paul
-Ez a személy fogja a halálom okozni-siránkozott Robert amire felkaptam a fejem
-Ohh..volt már rosszabb kiképzőm is-legyintett egyet Matteo
-Na ja..-mondta Adam
Én végig hallgattam és figyeltem a beszélgetés.
-Na és te, Alice, mit szólsz hozzá ehhez az új hadnagy cucchoz?-kérdezte Shawn
Mindenki rámnézett
-Nem szeretném megítélni ezt az embert első benyomásról, de ő szerintem olyan, mint ahogy gondolom-nevettem
-Jaja-helyeselt Paul
-Na meg mi lesz, ha...ne...nekünk lesz vele először..uujhhh-fogtam a fejem
-Gyerekel! Készüljetek fel! Mi leszünk Monttal először-kiáltottam a csaptomnak, mire ohhgatások és jajjgatások halltaszottak tőlük, a többiek pedig cseppet sem irigykedtek
-Na, én végeztem. Lépek, nem szeretnék elkésni-pattantam fel
Amikor elmentem az asztalok mellett éreztem, hogy valaki vagy inkább valakik utánam fordítják a fejük.
-Enoch, Ian. Fel a fejekkel.-mondtam úgy, hogy egy pillanatra sem néztem hátra
-Hogy a jó égbe csinálja?-akadt ki Enoch
-Drága, képesség-mondtam nevetve, miközben mozdulatokat tettem a kezemmel
-Viszlát mimdenkinek-kiléptem az ajtón és még meghallottam egy csípős mwgjegyzézt, ezért még hátrakaptam nevetve a fejem és sikeresen elestem
-Vigyázz..ohh.öhm..elnézést-kaptam fel a fejem
A százados volt
-Semmi gond.-nevetett
Felálltam gyorsan és a nadrágom szárát megigazítottam.
-Ezt Sally csinálta?-célzott a hajamra
-Nem kétlem, vagais..inkább biztos vagyok benne-rántottam meg a vállam
-Ezért előveszem. A matracos azérr nem volt ilyen durva-nevetett
-Remélhetőleg 3 mosás után kimosható-húztam el a szám
-Fogalmam nincs-nevetett újra
-Ha nem gond ên sietek. Az edzésre kell sietnem-mondtam
-Jól van. Menj csak-mondta
Elsiettem és szerencsémra még senki nem volt ott így helyet foglaltam a már ismert fa tövében.
Ilyan furcsa így nézni az udvaron sürgő-forgó embereket.
Hirtelen ötlettől vezérelve felpattantam és hármas pálya mászófalához siettem-igazából négy pálya van-, majd felmértem, hogy milyen lendületre lesz szükségem és elkaptam az első kis kapaszkodót. Nagyon kevés kapaszkodó van, távol is vannak egymástól plussz a fal hatalmas. Elkezdtem mászni, de már kezdett izzadni a tenyerem. Már nem sok kellett, és ha nincs hirtelen ott egy másik kapaszkodó zuhantam volna. Erőlködve már a végén, de feljutottam és kifáradva ültem fel a fal legtetejére. Amint lenéztem ámuló fejek. Miért kell ilyen jónak lennem? Jó, ezt fogalmazzuk át, mert egoistának fognak nézni...Igazat megvallva...mióta érdekel mások véleménye? Na jó, ez lehet, hogy tényleg olyan, de akkor is..
-Hogy is hívják?-kérdezte a hadnagy Leonardtól
-Alice Depin, ha jól tudom-mondta
Ebből csak halk beszédet értettem, de azért hallottam tisztán.
-Mit keres maga odafent Depin?-kérdezte
-Felrepültem. Látja, itt vannak a szárnyaim-mutattam a nem létező szárnyaimat.
Ezzel lehet megfeszítettem egy húrt nála
-Jöjjön lefelé a kötélen-mondta
A kötélen lemászás túlsok erőt venne igénybe. Először megnéztem, hogyha leugtanák körülbelül hány bordám töröm el, de véfül gondolkozás nélkül ugrottam és guggolásban érkeztem.
