Meghatározó pillanatok

7.fejezet

Mikor kinyitom a szememet,Ádit pillantom meg az ágy végén ülve.Nem volt rajta,semmi csupán alsónemű.Az ilyen pillanatokban mindenkinek eszébe jut a kérdés:Mi akkor most,megtettük?Biztosan emlékeznék rá..
-Mi az?-kérdezte.
-Semmi,-haboztam egy ideig,-csak ugye.....-nem folytattam,csak emlékeznék,ha megtörtént volna.
-Hé,azért túlzásokba ne essünk!-jelentette ki komolyan.
-Jó..csak....-kezdett gombóc nőni a torkomban.Az arckifejezése nem tetszett,tele volt szánalommal.
-Nehogy azt gondold,hogy lefeküdnék veled!-nevetett fel,majd felpattant,és elment fürdeni.Én nem értem,eddig még tökre úgy tűnt,hogy kellek neki.Azt akarta,hogy vele aludjak,meg volt közöttünk a kémia.Vagy csak én érzek így?Mindent beképzeltem magamnak?A szerelem ennyire elvakított volna,hogy képzelődök?Minden egyes alkalommal,mikor vele voltam,úgy éreztem,mintha a lelke az enyém lenne.Tudom még nagyon-nagyon az elején jártunk,de nekem ez a kevés idő is elegendő volt,hogy beleszeressek.Igen,most már magamnak is be kell vallanom.Szerelmes vagyok belé,őszintén és visszavonhatatlanul.Aznap volt az első igazi sírásom.A könnycsepp a szememből indult,de szívemből eredt,az arcomon gördült,de a szívemre cseppent.Ekkor fogtam fel,hogy csak egy újabb hódítása lettem volna.Még most is éreztem,hogy Ő nem érez irántam semmit,de mégis látom,hogy máshogy viszonul hozzám.

-Mi a baj?És hol voltál?-aggódott értem Lara.
-Ádiéknál....-kezdtem,majd elmeséltem,hogy mi történt.
-Mekkora egy bunkó!!-dühöngött,majd magához húzott,és adott egy nyugtató ölelést.
-É-é-n tu-tu-dtam,ho-ho-gy nee-ee-m-m i-i-s kellek nek-neki!-szipogtam.
-Dehogynem!Tuti történt valami!Majd rákérdezek,jó?
-Mi?!Nem!-tiltakoztam,és azután elmentünk reggelizni.Nem volt túl sok étvágyam,ezért csak egy banánt ettem.Mikor Ádámék jöttek be az étkezőbe,én rögtön ki is mentem.
-Szerintem részeg volt,és rájött az igazságra...-tanakodtam hangosan.
-Ne törődj veleee!-rázott meg a barátnőm.-Van is egy ötletem,hogyan tereljük el a figyelmedet arról a...
-Ne!Ne ocsmárold be! Attól még szeretem.Csak titokban.-kacsintottam rá Larára,és tovább mentünk.
-Szóval menjünk el ma a partra!De nem ide,hanem a város szélire!-javasolta.
-Okés!-mosolyogtam.
Az első órán Ádám nem mutatkozott.Sem a másodikon.Kezdtem aggódni,ezért szünetben elindultam a szobájuk felé.
-Hová mész?-kérdezte Lara,és nekem itt kellett volna maradnom vele.
-Mindjárt jövök,van egy kis dolgom.
-De el ne tűnj,mint este!-eszembe jutottak Ádi szavai:"Sosem feküdnék le veled"."Nem történt semmi"
Elindultam,és a liftben kissé haboztam.Ki kellett találnom milyen indokkal érkezek.Mikor a szobaajtóhoz értem,bekopogtam,de senki nem nyitott ajtót.Gondoltam nincs bent,ezért elindultam,ám egy lépést sem tettem meg, a földbe gyökerezett a lábam.Tudom jól,hogy mit hallottam.Tisztán hallottam.Könnybe lábadt szemmel neki dőltem a falnak,majd lecsúsztam a padlóra.Arcomat a kezembe temettem,és úgy ültem az üres folyosón,mikor egyszer csak kinyílt az ajtó.Barbi baba lépett ki,a szűk kis ruhácskájában.Ádi is kijött,rajta nem volt felső,csak egy alsónemű.Egyszerűen nem volt erőm felkelni,sem megszólalni.Ott ültem,és néztem a történéseket.Ádi megtorpant,és Barbi baba nevetve elfutott onnét, a maga stílusában rám mosolygott.Ádi felém jött egy lépést,és mielőtt meg tett volna még egyet leállítottam:
-Ne!Állj meg!Ne gyere közelebb!-mondtam neki bőgve.A szemében egy csöppnyi megbánást véltem felfedezni,ezért folytattam:
-Velem nem feküdnél le mi?De pont vele?-remegni kezdett a hangom.
-Mi a faszt akarsz,mit tegyek?!-kérdezett vissza felháborodottan.
-Tudod mit,-elkezdtem felállni,-velem semmit se...-jelentettem ki,majd eljöttem onnét.Ő nevetve vissza ment a szobájába,én pedig a mosdóba indultam,hogy össze szedjem magam.A tükörben láttam,az összetört lelkemet.Megmostam az arcomat,újra sminkeltem,és mentem órára.Ádi viszont ma minden órát ellógott.

