Meghatározó pillanatok

1. fejezet

A mostani hétvégém nem szokványosan fog telni.A nyár utolsó hétvégéjét a családdal kell töltenem,ugyanis szeptember első napján,már az új iskolám kollégiumában fogok felébredni.Az egyetem fontos része az életünknek,meghatároz minket,ezért is költözök el itthonról,hogy jó helyen tanulhassak tovább.Egy jobb és okosabb emberként szeretnék visszatérni anyáékhoz,mivel sokat köszönhetek nekik,így próbálom viszonozni,és legyen büszkék egy szem lányukra.Ha elmegyek nem marad nekik senki és eleve sokat veszekednek már így is.Tehát pénteken a gyerekkori fotóimat nézegettük,mindketten sírtak és emlegették,hogy "-Milyen hamar felnőttél!
-Az én kislányom!
-Minden nap írj,vagy hívj!
-Bármikor hazajöhetsz!"
Szombaton nagyiéknál ebédeltünk,de nem ettem sokat,mert nagyi eléggé benne van a korban és nem állja már meg a helyét annyira a konyhában,mint régebben...Természetesen szombat estére is szerveztek valami programot,az állatkertbe vittek.Visszaemlékeztek milyen volt,mikor ötévesen hoztak ide,persze emlékeztettem őket,hogy már tizenkét éve elmúltam öt,de nem nagyon törődtek vele.Esténként kiélveztem a kényelmes ágy ,és a meleg víz előnyeit.Eljött a vasárnap is,ekkor kezdtem pakolni a bőröndöket.Egy kisebbe a könyveket raktam,a nagyobbikba ruhákat,pokrócot és túlélőfelszerelést (ezt már anya akarta).A "kínos" beszélgetésen is túlestem.Kész listát írtak arról,hogy mit nem szabad csinálni az egyetemen:
1.Nincs drog,túlzott alkohol fogyasztás!
2.Szex közben védekezni kell! (Zavarba jöttem,mert jól tudják,hogy nem vagyok az a tipikus fiúzós típus és közöltem velük,hogy ez a veszély nem fenyeget.Erre anya röhögni kezdett és azt felelte,hogy ez változni fog.)
3.Nincs lógás,és nem hagyhatod el a campus környékét se.Ez volt a három fő szabály,a többire már nem is figyeltem.Szerintem azt hiszik,valami katonai  táborba készülök,így megnyugtattam őket,hogy minden rendben lesz.Vasárnap nem aludtam jól,a gyomrom liftezett az izgalomtól.Így,négy órás alvás után ébredtem ma,a nagy napon.

Veszek egy forrózuhanyt,szeretném ha ellazítana,de sajnos ez sem segít.Próbálom elengedni magam és mosollyal az arcomon lemenni a családomhoz,viszont nyomaszt a gondolat,hogy ennyi ideig távol leszek tőlük.Van egy kusza gondolatom is,hogy végre nem fog senki meghatározni,csak én leszek magamnak,nem kell megfelelnem senkinek.Mindig anyuékkal voltam mindenhol,nem voltak barátaim,se fiúm.Csak ők léteztek számomra,ők voltak az életem.
-Jó reggelt Édesem!-köszönt apa amint leérek a konyhába.Rántotta és kávé illata keveredik az apró helységbe,és gyomrom válaszként korog egy hatalmasat.Ismerős az-az érzés,mikor ennél mert éhes vagy,de aztán az izgalom miatt hányingered támad?Pont ezt élem át most..
-Sziasztok!-ülök le a körasztalhoz és csendesen majszolni kezdek.Egyikük se szól egy szót se,nekik is nehéz lesz a búcsú.Érezni lehet a felüsztséget a levegőben.
-Bármikor eltudunk menni meglátogatni!-fogja meg kezem anya könnyes szemmel.
-Ne aggódj,minden rendben lesz.
-Tudom,de mégsem leszel itt nekünk...-a hangja könyörgő.
-Nagyon szeretlek titeket!-nehezen tudom kimondani sírás nélkül.

Az út körülbelül két óra hosszú,de nekem jól jön ez az idő.Ha jobban belegondolok,nekem most fog kezdődni az élet.Nemcsak azért mert idén töltöm a tizennyolcat,hanem mert a saját lábamra állhatok,végre azt csinálok amit akarok.Eddig meg kellett felelnem a szüleimnek,sokat piszkáltak a suliban amiért mindig velük vagyok.De most minden megváltozik.Sokkal felszabadultabb leszek,többet foglalkozok magammal,barátokat szerzek és igenis bulikba fogok járni!Nem lázadtam tinédzser koromba,még egy szórakozóhelyen se voltam,nem ittam alkoholt.Minden kimaradt,csak mert anyáék ilyen jól neveltek,és nem akartam nekik csalódást okozni.Viszont már elég idős vagyok,és azt fogom tenni amit Én jónak látok,és nem azt fogom követni,amit ők annak látnak.Óvári Nelli most kezd lázadni.

