Lizzie novellák

viii.

Ez a novella tizenhatos karikás! Ne aggódj ha kihagyod, nemsokára jön a következő! De én szóltam!

A B E L

- Doors vagy Beatles? -kérdezte Lizzie.

- Úgy érted melyikre szeretnék szeretkezni veled? Mert akkor mindegy! - vigyorodtam el és szinte láttam magam előtt, ahogy forgatta a szemeit.

Doorst rakott fel.

November közepén Lizzie szülei és az enyémek közösen elutaztak egy kikapcsolódós hétvégére, ami már igazán kijárt nekik. Lizzie öccse és húga kihasználta az alkalmat, hogy a barátaiknál aludhassanak, Gage pedig egyre ritkábban járt haza az egyetemről. Teljesen egyedül voltunk a házban.

- Levehetem? - kérdezte mikor visszaült mellém az ágy szélére.

- A pólódat? Bármikor! - tudtam, hogy a szemüvegemre gondol, de azért visszakérdeztem, szinte provokálva egy újabb képzeletbeli szemforgatást.

- A szemüvegre gondoltam. - tuti hogy megint forgatta a szemét. Hihetetlenül jó vagyok ebben a játékban. Legalábbis azt hiszem.

- Persze! - mosolyogtam, mire még közelebb húzódott hozzám az ágyon, levette a szemüvegem és puszit adott a számra.

- Ugye tudod, hogy nem fogunk lefeküdni ma este? - suttogta a fülembe olyan édesen és közben kegyetlenül, ahogy rajta kívül senki más nem tudta. Miért, mégis mi baj van azzal??

- Persze, persze! - vigyorogtam tovább.

- Abel töröld le a képedről ezt a vigyort! Az ablakból látom a szüleim szobáját! - mondta Lizzie a most-csípőre-van-téve-a-kezem hangsúlyával.

- Segít, ha lehúzom a redőnyt? - mindketten tudtuk, hogy a kérdésre adott válasz eldönti az este kimenetelét. Túl sokat voltam csak a közelében, de nem elég közel hozzá és hihetetlenül vágytam a hihetelenül szexi barátnőmre. Ha az a redőny lehúzódik, nincs megállás.

- Talán! - válaszolta és a hangja mosolygósra váltott. Rögtön felpattantam és az ablakhoz mentem a redőnnyel bajlódni, de tudtam, hogy ezt a csatát megnyertem.

Visszaindultam az ágyhoz, amikor rám szólt: - Várj egy picit! Ne fordulj vissza! - csodálkozásomban felvontam a szemöldököm.

- Meg fogom bánni, hogy megkérdeztem, de miért ne?

- Gyorsan átöltözöm pizsibe! - gondolatban homlokon csaptam magam.

- Én nem nézlek!

- Innen pedig úgy tűnik! - vágta rá azonnal.

- Innen pedig nagyon nem!

Ekkor valami arghlgr szerű hangot adott ki.

- Egyébként láttalak már melltartóban! - tettem hozzá.

- Jesszus, el ne képzeld!

- Már késő! - az ágy mellé visszaérve elkaptam és megcsókoltam. Nem volt rajta póló, de nem ellenkezett. Sőt, az ágyra már ő húzott magával és amint a takarón landoltunk, a vállamat eltolva helyet cserélt velem, így ő került felülre. Magamhoz öleltem és újra megcsókoltam a hívogató ajkait.

Lizzie nem sokat vacakolt, gyorsan végiggombolta az ingemet, én pedig fél kézzel kioldottam a melltartóját és nagyon büszke voltam magamra, hogy sikerült.

Ahogy rajtam feküdt, azon ritka pillanatok egyike volt, hogy pontosan tudtam hol van és nem azért mert folyamatosan beszélt. És tökéletes helyen volt. Egyre fogytak rajtunk a ruhák míg végül a puha bőre teljesen az enyémhez ért. Az őrjítően szexi és gyönyörű barátnőm minden ruha nélkül feküdt az ágyamban, velem.

- Gyönyörű vagy! - suttogtam a fülébe két csók között.

- Honnan tudod? - kuncogott édesen.

- Tizenhét évig láttalak és mindig gyönyörű voltál!

- Szeretlek! - suttogta a fülembe, majd puszit adott bele, ami élesen csattant.

- Szeretlek! - mondtam én is.

Hallottam ahogy kibontotta az éjjeliszekrényen lévő óvszert és amennyire kívántam, ez a megváltás hangja volt.

Aznap este nem hiába húztam le a redőnyt. Ez egymás után kétszer is bebizonyosodott, hiszen nehéz volt betelni vele. Aztán megtalálta a vállam és a nyakam közötti Lizzie alakú mélyedést és békésen szuszogva elaludt a karjaimban.