Katonának Teremtve

26. rész

Remegett a lábam, miközben rendet tettek. A srácot felsegítették, Aiden visszaállt a helyére. Adamre néztem óvatosan bátorítóan bólintott és szaggatottan kifújtam a levegőt. Ez rosszabb nem lehet. Apa és Aiden a legjobb kombináció. Szédülök. Az igazgató beszél, de nem értem mit mond. Ránézek és hallom a hangját, de összefolynak a szavai. Meg akarok kapaszkodni, de túl messze áll mindenki. Aidenre nézek és kettőt pislogok. Egy dolgot fogtam fel egyedül, de azt tisztán hallottam.

-Adam! Alicia-ez csengett a fülemben mikor kinyitottam a szemem

Ketten voltak mellettem. A fejemen kívül minden rendben volt. A hirtelen ájulásból egyből feleszméltem, csak egy pillanatra voltam rosszul. Adam hamar reagált és elkapott, majd lefektetett, ahogy tenni kell. Leellenőrizték, hogy megvagyok-e én pedig fel akartam állni.

-Semmi baj Alice, csak várj még és mindjárt felkelhetsz. Úgy tudják, hogy még a múltkori rosszulléted miatt van, de minden rendben. Nyugi.

A sötétkék szemeit bámultam, az újakat elküldték az ebédlőbe reggelizni és megszólalt az ébresztő is.   Robert továbbra is hozzám beszélt és néha Adam is szólt valamit. Tim is odaért és felsegítettek.

-Itt van Aiden-suttogtam könnyes szemmel-A rohadt életbe Tim, itt van Aiden. Én..

-Shh, semmi baj. Elmegyünk az orvosiba, megnézik minden rendben-e veled. Ebéd után beülünk a nagyterembe. Végig hallgatjuk a tájékoztatót és újra beosztják a csapatokat a tisztekhez.

-Minden rendben van, csak leesett a kisasszonynak a vérnyomása-nyugtatta Timet az ápoló, majd sok hülye tanácsot adott és elzavart dolgomra

-White ezredes menjen a megbeszélésre kérem, Adam beszélj a többiekkel. 10 perc múlva mehetünk reggelizni, addigra legyen ott Alice csapata. Megoldod?-rendezkedett Robert, a két rokonomat elküldte és engem elvitt a tábor másik végébe

Leültünk egy fa tövébe. Próbált beszélgetni velem, de csak röviden vagy egyáltalán nem válaszoltam. Némán bámultam magam elé, gondolkoztam. Arra eszméltem, hogy előttem térdel és végigsimít az arcomon. Belenéztem a szemébe és elnyílt az ajkam. Soha nem láttam még ilyen csábítóan gyönyörű szemeket. Az arcomról áttért a számra és azon körözött lassan.

-Robert..-suttogtam

Az ajkamról visszavándorolt a szemeimre az ő szeme és hirtelen elkapta a kezét. Ökölbe szorította maga mellett és félre nézett. Zavarodottság látszott az arcomon. Amikor felnézett pont egy könycsepp folyt ki a szememből. Szakadozva vettem a levegőt, a nyakába vetettem magam és szorosan átöleltem.

-Nem szabad sírjak. Nem lehet. Nem..-suttogtam remegve, miközben a könnyeim az arcomon folytak-Hogy történhetett ez meg?

-Kislány, nézz rám-tolt el magától, a becenév hallatán beharaptam az ajkam, tetszett, hogy így szólított-Vigyázok rád, bármi történik. Megértetted? Azt a négy gyökeret meg meg fogom ölni-törölte le végül a könnyeimet

-Annyira szeretlek-csúszott ki a számon mire levörösödve azonnal lehajtottam a fejem

-Hogy mondod?-kapta fel a fejét azonnal, de nem válaszoltam és kuncogni kezdett-Milyen könnyen zavarba jössz. Nem úgy értetted, tudom. Na gyújtsál rá aztán szedd össze magad, mert rácsapok a seggedre aztán megerőszakollak itt a fák között

-Te hülye vagy-kezdtem nevetni és vállba vágtam egyből

Visszafele csak pár újat láttunk szállingózni, ahogy körbejárták a tábor területét. A csapatom a folyosón fáradtan állt, a falnak támaszkodva. Őszintén megmondva nagyon rosszul néztek ki.