-Ön volna ennek a csapatnak a tisztje?-kérdezte, hangjában hallatszott, hogy lenéz
Mondtatára kihúztam magam
-Személyesen-bólintottam
-Tartsa meg nekik az edzést-jelenette ki
-Rendben-mondta és a csapatomhozsétáltam és sípoltam egyet.
-Pihenj-mondtam
-Mindenki itt van?-sétáltam el előttük
-Igen, Uram-mondta
-Remek. Mehet a tíz perces futás. Ha valakit lazsálni látok, előről futja, értve?-kérdeztem
-értve?-ismételtem meg
-Igen, Uram-mondták egyszerre
-Mehet.-elindítottam az órára néztem és elátam a pályától
-Depin-szólt a hadnagy
-Igen, Uran?-fordultam meg
-Miért tíz perc?-kérdezte
-Mert nem akarom már az első edzéseken elvenni az összes erejüket-fordultam vissza a csapathoz
-Ez egy kemény tábor-mondta
-Tudok róla-zártam volna le
Egy ideig hallgatott, majd vége lett a futásnak.
-Jacob, Daniel-szóltam
-Igen?-kapták oda a fejüket
-Tartsunk ma egy kemény edzést, rendben?-kérdeztem tőlük
Bólintottak és felálltak a pályához egymás mellé
-Változtatunk egy kicsit a szabályokon. Mindent lehet most azon a pályán verseny közben kivéve hónapokig gyógyuló törés és akadályok kihagyása. Aki elöször bejut a célba, annak harminccal kevesebb fekvőtámas. Figyelj! Három, kettő éééssss...mehet-kiáltottam el magam és elindultam
-Amint végeznek magát szeretném látni a pályán-mondta és bólintottam
-Daniel! Ne...ne felfele ugorj! Az lassít! Csak futás közben lépkedj át-kiáltottam
A gumiabroncsoknál jártak. Jacob végzett, és ment a következő akadályhoz.
Amint hallottam, Mattew és Enoch azon veszekedtek, hogy ki fog előbb a célba érni. Tipikus testvérek..
-Hé, Fiúk. Közétek csapok, de akkor senki nem jár jól-mondtam úgy, mintha ez mindennapos lenne...bár ez nemsokára várhatóan az lesz
Mattew díjjazott egy "mostfogdbe" tekintettel én pedig összevontam a szemöldökeim
Visszavezettem a tekintetemet a pályán átfutó fiúkhoz akik kb. fej-fej mellett haladtak.
Ezt a pályát a nap folyamán állítta fel valaki, de mi felhasználtuk
A végén már csak futni kellett a célig, egymást hátranántva futottak, majd a győztas Jacob volt.
A pálya végén kezüket térdükön megtámasztva álltak fel. Elismerően bólintottam, hogy jók voltak, de a hadnagy minden mozdulatomat figyelte.
-Depin. Akkor maga következik-utasított
Bólintottam és a fiúk felé fordultam
-Na, ki legyen a szerencsés vesztes?-kérdeztrm, de senki nem válaszolt
-Senki? Akkor én választok...Mattew. Gyere csak-húztam félmosolyra a szám
Ő is elmosolyodott és felállt.
A hadnagy indított.
-Három, kettő,-és sípolt
Elindultunk, az elején Mattew volt előnyben, de az akadályoknál lelassult. Pl. megbotlott az abroncsoknál, megcsúszott a sárnál (igazából nekem is voltak ilyen hibáim, de ezek nem ennyire észrevehetőek)..stb
Amikor kúszni kellett beakadtam, de nem foglalkoztam vele, így kiszakadt a felsőm, de nem ez volt most a lényeg. Most mindenkinél bizonyítanom kell. Miért lát mindenki engem olyannak amilyennek?...
