Meghatározó pillanatok

3. fejezet

Miután a fiúk távoztak,az önbizalmam azonnal elszállt és ezt Lara is észrevette.
-Nyugi,ez csak egy buli lesz!
-Tudom,viszont azt nem,hogy mit vegyek fel!-oldom a feszültséget részben magam miatt.
-Adhatok valamit,ha gondolod.-mutat a szekrénye felé,amiben elég kevés anyagból készült ruhákat tárol.Ő egy olyan darabot választott,amiből kilátszik az egész felsőteste és a melltartója,mert a póló egy háló.Mintha szúnyogháló lenne.

-Nem kell,köszi.Már tudom mit veszek fel!-eszembe jut,hogy van egy bézs színű ruhám,ami nem túl kirívó,de azért elég feszülős.Pont ideális lesz nekem.Előkutatom és imádkozok,hogy még jó legyen rám.Mikor belebújók elég szűkösnek érzem benne a helyet.Kinőttem,de nem vészes csak annyi,hogy a combközepemig ér az alja.
-Biztos ne adjak valami vadabbat?-kérdezi tátott szájjal,miközben szemceruzával ügyeskedik.
-Jó ez.-simítok végig a szoknyámon.Ránézek az órára és fél hatot mutat.Tudnom kell a party részletit,mivel kitudja mi baj történhet.És ekkor persze,hogy beférkőznek anyámék csalódott arcuk az agyamba.Ha megtudják,hogy az első napon bulizni megyek,szerintem  megutálnak. -És hol lesz a buli?Mikor indulunk?-elég ideges vagyok,már megint....
-A fiúk diákszövetségében.Gyalog negyedóra alatt odaérnénk,de valaki eljön értünk.
-Milyen fiúk?
-Akikkel ma együtt reggeliztél.-mosolyog rám biztatóan és felém nyújtja a szemceruzáját.-Fekete vagy barna?
-Fekete...
-Igen,az jobban kiemeli a zöld szemedet.-motyogja,és elkezdi kihúzni a szememet.Rak fel még szempillaspirált,amitől kicsit viszket a szemem.Még hozzá kell szoknom ezekhez a dolgokhoz.
-A bunkó barátod is ott lesz?-nem akarok találkozni vele,de érzem hogy ő Lara csapatához tartozik.Hatalmas hahotázásba kezd,én meg értetlenül mosolygok.Mindenki nevet rajtam?
-Ádi?Ádi mindenkivel paraszt,és nem járunk!-a hangján hallatszik,hogy milyen  feldobott lett a kérdésem miatt.
-Bocsi,azt hittem...
-Jó barátom,ennyi.És ő nem jár senkivel.-meséli komolyan.
-Most,vagy soha?
-Soha..Vannak kalandjai,egy csomó lányt megfektet,de közli velük,hogy nem jár senkivel.-a szavai hallatán zavarba jövök.Tehát tényleg egy öntelt majom ez az Ádám.
-De ez miért jó?Mármint neki..mit ér vele?-érdeklődöm talán túl feltűnően.
-Ez Ő.Zárkózott típus,de nagyon jó ember.-nem akarok többet hallani,mivel ismerem magam egyre többet megakarok tudni majd erről a fiúról.A tiltott gyümölcs a legédesebb...
Lara telefonja csörögni kezd,és elindulunk a parkoló felé,ahol egy kék Volvo vár ránk.Nagyon szép autó,mindig is ilyet akartam.Bár még nincsen jogsim,miután leteszem ilyen példányt szeretnék venni.Már van egy csomó félretett pénzem rá,mert minden nyáron diákmunkákra jártam,míg a többiek bulizni és nyaralni mentek.De megéri ezért a kocsiért.
-Ez ki autója?-ámuldozok,majd meglátom a volán mögött ülő Ádámot.Ki gondolta volna,hogy olyan autója van,amilyet én akarok venni?Még jobban idegesít a srác.
Szia,Lara!-húzza le az ablakot mosolyogva,és rólam persze tudomást sem szerez.
-Csá,Ádi!-a hátsó ülésre ülünk egymás mellé,és Ádi elindul.Nem vagyok biztos benne,hogy tud vezetni.Vagyis inkább abban,hogy jól tud vezetni..-Képzeld el,Nelli azt hitte,hogy mi járunk!-kacagja Lara,és Ádi a visszapillantó tükörből kedvesen rám mosolyog.A szemembe néz,és ő is röhögni kezd.Zavaromban a ruhám alját piszkálom és észre se veszem,hogy megérkeztünk.Lara azonnal kipattan és megölel valami fiút,ám én a kocsiba maradok és az ablakon keresztül felmérem a terepet.A ház emeletes,és nem tudom leolvasni a diákszövetség nevét róla a félhomály miatt.A kert is tele van piros poharas emberekkel,van aki már most holtrészeg.Szép lenne a ház ,ha nem lenne benne ennyi ittas ember.
