Katonának Teremtve

23.rész

-Kezd elegem lenni a Depin lány magasztalásából-vágta ki a székét Mont, majd a százados kíséretében távozott

Síri csend telepedett újra az étkezdére.

-Ti... White ezredes. Megkaphatom végül a kulcsokat? A beszélgetést nem szeretném elhalasztani-törtem meg ismét a csendet

-Itt van. Uraim, elkísérnék Alicet?-nézett Johnra és Jacobra

-Majd én megyek vele. Én is beszélni szeretnék az ezredessel.-hallottam meg Skizo hangját mögülem.

Végül Robert lett a megmentőm, aki ott volt mikor kellett.. nem lett volna kedvem éppen akkor a két jó madárhoz.
Kivágtázva az ebédlőből, majd az épületből egyből a szemben lévő felé vettük az irányt. Szótlanul haladt mellettem egészen addig, míg el nem értünk célunkig.

-Már most utálom az új kiképzőket. Tegnap volt alkalmam beszélni a két fiatalabbal. Nem rég óta kiképzők. Utálatosak. Undorító, ahogy Emilyéket bámulják, ha ez nem lenne elég, most téged is kiszúrtak maguknak. Esküszöm, ha megtudom, hogy bármelyik lányhoz hozzáértek én kirúgatom őket.-bámult maga elé ökölbe szorított kézzel

-Azta, milyen védelmező valaki.-vigyorogtam rá a zárral való cseszekedés közben

-Ezt nem értheted.-legyintett, majd látva a szerencsétlenkedésemet elvette tőlem a kulcsot-Nem mozdul a zár. Ezt nem hiszem el. Ha kilövöm akkor szerinted ki kell fizetni?

-Az apád az igazgató, megoldaná.-szemforgatás közben hátrébb álltam, majd előkapott egy pisztolyt-Ne lődd ki!

Megtöltötte a fegyvert és mivel jobb lehetőséget nem láttam, bal lábbal kirúgtam a kezéből. Elég szerencsétlen rúgás volt, tekintve hogy jobbos vagyok, így félig a tenyerét is érte. Kiesett a kezéből, hangosan érkezett földhöz, végigcsúszott a járólapon, végül közvetlenül a bejárati ajtó előtt megállt.

-Idióta. Attól, hogy apád kifizetné, még nem azt jelenti, hogy nem kerülnél bajba. Kérdezném, elolvastad-e a szabályzatot, de valószínűnek tartom.-szólásra nyitotta a száját, azonban egyből elcsitítottam-Nem lehet nálunk lőfegyver. Meg egyébként is, szerinted nem tűnne fel itt senkinek az irodák mellett a zaj?

-Jó kulcsot adott egyáltalán White?-kerülte ki cselesen a témát, mire elmosolyodva biccentettem el a fejem.

Válasz nélkül hagyva indultam el a veszélyes tárgyért, majd ahogy felvettem és elindultam vissza kivágódott az egyik iroda ajtaja és kilépett rajta Mont. Ott álltam egy pisztollyal a kezemben, szembe vele. Ó, hogy az a...

-Depin azonnal adja ide!-ordított, mire én kissé riadtan néztem Skizora, hogy mit csináljak. Tartotta a kezét, odadobtam, ő pedig fordult is a hadnagyhoz.-Nem, nem kenheti rá. Depinnél volt a fegyver, az ő problémája lesz.

-Uram, ezt a fegyvert apám hozatta ide. Kérem keresse meg és adja oda neki, hogy Robert meghozta a fegyvert a raktárból.-nyújtotta oda

Hazug kis gyökér, gyorsan reagált. Mont összehúzott szemmel nézett rám, majd elvette a kék szeműtől és hozzám sétálva megragadta a csuklóm.

-Ne rángasson! Uram, engedjen el! Semmi közöm e..hé.-szó szerint bezuhantam egy helyiségbe, ahol seggre estem

-Uram, Alice nem csinált semmi rosszat. Ne rángassa, mert még nincs teljesen jól. Egyébként is, attól függve vagy független, hogy tiszt még mindig hölgy.-kelt ki magából teljesen Robert, majd az apjára nézett-Nem ráncigálhatja így. Nem csinált semmit.

Én közben a felém nyújtott kezet elfogadva felálltam és csuklómat kezdtem dörzsölgetni. Vörös nyom maradt rajta, majd Mont is kikelve magából kezdett magyarázni arról, hogy itt a tiszteknek mindent szabad és elmondta a "saját szemszögéből" a történéseket.