Már elérkeztünk a végén a futáshoz. Én voltam előnyben, de beért és hátra akart rántani. Megkapta hirtalan a felsőm, de bordánkönyököltem és mentem tovább. Lassított, így én értem be, kb. 2.01 másodperccel hamarabb..nem sok, deitt igenis soknak számít
Megálltam és nehezen vettem a levegőt, de mutattam Mattewnak, hogy jó volt.
Lassan sétáltunk vissza, még mindig nehezen lélegezve.
-Egyébként nagyot könyököltem?-kérdeztem
-Nem, vagyis..kibírható..-nevetett fel halkan
-Jól van akkor-mosolyodtam el
-Tempósan-szólt ránk a hadnagy
-Elnézést, de ezt az edzést én tartom, és nem maga-mondtam
-Nem is tudom, hogy lehetett magából tiszt. Gondolom az is közbejátszott, hogy az ezredes a nagybátyja-lenézően beszélt velem
Megrándult a jobb szemem, és beharaptam a szám, hogy ne törjön ki belőlem azonnal az állat.
-Képzelje, én sem tudom, hogy sikerült, de mégis. A többiek, akik tisztek mind más táborokban voltak pár évig, azután jöttek ide továbbképzésre és zsupsz. Kiválasztották a legjobbakat. Nem mondom magam a legjobbak közé, de gondolom nem azért lettem tiszt, mert a nagybátyjám ezredes. Erről én nem tehetek. Amikor a szülim elküldtek ide, minden más volt, de akkor már végigmentem elsőre hibátlanul azon a pályán, és bentmaradtam. Ha csapattal gond van megoldom, megoldjuk együtt. Egy csapat vagyunk, én pedig bátran mondom, hogy ez a mi csapatunk és büszke vagyok, hogy egy ilyen csapatom van. A jó ég sem tudja miért pont mi lettünk tisztek páran. Például Jacob is vagy Cameron, vagy bárki lehetett volna tiszt, de nem ők lettek. Megmagyarázni nem tudom, de megmutatni már talán. Ha gondolja hívja ide a tábor összes lányát, s nézzük meg, ki a legjobb közülünk, rendben?-keltem ki magamból
Egy pillanatra elgondolkozott. Ahogy látom, nincs nála megszokva, hogy visszabeszélnek
-Figyelj csak! Te velem nem beszélhetsz így! Hogy mered megemelni a hangodat, mikor velem beszélsz?-kérdezte
-Ha úgy van, ami szívemen, az a számon is-mondtam
-Csinálj 100 fekvőtámaszt-jelentette
-Máris-mosolyogogtam bűbájosan
Sípszóra csináltam és 90-től most egy kicsit nehezebben ment, de megcsináltam
-Kész-álltam fel
-Remek. Most légy szíves végigmenni a kettes pályán-jelentette ki
-Má' nem azér', de nekem most edzést kellene tartanom
-Nem fogsz te most edzést tartani, amíg nem csinálod-más lehet már rêg beszart volna és csinálta volna, de én mentem a fejem után
Közben a csapat amíg sorbaállt bámult, de közben mentek a pályán
-Jól van. Elég-szóltam nekik amint valakik elindultak volna
Bólintottak és kíváncsian figyeltek
-Nem akadályozhat meg abban, hogy edzést tartsak.-mondtam idegesen
-Uraim, vége az edzésüknek-mondta, de ők nem mentek
Felmosolyra húztam a szám.
-Azt mondtam, vége az edzésnek! Mars innen!-jelentette ki
-Vele együtt-mondta Jacob
Szóval Jacob kiáll értem..