-Nem tudtam,hogy ennyien lesznek.-motyogom kétségbeesett magamnak.
-Üldögélünk még egy kicsit,vagy végre bemehetünk?-néz hátra Ádi.Bólintok egy aprót,és kiszállunk.Larát követve besétálok a zajos ház ajtaján.Valaki rögtön a kezembe nyom egy piros poharat,és fogalmam sincs róla,hogy mi van benne.A konyhán át,a nappali felé vesszük az irányt,ahol a sarokban lévő kanapénál az ismerős társaság ül.Ádi is odakerült útközben,és az ölében gubbaszt valami lányka.Rajta is kevés a ruha,a haja pedig festett szőke,ami zöld színben végződik.Többen is dohányoznak,köztük Ádi is.Undorító a bűz,és próbálok nem hangosan felköhögni.Lara leül,és követem a példáját.
-Egy italt?-nyújtja poharát egy idegen fiú.
-Kösz,nem.
-Te vagy Nelli,nem?-mosolyog a tetovált fiú,és neki a szemöldökében van piercing.Vajon fájt neki?
-Aha.Honnan tudod?
-Reggel a helyemen ültél.
-Bocsi,nem tudtam.-miközben vele beszélgetek észreveszem Ádi tekintetét magamon.Neki is van tetoválás mindkét kezén,és ahogy  engem figyel vicces dolgokat súghat a zöld hajú lánynak,mert az önfeledten röhög.Eszembe jut,hogy talán rólam sugdolóznak.-És a te neved mi,is?-nézek a fiúra.
-Olivér vagyok,Nelli.-mosolyog csábosan.Itt mindenki zavarba tud hozni?
-Örülök,Olivér.-nevetünk a szerepjátékon.
-Milyen szakon tanulsz?
-Angol és irodalom.
-Az igen,nem semmi.-ámul.
-Itt laksz?-mutatok a földre.
-Ja,fent van a szobám.Körbe vezesselek?-mivel unom a társaságot belementem.Az embereken áttörve megfogta a kezem,nehogy elvesszek.Milyen figyelmes!A nappali mellett van a konyha,elég átláthatatlan minden,mivel sokan vagyunk itt.A lépcsőn felérve egyre fogynak az emberek,így kihúzom kezemet szorításából.Hosszú folyosó tárul elénk,mindkét oldalán ugyanolyan ajtókkal.Az ő szobája leghátul van,és benyit.Kicsi,kék falú a helység.Semmi extra nincs benne,ágy meg szekrények.Indulnánk is vissza,mikor megpillantom a szembelévő szobába levő könyveket.
-Menj előre,én még elmegyek a mosdóba.-intek Olivérnek,és belépek a szobába.A földön egy dobozban hanyagul fetrengenek a kötetek.Bárki szobája is,jó kis gyűjteménnyel rendelkezik.Ez a szoba jobban tetszik,nyíltabb és franciaágy található benne.Megpillantom az erkélyre kivezető ajtót,ami a hátsókertre néz.Csábít a gondolat,hogy kimenjek,de rájövök,hogy most egy idegen szobájában kutakodok.
Mikor visszaérek a többiekhez,javában folyik a felelsz vagy mersz.
-Nelli,beszállsz?
-Nem hiszem...
-Ki gondolta volna,hogy a kis prűd nem fog játszani?-kérdezi Ádám gúnyosan mire mindenki nevetni kezd.
-Játszok.-jelentem ki büszkén,és nagy figyelemmel követem a játékot.Elég durva dolgokat adnak merésnek.Lara csókolózott egy a zöldes hajú lánnyal,Olivér villantott egy kockahasat,és több lány is megmutatta női idomait.
-Felelsz vagy mersz?-néz rám a zöld hajú lány Ádi öléből,majd minden tekintet rám szegeződik.Nem állok készen egy merésre.