Suli után rögtön indultunk is Larával a partra.Nem meséltem el neki,hogy mit tudtam meg,nem akartam őt tovább terhelni.Csak élveztem a napsütést,és a vizet,a hullámokat,a meleget,és hogy senki nincs a közelemben,csak is Lara.A fürdés után elmentünk fagyizni,és később pizzát is rendeltünk.Jó volt egy kicsit "kiruccanni",elterelte a figyelmemet.Mikor vissza értünk a suliba,Ádiék ültek a kanapén,és utánam szólt Dávid:
-Ne legyél már ilyen féltékeny!-nevettek össze.Nem tűrtem el,elég volt!Ádámnak semmi joga nem volt ahhoz,hogy a haverjai orra alá dörgölje ami ma történt.Dávid meg okosan benyögi,hogy féltékeny vagyok?!Nem is vagyok,inkább összetört.Életem első szerelmem közli velem,hogy nem feküdne le velem,majd pár órával később egy kis ribancot dönget.Mivel jobb Dina,mint én?A pumpám felugrott a maxra,ezért olyasmit tettem,amit nem kellett volna.Régóta tudom,hogy Dávidnak tetszik Evelin.
-Te féltékeny lennél,ha Evelin lefeküdne mondjuk,-tanakodva körülnéztem,majd folytattam,-Nagy Márkkal?-mutattam rá az egyik felsőbb évesre,akiről halottam,hogy volt Evelinnel.Dávid csak lesújtotta a szemét,és utánam szólt volna,de én egyszerűen elsétáltam onnan.Még mondtak olyanokat,hogy:-Huhh,bepipult! és hasonló megjegyzéseket,de pont leszarom.Lara döbbenten nézett,és mikor becsukta a szobaajtót,jött a szokásos lelkizés.
-Te tényleg nagyon szerelmes lehetsz!-tapsikol.
-Igen,sajnos az vagyok.-pizsamára váltottam,mert ma már fürödtem.
-Láttad Ádi fejét,mikor Dáviddal beszéltél?-mosta le sminkjét.
-Nem.
-Tele volt örömmel,szerintem most ez egy bélyeg volt számára,hogy fontos neked.
-Nem hiszem.Ádi csak élvezi,hogy figyelmet kaphat.De tőlem nem kap többet.
-Rád sem ismerek!
-Ne kérdezd.-feleltem,és elmentem aludni.

