Ezt a részt jelen időben írom, nézzétek el nekem, kíváncsi vagyok milyen, ha így írom, nem múlt időben. Jó olvasást *-*
Megőrülök! Minden egyszerre szakad a nyakamba.. Már csak az hiányzik, hogy Aiden is megjelenjen a táborunkban. Akár kiderüljön, hogy van egy eltitkol féltestvérem. Nevetséges. Mi az, hogy kiképző?!? 18 éven át úgy tudtam, hogy külföldön dolgozik. Nevetek magamon. Bár csak gondoljunk bele, kezd értelmet nyerni minden. Tim ezredes, Adam egyszer csak zsupsz katonáskodni kezdett. Teljesen random bejelentette apám, hogy a nyaramat egy kicseszett katonai táborban kell töltenem. Majd a többi.. Mindig elvárta tőlem a legjobbat. Már kiskoromtól fogva emlegette nekem, hogy fiút akart, nem engem. Emellett már 8 évesen megtudtam volna védeni magam elméletileg, bár gyakorlatilag képtelenség lett volna.. mégis.. tudtam az emberek gyenge pontjait, gáncs technikákat és hasonló dolgokat. Emellett 12 éves koromig önvédelmire jártam. Ekkor kaptam egy fegyvert Timtől.. 14 éves koromban már, ha álmomból keltenek is fel szét, majd össze tudtam volna rakni az akkor általam ismert összes fegyvert. De nem tűnt fel semmi! A húgommal mégsem bánt így soha.. Ha a húgomra valaki a hangját is felemelte képes volt elsírni magát. Apámtól sosem kaptam dicsérő szavakat. Még óvodás koromban sem. Amikor még iskolába jártam mindig balhéba keveredtem. Ha valami nem felelt meg apámnak egyszerűen leordított, vagy fizikailag bántott. De megszoktam.. mindig olyan volt velem. Most meg felnézek rá és lassan elsírom magam, komolyan. Azt hiszem megint szédülök. Apa magyaráz, de nem tudok rá figyelni. Megremeg alattam a talaj. Oldalra nézek, látom, hogy Robert kissé aggódó tekintettel néz rám. Megremeg a térdem. Megint megszédülök, de most Robert erősen magához szorít, el fogok esni. Rosszul vagyok. Kell a gyógyszerem. 15 éves koromban kialakult nálam egy pszichés betegség, mely által a mentális fájdalmam által fizikai fájdalmakat kreálok magamnak.
Elengedem Robertet és leülök a földre. Szólnak hozzám, de nem hallok semmit. Az agyam kizárja a külvilágot. Homályos minden. Mi történik? Megint egy törékeny gyereknek érzem magam. Nem szabad senkinek ilyen állapotban látnia, de nem megy. Erős fájdalmat érzek a fejemben, egyre jobban szédülök. Robert térdel mellettem. Látom ahogy folyamatosan beszél hozzám, de az agyam nem tudja felfogni mit mond. Összeszorítom a szemem, nagyon fáj a fejem. Továbbra is szédülök. Egyre homályosabb minden. Elszédülök.
*Képszakadás*
Kinyitom a szemem, de valami nem okés. Kemény az ágy, nem emlékszem, hogy mikor feküdtem volna le. Basszus. Ez az orvosi gyengélkedője. Egyből felülök, de nem érzem magam pengén. Egy orvos siet felém.
-Alice, feküdj vissza. Hogy érzed magad? Mondj valamit-néz rám aggodalmasan és megpróbál visszanyomni az ágyra, de én tartom magam
-Hogyan és mióta vagyok itt?-kérdeztem rekedt hangon. Szomjas vagyok-Adna egy kis vizet?
-Azonnal. Kisasszony kérem pihenjen egy kicsit-siet vissza egy pohárral, aminek a tartalmát egyből lehúzom.
-Válaszoljon!-emelem meg a hangom, mire megrezdül, de nem szól semmit csak lehajtja a fejét és hirtelen az ajtóra néz
Adam ront be rajta és amint meglát azonnal odarohan és átölel.
-Aggódtam-suttogja fülembe és ahogy ölel hirtelen eltolom magamtól mert eszembe jutottak a történtek
Tudta! Biztos vagyok benne, hogy tudta.. ő sem mondott semmit. Csalódtam. Mindenkiben csalódtam.
-Meddig voltam itt és hogy kerültem ide?-kérdem, ekkora az orvos valami mással foglalja el magát
-Mióta elájultál 2 nap telt el. Hamarosan éjfél.-motyogja lehajtott fejjel mire kicsit megdöbbenek, de nem foglalkozhatok ezzel
أنت تقرأ
Katonának Teremtve
عشوائيEgy lány, aki gyakran bunkó, tiszteletlen és egy katonai táborba küldik, mivel szülei ezt megelégelik. Egész nyarát ott kell töltenie, rajta múlik, hogy maradnia kell-e hosszabb ideig. Nem enged mindenkit baráti körébe, igazából barátai sincsenek, g...
