Meghatározó pillanatok

5.fejezet

Hajnali fél ötkor valami hangos zenére keltem.Lara viszont úgy aludt,mint a tej.Bárhogy is próbáltam visszaaludni egyszerűen nem ment,ezért utána jártam,honnét jön a zaj. Gondolhattam volna,a fiúktól jött.Elindultam a házuk felé,és egyre jobban hallottam a zenét. Fentről jött,a folyosó végéről.Mikor odaértem bekopogtam,de nem történt semmi,csak ment tovább a zene. Nem bírtam tovább,ezért benyitottam.
-Hé fiúk,nem lehetne halk...-elakadt a szavam,ugyanis Ádi,és még egy pár fiú fürdő gatyában,nem is tudom pontosan,talán a megfelelő szó az hogy:buliztak.Ádi felsőtestét most takarás nélkül láthattam.Izmos karjain néhány tetoválás is volt,és a kockás hasán csupán egy üresnek tűnő fa állt.Teljesen fekete volt,hátborzongató.
-Valaki aludni szeretne,halkítsátok lejjebb kérlek!-haboztam.
-Hallod Nelli,lazíts már!-nyomta ki azt hiszem Gábor,és meggyújtotta a cigijét.
-Halkítsd lejjebb Noel!-szólt végül Ádi,majd beleszívott egyet a cigijébe.Persze hogy cigizett.
-Köszi...-mondtam végül,majd épp indulni akartam,de nagyon kellett már pisilnem.Sok limonádét ittunk délután Larával.-Használhatom a mosdót?
-Ja.-mondta valami gyerek.Ádi pedig végig engem nézett,és elkezdett nevetni,mikor visszanéztem a mosdó ajtajából.Hát nem a legtisztább mellékhelység volt.Mikor végeztem nem mentem ki,mert valami fura női hangot hallottam meg.Eveliné volt az,azé a kis libáé,aki az ebédlőbe szokott nyomulni Ádiékra meg az új társaságára.Ez az új társaság sokkal jobb,mint a régi.
-Fiúk!Én értem,hogy ünnepeltek,de azért halkabban!Ki kell pihennem magam,hogy ne legyen karikás a szemem.-sipákolta,én meg nem értettem,vajon mit ünnepelnek???
-Húzzál már el innen!-mondta valami ismeretlen hang.
-Kuss,te idióta!Pihenésre van szükségem!-hallottam,ahogyan kiviharzik,és becsapja az ajtót.Kimentem,és Ádiék épp az ágyukon ültek.Oda mentem hozzá,és kivettem a cigit a kezéből.Még mielőtt mondhatott volna bármit,befogtam a száját,a mutató ujjammal.
-Nem érdekel amit mondasz!-hagytam rá,majd a többiek nagy HUUUU-val díjazták,amit tettem.
-Mi van tesó?Az asszony a főnök?-most én voltam a soros,még mielőtt mondhattam volna,hogy nem vagyunk együtt,Ádi megszólalt.
-Ja,Ő a főnök.Kész házisárkány,ha nem engedelmeskedem neki.-nevettek fel.Míg ők rajtam szórakoztak,felmerült bennem a kérdés:Ez ki szobája?Mert Ádi,ha jól tudom a diákszövetségben lakik,ahol a legutóbb csókolóztunk.
-Te is itt laksz?-mélykék szemébe döbbenetet látok,majd megkönnyebbülést.
-Ja.
-Mióta?
-Mindig is itt laktam,Nell.-csak Ő hív így,hogy Nell.De én emlékszem,arra mikor azt mondta,hogy az a másik szoba az övé.Ráhagyom,nem az én dolgom.Bólintottam egyet,majd elhagytam a rendetlen szobát.

08:24
Ma a reggel palacsintát eszek,természetesen Nutellával .Elég színvonalas ez a suli,a kaják nagyon finomak és választékosak,minden szobához saját fürdőszoba jár.Az épület aránylah tiszta,a tanárok jó fejek.
-Hozok vizet.-bököm meg Larát,és beállok a sorba.Félre döntöm a fejemet,és karba tett kézzel figyelem Evelin szereplését.Kivételesen most nem Ádinak tette magát,hanem egy haverjának Áronnak.Áron és Ádi rémisztően hasonlítanak egymásra.Éles állkapocs,izmos test,szürkésbarnás hajszín,egyedül a szemük különbözik.Ádié gyönyörű mélykék,akár egy kristály,ellentétben Áronéval,akinek gesztenyebarna szemei vannak.
-Szia!-köszön valaki,egészen közelről,és az egész testem megremeg az ijedtségtől.Lágy hang simogatja a fülemet,tehát azonnal tudom ki a gazdája.
-Sajnálom az estét.-folytatja.
-Mit?-nézek fel rá,és még most is elcsodálkozom,hogy milyen magas.
-A diákházasat.Csak nem akarom,hogy mindenki tudja,ott is van egy szobám.
-De,miért?Ez ekkora nagy baj?
-Nem megyek többet oda...csak kell és kész.-sziszegi ingerülten.
-Értem..-hazudom.
-Valami van a szádon.-nyújtotta ujját a felső ajkam felé,majd gyengéden végig húzza rajta azt.Kissé megremeg a forró ajkam,és érzem a bizsergést.Pillangók hada gyülekezik a gyomromban,majd tehetetlenül lehunyom a szemeimet.A mellkasom zihál,már ettől az apró gesztustól is,és látom,hogy az övé is vadon ugrál.
-Köszi.-motyogom,majd miután elveszi az ujját,beharapom az szám,így próbálva elrejteni a mosolyomat.