Másnap:
Az álmomban Ádival voltam.Egymással szemben feküdtünk egy ágyon,lábaink összegabalyodva,és az arcát,az ajkát,a haját simogattam,és élvezettel figyeltem tökéletes vonásait.Hirtelen felnyílt a szemem,felültem majd vettem egy zuhanyt.Étvágyam nem volt,mert csak keserű ízt éreztem a számban.A tudat,hogy Ádi őt választotta helyettem,megemésztett.Kész lista volt a fejemben arról,hogy miben jobb nálam Edina.
-Vékony,és nagy szilikonmellei vannak
-Szőke haj
-Őt kiló smink
-Rövid szoknyák
Nekem ezek közül egyik sincs meg.Nem vagyok se vékony,sem dagadt,olyan átlagos.A melleim azért nagyon,de ha Ádi a szilikonra bukik nincs mit tenni.Nem sminkelem magam,utálok mindenféle kenceficét.A ruhatáram is átlagos.Változtatnom kell.Ádiért képes vagyok bármire..Bepakoltam a táskámba,és most nem mentem reggelizni,hanem helyette a sminkemet,és a hajamat csináltam.Szempillaspirált kentem fel,a hajamat pedig hagytam a vállamra omolni,persze gondosan besütve.Hullámos fürtjeim pillanatok alatt váltak szögegyenessé.
Igyekeztem visszanyerni a jó formám a tanulás terén.Az első órában,csupán egy pluszpontot sikerült szereznem,de én erre is büszke voltam.Tesin eléggé elfáradtam,iskola köröket kellett futni.Angolon meg szöveget fordítani jegyre,és párokban.Az én párom Dávid lett,pont ideális.

-Sajnálom...-kezdtem bele.Nagyon bűntudatom volt,amiért így lejárattam.
-Semmi baj,nekem nem kellett volna elkezdeni!-mondta,majd egy halvány mosoly hagyta el száját.Miután megbeszéltük az "ügyünket",neki láttunk a munkának.Mindössze fél óra alatt végeztünk,és tök jól is ment az angol!
-4/5.-jelentette ki a Tanárnő,mi pedig boldogan a helyünkre siettünk.A végén még pacsiztunk is.
-Mi van Ádival?-kérdezte mosolyogva.
-Semmi,és eddig se volt köztünk egyéb,csupán levegő.-erre nevetni kezdett,és folytatta:
-De azért szeretnéd,hogy legyen,nem?-húzta fel a szemöldökét.
-Nem.Most már nem.-jelentettem ki,majd pakolni kezdtem,-és hagyjuk a témát.
-Oké.-állt fel.
-És ez maradjon köztünk,kérlek!
-Nem említem neki,nyugi!-majd megveregette a vállam,és kiment a teremből,csöngő előtt.A tanár nem szólt rá,egyszerűen belefirkált valamit a naplóba,és csengőszó után ő is kiment.

-Nelli!-állított meg Timi.
-Melyik ruhát választottad?-kérdezte,és kivette a kezemből a képet.
-Nekem ez tetszik jobban.-mosolyogtam.
-Rendben.-és már futott is tovább,majd vissza fordult,és megköszönte a segítségemet.Nem is értem,miért pont engem kérdezett erről,na de mindegy.Tovább sétáltam,a következő órám kémia volt.Kísérleteztünk,és Evelinnek kimarta a sósav a műkörmét,ezért hatalmas hisztériában tört ki.Szegény tanár csak figyelte,ahogy kiviharzik a teremből.Hát,de nem nagyon érdekelte,és folytattuk az órát.Ádi nem csinált semmit,és még flegmázott is,ezért Tibor bá lefeleltette,és egyest kapott.Tök lazán kezelte Ádi,le se szarta,és nem égett be az osztály előtt.Mikor a helyére sétált vissza,rám sem nézett.Viszont Evelin igen,szúrós pillantásokat vetett felém,majd a helyére sétáló Ádira nézett,és rám mosolygott.De nem az a kedves mosoly volt,hanem az a "megöllek álmodban" féle. Csupán egy grimasszal feleltem,és elfordultam.
16:30 körül
"Anya:
-MIKOR ÉRKEZEL HAZA?MÁR VÁRUNK,PUSZI:ÉDESANYÁD!"
Ez az SMS fogadott,mikor a szobámba értem.Vissza írtam,hogy valószínűleg a hétvégén.Lara egyébként nem volt a szobánkba,és sehol sem találtam.Felhívtam,és valami tömegben lehetett,mert megvolt a háttérzaj.
-Hol vagy?
-Sehol.-hazudta-majd kinyomta a telefont.Kezdtem megijedni,ezért elindultam kifelé,hogy megkeressem a barátnőmet,de egyszerre csak kinyílt az ajtó.Megilletődve álltam a küszöbön mikor láttam,hogy ki vár az ajtóban.El sem hiszem,hogy itt van.