Katonának Teremtve

13. rész

-Melyik szerencsétlen szórakozik?
Hirtelen hangos nevetés, ismeretlen srácok voltak.
-Most nyissátok ki, mert nem állok jót magamért-kezdtem méregbe jönni
-Akkor kinyitjuk, ha meséltek egy kicsit magatokról.
Ekkor eszembe jutott az ablak és megsúgtam Hannanak, hogy meseljenek én intézkedem.
Az ablakon kiugrottam és besiettem az ajtón
Átdzsasszoltam a folyosón, néhányan kicsit furcsán néztek rám, de nem számít
Hát persze, hogy abból a táborból voltak, amelyik legutóbb érkezett.
Halkan odasétáltam, mind a kettő srác a fülét az ajtónak nyomta
-Na és te Alice, mesélj csak, nem hallom a drága kis hangodat-szólalt meg egy sötétbarna hajú, kék szemű srác
Ekkor esett le, hogy nem tudják hol vagyok. Gondoltam, hogy érdekes lesz, nagyon bírom az ilyeneket.
-elintézem, hogy halljad, nyugi van-nevettem cinikusan
-Mi a rák?-ugrott hátra hirtelen egyikük
-Hogy hívnak?-guggoltam le a kék szeműhöz
-Nem vagyok köteles megmondani-mosolygott  az ajtónak dőlve
-Dehogynem Drága, a felettesed vagyok-paskoltam meg az arcát, majd feláltam
Ismerős, amikor szarban vagytok és a haver cserbenhagy? Ilyen lehetett ennek a kis kék szeműnek is, a barátocskája lelépett mire odanéztem
Kinyitottam az ajtót és srácra néztem, aki készült indulni. Visszarántottam, s átkaroltam. Itt volt az ideje, hogy kimenjünk innen
-A csapatod az étkező előtt vár rád, hogy ehessen. Nem kapnak reggelit, ha nem vagy ott. A te hibád lesz.-állított meg az egyik őr
-Hogy is hívnak akkor?-kérdeztem a kék szeműtől
-Ahjjj... Stephan a becsületes nevem-egyenesedett ki a végére
-Nos, Stephan akkor neked most jó napod van, mert elengedlek annyival, hogy mêg egyszer ezt ne merészeld megpróbálni, mert egy szál hajad sem marad-veregettem vállba.
Már éppen odaértem az ebédlőhöz, amikor a százados megállított.
-Depin, figyelj csak. A szüleid keresnek téged, tudtommal az ezredes irodájában vannak-hadarta el gogyrsan, mégis érthetően
-A francba.. A csapatom nélkülem nem mehet reggelizni-simítoztam át a kontyba fogot hajamon
-Megoldom.
-Köszönöm-siettem el
Mielőtt beléptem volnabaz irodába nagy levegőt vettem..
-Szia Alice-ölelt meg anya
Közben Timre néztem, s eltátogtam, egy "Ennek mi baja?" félét
-Utólag boldog tizennyolcadikat-köszöntött fel apa, majd a kezembe nyomott egy dobozt
-Köszönöm. Történt valami?-hátráltam egy kicsit
-Mi történt a hajaddal?-nézett végig rajtam apám
Hirtelen kopogtak az ajtón.
-Uram-tisztelgett-Jó napot. Elnézést a zavarásért, de Alice-szel kellene beszélnem.-nyitott be az ajtón Cameron
Kicsit odébb húzódtunk.
-Most rögtön az udvaron lell lenned-mondta kicsit hangosan
-Mi történt?-ráncoltam homlokom miközben a dobozt leraktam az asztalra, s megindultam az ajtó irányába
-Jacob és John verekednek-hadarta
-MI??-kiáltottam fel
-Verekednek? Jacob? Meg John? AZ a John?-akadt ki Tim
-Hány Johnt ismersz?-szóltam rá, majd kirohantam az épülteből
-Hé, mi folyik itt?-furakodtam a tőmegbe
-Jacob-szólítottam
-Nem érdekli őket senki-mondta nekem Matteo
-HÉ. John.-kiabáltam, de ez sem használt
Közelebb mentem, tudjátok hozzám híven a verekedés közbe léptem, arréblöktem Jacobot, de John véletlenül ököllel a szemem alá ütött. Hirtrlen az egyendúlyom is elvesztettem, így elestem. Egyből az arcomhoz kaptam. John és Jacob ijedten mered rám, majd Portman egyből nekiáll a bocsánátkérésnek.
Robert kinyújtja a kezét felém, majd felránt a földről.
Kezem még mindig arcomon tartom, a pumpa egyre feljebb ment bennem (írói megjegyzés: rossz aki rosszra gondol...😏), s hirtelen csattantam fel.
-Pofa be-kiáltom-Te és te elmentek az orvosiba valaki kíséretében, mivel lassan kisérettel járkálhattok csak, azután rohadt gyorsan takarodtok a pályákhoz, mert beszédem van veletek. Értve?
Választ persze nem kapok
-Értve?-ismétlem meg magasabb hangerővel
-Igen, uram-mondták
-Valaki elkísérné őket?-nézek körbe, mire Taylor megindul
-Köszönöm
Beletúrtam a hajamba és tehetetlenül egyben dühösen néztem a baráti körömre.
-Mi olyan érdekes?-förmedek rájuk
Adam arcomhoz ér, s csak ekkor tűnik fel, hogy sokkal jobban fáj mint eddig érzékeltem. Siszegve löktem el a kezét arcomtól.
-Le kéne jegelni, később jobban fájni fog-mondta Matteo
-Semmi baja, nem kell lejegelni-rántom meg a szemöldököm
-Fogadjunk?-nézett rám Adam
-Inkább ne-fordulok el
Hirtelen felkap Adam és elkezd vinni.
-Tegyél le. Adam. Most röktön rakj le a rohadt életbe mostmár. ADAM!!-kiáltok, mire hirtelen letesz
Timmel nézek farkasszemet.
-Tudod mi lenne a vége, ha veszekednénk-ezt egy szemforgatással díjjaztam
Matteo egy zacskóval a kezében jött ide, amiben valószínüleg jég van. Gyors volt ahhoz képest..
Kikaptam a kezéből, majd lassan a fájó ponthoz emeltem. Szemem összerántottam a hirtelen hidegtől.
-Örültök?-kérdeztem, mire egy önelégült vigyorral találtam szembe magam
-Dolgom van-fordulok meg
-Nem-nem kisasszony. Beszélnünk kell, s fontos-állított meg apám
-A csapatom fontosabb-vetem oda egyszerűen majd szimplán otthagyom őket a pályákat megközelítve.
Még nem voltak ott, de mással már szembetaláltam magam.
-Ne segítsek a csapatoddal?-kérdezte Robert
-Kösz, nem. Kézbentartom.
-Látszik. Az imént verekedtek össze a csapatod tagjai-húzta félmosolyra a száját
-Ha azt mondtam kézbentartom, akkor kézbentartom. Capisce?-böktem mellkason
-Értem-rázza a fejét hitetlenkedve
-Akár egyben érnek ide, biztosítom nem egy darabban fognak távozni-suttogtam inkább magamnak

-----♥♥♥-----

Hello! ♥
🐰🐰🐰
Nagyon nagy bocsánatkéréssel tartozom amiért nem volt rész, de itt van ez szóval remélem nem köveztek meg  🙈🙈🙊
Na és vannak még a megtekintések..
Átléptük az 1K megtekintést, amit nagyon-nagyon köszönök.