-Na, látom kiálltok érte. Akkor együtt kaptok büntetést. Holnap reggel, már fél hétkor mindenki itt áll és sorakozik.-mondta
-Maga pedig kishölgy, velem jön-mondta és elindult
-Ha nem megyek?-kérdeztem
-De, velem jön-fordult vissza és megragdta a karom, majd elkezdett húzni
-Megyek, csak engedjen el-morogtam
Elengedett és Billes hadnagy irodájába ment
-Valami gond van?-pillantott fel egy pillanatra a papírmunkából
-Igen. Túl nagy a pofája a kedves kishölgynek-ült le Billes asztalával szembe
Megforgattam a szemem és kitekintettem az ablakon
-Na, a születésnapodon van veled probléma?-kérdezte Billes, mire merántottam a vállam
-Visszabeszél és még a csapata is védi-mondta
-Az utóbbit megértem-morogta halkan Billes
-Tessék? Nem értem, hogy lehetett ebből tiszt, amikor a pofája nagyobb, mint amire ő maga képes-erre felkapta a fejét
A telefonjához kapott Billes és tárcsázott egy számot, s mutatta, hogy várjunk
-Hallo. Összehívnád az összes hölgyeményt a táborban a kettes pálya mellé?. Oké. Köszi-mondta
-Megnézheti mire képes. És a többiek is-mondta Billes
Billesnek ezt nagyon meg fogom köszönni.
-Na meg mi ez a haj nála?-kérdezte
-Már nem azért, de nem kell elítélni másokat a külső miatt, ja és az sem mellékes, hogy ez nem az én művem
Hirtelen kopogtattak és Matteo lépett be
-Billes hadnagy-lépett be
Ekkor látott meg engem és Mont hadnagyot. Elgondolkodott egy kicsit, mert Billes megkérdezte, hogy "Mit szeretnél?"
-Öhhmmm...Mont hadnagyot kerestem, de már ahogy látom itt van. White ezredes keresi-mondta és megállt
-Erröl még beszélünk-mondta és elment
Jobb kezemmel vetettem egy keresztet-nem szó szerint...-és felnéztem az égre
-Jajj Alice. Tudom, nem könnyű eset Mont, de már első benyomása ez rólad?-kérdezte
-Rámnézett és már alapból lenéz, szóval mindegy. Köszönöm egyébként-mosolyogtam egyet
-Matteo, készülj fel és szólj a többieknek is-ezalatt Adamre, Paulra és a többiekre gondolok-, műsor lesz a kettes pályánál-húztam el a szám
-Nem tudom, hogy mit mondtál, de legközelebb nem biztos, hogy olyan szerencséd lesz, hogy hozzám jön-mondta szigorúan és elkezdte rendezgetni az iratokat
-Értettem, köszönöm.-mondta és közélebb léptem
-Miért vannak ilyen magasan itt az ablakok?-morogtam az orrom alá, amin halkan felnevetett Billes
-Ott egy szék-bökött a fejével egy sarok irányába
Egy félmosoly ült a számra és az ablakhoz húztam a széket.
-Viszlát. Nemtudomhanyadszorra, de most is köszönöm-a mondtat végére megint elnevettem magam és ugrottam egyet.
Elindultam a kettespályához és összefutottam azzal a csapattal, akik ma érkeztek.
-Szerbusz Cicám
-Egyre jobban nézel ki
-Ha beszélgetni szeretnél, vagy valami több akkor szólj. Megjegyezném, hogy az utóbbinak jobban örülnék
-Sziasztok fiúk-ráztam meg a fejem
-Hova sietsz ennyire?-kérdezte gondolom az egyikük
-A kettes pályánál van jelenésem-mondtam és elsiettem mellettük
Amikor odaértem már páran ott voltak.
-Szia Alice-köszönt Robert
-Robert-fordultam az irányába
-Boldog szülinapot-mosolygott egyet
Én ezt a kölyköt nem értem! Egyszer bunkó, máskor kedves.
