Katonának Teremtve

25.rész

-Nem kéne néha kitakarítani ezeket a szekrényeket?-motyogtam, miközben undorodva behajtottam a rothadó valamivel teli szekrényajtót

-Majd kitakarítja valamelyik srác. Christian rendmániás úgyis. Ha meglátja megcsinálja-vonogatta a vállát evés közben

Leültem én is mellé es megettem egy konzerv halat, megkívantam, ahogy jóízűen nyammogott mellettem.

-Amúgy ez rohadt undorítóan néz ki-mondtam ki őszintén, mire Robert a nevetéstől kiköpte a vizet és csak mégjobban nevetett-Azért ennyire vicceset nem mondtam.

Sikerült lenyugodjon és mosolyogva elkezdett pakolászni és kidobni a szemet.

-Neked vannak tesóid?-hátradöntöttem a fejem, de így is elkapta a tekintetem. Meglepődött a hirtelen kérdéstől

-Van egy húgom. Ő az én mindenem, volt hogy csak miatta volt értelme az életemnek. Aztán ott van a gyökér bátyjám, ikrek vagyunk. Nála egy undorítóbb, utálatosabb embert nem ismerek. Hárman vagyunk testvérek, de bátyjámat letagadom általában-nevetett fel a végén erőltetetten és rám nézett ismét-Volt egy két éves kapcsolatom ami alatt vegig vele csalt meg a lány. Gondolhatod milyen hátbaszúrás volt.

Csak hallgattunk mind a ketten és merengtünk. Hosszú percekig voltunk csendesen, mire összeakadt a tekintetünk.

-Miután elhunyt a hugom, apám számtalanszor a fejemhez vágta, hogy nekem kellett volna meghalnom. Az a nő, akivel csalta anyámat a gyerekkori szerelme volt, anyámmal csak kenyszerből házasodtak. Mikor meghalt a szerelmének utolsó darabja is, a lánya engem még annál is inkább utálni kezdett. Szerinte értéktelen ringyó vagyok, egy semmirevaló senki. A legrosszabb mégis az volt, hogy bátyjámra sem számíthattam sose ilyen téren és végül egyedül maradtam.

-Kislány-emelte meg az állam, hogy a szemébe nézzek-Mostmár van akire számíts, nem hagylak egyedül-suttogta a végét és megsimította alsó ajkam

Kedvességet és szomorúságot láttam a szemében. Hiába leplezi, egy összetört lelket rejt az álarc amit visel. Sikerült belássak alá. A perverz és buta viccei ellenére nagyon érdekelni kezdett, vajon mi is rejlik ebben a fiúban igazán. Amikor pedig megsimította az ajkam egy halk sóhaj szökött ki a számon, amire csak egy apróka mosolyt eresztett. Nem vonzódom hozzá, nem is tetszik egyáltalán. Hülye hormonok.

-Nem kéne aludni menned? Reggel korán kelünk, hosszú nap lesz a holnapi-pattant fel hirtelen és lépett kikapcsolni az elektromos eszközeit, majd ismét hozzám fordult-Egy dolgot szeretnék egyedül kérni. Elég sokan elmennek akiket ismertél és eddig, ha nem is tudtál róla, de titokban vigyáztak rád. Mint a tábor nagy része. Vigyázz az újakkal. Bármire képesek a huszonéves kanos srácok, ha egy ilyen jó nőt látnak, mint te.

Meglepődöttségemtől nem is tudtam hirtelen mit mondani. Csak mint egy hal tátogtam, de végül hangot adtam a kérdéseimnek.

-Mi-mit is értesz pontosan a "vigyáztak rám" alatt?-bizonytalan hangon szólaltam meg, mire ő érdeklődve nézett rám gyönyörű szemeivel

-Hiába vagy elszánt és jól állsz fizikailag meg mindenhogy, ha tőled háromszor erősebb srácok csinálhatnának veled amit akarnak. Akik itt voltam mikor idekerültél azoknak nagyrészt szimpatikus lett ez a nagyszájú, határozott lány. Nincs kimondva, de titokban vigyáznak rád. Ez így van rendben. Te vigyázol másokra és ők is vigyának rád-magyarázta és már küldött is volna aludni, mikor a karomnál visszarántott

Szoros ölelésbe vont, amit azonnal viszonoztam.

-Előttem nem kell játszanod magad, én nem foglak bántani-suttogta majd elengedett, de még utánam szólt kuncogva-A vékony fehér pólót hanyagold fekete melltartóval, mert én is tudok kanos lenni