-Ez csodás környék!-hallom apa hangját,és kinézek az ablakon.A kollégium hatalmas kőkapuján hajtunk be éppen.A kertet hatalmas zöld fűgyep borítja,tele van fákkal meg bokrokkral.Sok autó parkol és rengetek diák költözik be.A kocsi kerekei megállnak,én meg azonnal kipattanok.Őszinte mosoly ül ki az arcomra,amint felmérem a terepet.A fényes kőépület,melybe lakni fogok hívogatóan csalogat.Apu hozza a nagy bőröndöt,én pedig húzom a kisebbeket.A koleszbe belépve az a látvány fogad amit a prospektusokban és a honlapon láttam.Lent az aulába nehezen férek oda a szobabeosztáshoz,és szerencsémre rá lépek egy magas alak lábára.
-Baszd meg!-sziszegi,és mogorván rám mered kék szemeivel.Idegesen beletúr szürkésbarnás hajába,és zavart arcom láttán elmosolyodik.
-Sajnálom,nem direkt volt..-válaszolom ingerülten,hisz véletlen léptem rá.Kuncogva távozik,és a tömegbe könnyen észrevehető magas alakja.
A lapon az iskola és a szobák rajza látható,amit többen is lefotóznak.Én is így teszek,és szüleimhez visszatérve tanulmányozom.Az A épületben vannak az osztálytermek és az ebédlő.Innen tudunk még a tesiteremhez is átsétálni,ahol még medence is van.A B szárnyban a lányok szobáik találhatóak,amikbe párosával költözhetünk be (fiúk szintén).És marad a C szárny,ahol a fiúk laknak.Minden épületben elhelyezkedik egy aula,ami tele van színes kanapékkal meg asztalokkal,a falakra tévét és osztályképeket raktak,így még konzervatívabbnak tűnik az egész suli.Minden megfogott,bár kicsit rontja az összképet a bunkó fiú,aki ráadásul még ki is nevetett.Az én szobám a B25,a másodikon van.Kopogok kettőt az ajtón,mivel nem tudom bent van-e már valaki.
-Tessék!-szól ki egy kedves hangocska,és benyitok.Aránylag nagy szoba,kétoldalt tették a faágyakat,kaptunk egy-egy szekrényt meg íróasztalt.A bal oldali ágyon ül,a mosolygó aprócska lány.
-Sziasztok!Lara vagyok.-mutatkozik be mindenkinek,engem át is ölel vékony karjával.Természetesen viszonozom a gesztust,örülök hogy ilyen jó fej szobatársam lesz!
-Ideje mennetek.-szólok anyáéknak,akik meglepett arcot vágnak a kijelentésem hallatán.
-Ne maradjunk segíteni kipakolni?
-Megoldom,anya!-odalépek hozzájuk,és szorosan átölelem őket.Végeztünk,de még most is itt állnak és kezd kínos lenni a szituáció,ezért ki kell tessékelnem őket.
-Szia Kicsim!Hívj és írj minden nap!-integetnek a hosszú folyosó végén.
-Rendben!
-A szüleid szerethetnek téged.-mosolyog Lara.
-Igen.-motyogom idegesen,és pakolászni kezdek.
-Honnan jöttél?-érdeklődik.
-Szegedről.És te?
-Bécsből érkeztem.Kellet a távolság.
-Az jó messze van.Milyen távolság?-nézek felé,és még mindig csak teszi át ruháit a szekrénybe.
-A családtól.Nem jövünk ki olyan jól,mint ti.
-Oh!Értem.-ha most anyáék miatt romlik meg a "kapcsolatom" Larával,én főbe lövöm magam.-Nekem is kell a távolság hidd el!-röhögök kínosan.
-Nyugi,itt annyi buli van,és olyan helyes fiúk!Nem fogsz unatkozni a szüleid nélkül!-tetszik az ötlete,és a nap többi részét végig beszélgettük.Egy belevaló,vagány csajjal van dolgom.Nem is gondoltam volna,hogy ilyen könnyű barátokat szerezni.