-Köszi-bólintottam és körbenéztem
-Egyébként jól áll ez a hajszín-nevetett halkan
-Nagyon vicces-ráztam meg a fejem
-Gyerekek, ki szerint áll jól neki ez az új hajszín?-fordult körbe
Én egy csomóan bekiabáltak olyan okt, hogy "Nagyon is"
-Na látod-mondta
-nekem nem jön be, de még ezért valakit meg kell élve nyúznom-mosolyogtam
Elnevette magát és otthagyott
Emberek...ki érti a fiúkat? Egyszer bunkó, máskor kedves...
-Kezdhetjük-szólalt meg Tim
De jó, legalább Timmel van most ez a valami...
-Itt van mindenki?-kérdrzte a lányoktól mire bólintottak és megláttam a főribit, akit még meg kell épve nyúznom-gondolom a részletei nem érdekelnek túl sok mindenkit, hogyan is terveztem...
-Még mindig nagyon tetszik az új hajad-szólt oda nekem, mire a csatlósával felnevettek
Be kellett harapnom az alsó ajkam bal részét, hogy ne szóljak vissza
-Hanna, fej vagy írás?-kérdezte Tim, s a kezébevett egy érmét
-Legyen a fej-még most is nagyon eleven volt, ami engem kicsit jobb kedvre derített
-Nos, akkor közelharcolni fognak hölgyeim-mondta, mire mindketten elmosolyodtunk
Jópáran körülöttünk álltak, és ahogy észrevettem a fiúk is ott voltak
-Ki kezd?-nézett körbe Tim
-Rendben. Akkor Ruben és Martina. Kérem álljanak ide. Mimdig a győztes ellen fognak menni a többiek.-Sípolt egyet és elkezdték
Azt hiszem azt sem tudták, hogyan is kezdjenek hozzá.
Rubennek megfogta a kezét és átakarta dobni a másik oldalára-gondolom Judozott egy ideig, mivel úgy fogott hozzá
-Ruben. Karod nyaka köré és lábad gáncsra kész-kiáltottam oda, ebből mindent megértett és pillanatok alatt változott a helyzetük
Ruben elvette a kezét a nyakától, kibuktatta és a földhöz nyomta, de Martina fordult és ebből már Ruben nem tudott kijutni.
-Egy,kettő,három!-számolt Martina
Önelégülten mosolygott egyet és arrébsétált.
-Jó voltál-paskoltam hátba, miután felsegítettem
-Nem is volt olyan rossz ötlet, de a végén elrontottam-rázta a fejét csalódottan, majd bíztazóan elmosolyogtam magam
Végigment kb. mindenki és amikor a főribi következett az eplenfele direkt hagyta magát...mi már ez?
Azután én következtem
-Hm..ezt még élvezni is fogom-mosolyogtam miközben az ujjaim tördeltem
-Mehet-kiáltotta Tim
-Hajrá Alice-kiáltotta valaki
-Drágám, ha legyőzöl repülsz innen-mosolygott
-Persze-mosolyogtam és elkezdődött..próbálkozott, de nem jött neki össze. Gondolom a műkörmével akart megölni, mert jópárszor belekapott a bőrömbe..
Hátrahúztam a kezét, és egyre feljebb húztam, ezalatt a nevünket kántálták-az enyém hangosabb volt, de jelenleg nem ez a fontos.
-Most azonnal engedj el-kiáltott fel
-Még egy kicsit élvezem, hogy kínozhatlak-nevettem fel ördögien
Elengedtem, térdre akartam kényszeríteni, de húzott egy csíkot a kezemen a hegyes körmével.
-Ez nem sportszerű-ráztam a fejem, egy pillanatra a kezemre tekintettem, majd térdre kényszerült és onnan a lábammal löktem a földre és azzal tartottam ott.
-Három. Kettő. Egy..-számoltam hangosan és végül feltartottam a kezem és hangos kiáltozás és ujjongás hallatszott.
Odafordultam a fiúkhoz és lepacsiztam velük.
-Klassz volt hugi-ölelt meg Adam
-Jól tudom-nevettem
Hanna fel volt pörögve és odaszaladt hozzám
-Úriiiisteeeeennnnn..Alicee. Nagyon jó voltál-vigyorgott
-Köszi!?-elég furcsa volt, hogy valaki ennyire is jókedvű
-Alice-szóltak
-Igen?-fordultam meg
-Senki más nem szeretne kiállni ellened-mondta Tim, mire elnevettem magam
-Valaki, senki?-néztem a lányokra
-Lehet még egy kérdés?-fordultam Tim felé
-Persze-mondta
-Ez sportszerű?-mutattam a kezem, mire nevettem egyet
Megrántotta vállát és elhúzta a száját
Körbenéztem, és megláttam Mont hadnagyot, ahogy még mindig lenézően néz rám, tekintetében látható volt.
-Nos, lányok. Köszönöm, hogy próbálkoztatok. Gondolom a nyertes Alice-mondta mire ujjongás tört ki
Tim felemelte a jobbkezem, mint a Boxnál szokták.
A ribi csak állt és magyarázott valamit a telefontba.
Én csak mosolyogtam és ránéztem a fiúkra.
-Menjél-intett a fejével Tim
-Köszönöm-odasétáltam és Jacobbal ökölpacsiztam
-Ebben az a leggázabb, hogy a többiek nem mertek kiállni ellenem..-mondtam, miközben húztam egyet a copfomon, hogy feljebb csússzon a hajgumi (írói megjegyzés: elnézést, de ezt most nem tudom jobban elmagyarázni.  😂😂)
-Maradni kell még valamiért, vagy mehetünk?-kérdezte Jacob
-Szerintem menjünk-mondta Paul és elindultunk
-Alice-szólt Paul
-Ha?-fordultam az irányába
-Lehetek fogadott bátyjád?-nevette el magát
-Őhhm..átgondolom-nevettem én is, mire mindenki felnevetett
-Majd szólj, ha jutottál valamire-kacsintott, amivel csak rontott a helyzeten,.mert csak jobban nevettünk
-Ha már gondolkodsz, akkor azt is gondold át, hogy lehetnék én is a fogadott bátyjád-nevetett Jacob
-Nemrég azért akartl megölni mert elvesztettél egy fogadást-nevettem
-Az rég volt-mondta
-Nagyon..-szólalt meg Ron és Adam eg,szerre mire, ökölpacsiztak egyet
-Még valaki?-néztem rájuk, mire csak tovább nevettek
A fiúk mellett nem lehet unatkozni. Amíg Adam nem volt itt, addig másabb voltam, de amikor találkoztunk minden megváltozott. Másabb lett a kedvem, másabv lett az élezem. Csak gondoljunk bele. Szerintem nekem két év alatt nem történt ennyi érdekes dolog, mint ezalatt a pár nap alatt. Annyira eseménydúsak a napjaim, hogy az csuda...
-Na fiúk én megyek. Sziasztok-mosolyogva ráztam a fejem, majd lefordultam a folyosónkra és beléptem a szobámba.
-Szia Emily-mosolyogtam rá
-Te beteg vagy-jött közelebb
-Csak jóledvem van-nevettem, mire félmosolyra húzta a száját.
-Emily, van véletlenül egy cigid?-reménykedtem
-Cigizel?-lepődött meg
-Igen..-mondtam
-Nincsen, egyébként se adnék. Káros-tartott hegyi beszédet
-Tudom-tudom, de most nekem kell egy szál-mondtam elhalkuló hangon
-Szerzek valahonnan-léptem ki az ajtón
Amikor haladtam a kijárai ajtó felé egy fiú vágódott be elém abból a csapatból, akit legutóbb körbevezettem
-Szia Alice-mosolygott
-Szevasz. Mit szeretnél?-emeltem fel a szemöldököm
-Beszélgetni-biggyeztette le a száját
Ki akartam menni az ajtón, de odarakta a kezét...

-------♥♥♥-------
Hello! 🐰🐰
🌛💧🌌🐒🙅👀👊💎💤