-Felelek.-többen benyögik,hogy ki gondolta volna,de nem törődök velük,még Ádi vigyorával se.Odasúg valamit a lánynak,és kapom is a kérdést:
-Te szűz vagy még?-megáll bennem az ütő,hogy lehet ilyet kérdezni?Hirtelen mindenki abbahagyja a beszélgetést és várják a válaszomat.Ha elmondom az igazat,hogy még nem is jártam senkivel akkor én leszek a legnyomibb ember az egész egyetemen.És persze,hogy Ádi súgta a kérdést,szándékosan le akar járatni.-Inkább merek!-válaszolok.
-Igyál egy kicsit...-nyomja kezembe a félig üres vodkás üveget,és elveszem.-Igyál!-parancsol rám,majd befogom az orrom és kortyolom az alkoholt.Marja a torkomat,az egész testem felforrósodik.Kizárom a külvilágot,és csak az ital mámorító ízére koncentrálok.Végzek,és hatalmas tapsvihar fogadtat.A többi körben is ezt a feladatot kapom,és lassan már kezdem érezni a hatását.Újra iszok,de valaki megfoszt a szinte üres üvegtől.Bociszemekkel nézel fel Ádira.
-Szerintem elég lesz.-milyen figyelmes...Aggódik értem,máskor meg utál és kinevet.
-Add már vissza!-mondom nehezen forgó nyelvel és próbálok felállni.
-Jó akkor kapsz másik merést.-mondjál.-Csókold meg Olivért!ránézek az említett személyre,de semmi kedvem nincsen vele smárolni.Az előbb még az e-cigi volt a szájába,és az én nyelvem az nem lesz tuti!Sétálni kezd felém,és én is felállok.
-Nem csókolózok senkivel!Itt szálltam ki a játékból..-elindulok a lépcső felé,kissé botladozva de felérek a hosszú folyosóra.Nem tudom hová mehetnék,így a szimpatikus szobába sietek és magamra zárom az ajtót.Neki dőlök a falnak és leülök.Jót tesz a fejemnek a hideg,és azt hiszem mindjárt hányni fogok.Lehunyom a szemem és próbálom felidézni mit is mondott Olivér,merre van a mosdó.Forog velem a szoba,a gyomrom fel-le liftezik fejem lüktet.A szüleim kiabálását és arcukat látom magam előtt,amint meglátják az állapotomat.De most nem tudok mit kezdeni magammal,így kénytelen vagyok felhíni őket.Két csöngetés után megszólal Anya:
-Kicsim,szia!
-Szia!
-Beteg vagy?-aggódik.
-Csak ittam egy icipicit..-kuncogom,és sóhajt idegesen egy nagyot.
-Mit csináltál?!-kérdi felháborodottan.-Hol vagy Óvári Nelli?!
-Egy buliba....Sajnálom,de mindjárt hányok.-megszakítom a vonalat,nincs kedvem hallgatni a szemrehányásokat.Kínomban elsírom magam,mit tettem?Ez nem én vagyok,anyáék kifognak nyírni.
-Te mit csinálsz a szobámban?-néz le rám Ádi.Neki van ennyi könyve.Észreveszi szétbőgött arcomat,és leguggol elém.Nagyon közel van hozzám,kezét a lábamra teszi és keresi a tekintetemet.-Sírtál?
-Nem.-hazudom.-Haza akarok menni...-nem várom a bunkó megjegyzését,látom rajta,hogy most aggódik.Fura ez a fiú,egyszer utál,máskor meg aggódik értem.
-Elviszlek.-pattan fel,és egy fokkal jobban érzem magam,újra tudok tisztán gondolkodni.
-De ittál.-emlékszem,ahogy a piros poharából kortyolgat.
-Én nem iszom.-nyújtja felém a polcról le vett poharát,és beleszagolok.Iszok belőle,és ez csak víz.Jól esik a kiszáradt testemnek,egyre erősebb vagyok,és a hányingerem már elmúlt.A pohár szélén érzek valami mentolosat,és bevillan Ádi szája.Olyan telt és rózsaszín.Megkóstolnám a száját,megkívántam.Jézusom lehet ilyet csinálni?Vágyok Ádám szájára,amin  minden nap valami rossz megjegyzést ejt ki rólam?Nem érdekel semmi,az alkohol bátorrá tesz,inogva feltápászkodok a falba kapaszkodok.Ádi ugrásra készen állva figyeli minden egyes mozdulatomat.
-Megakarlak csókolni.-suttogom a száját figyelve,amit egy halvány mosolyra húz.Elém lép,és kezével a fülem mögé simítja egyik szőke fürtömet.
-Mire vársz?-leheli olyan közelről,hogy majd elájulok.Kicsit közelebb hajolok,és arra várok,hogy mondja:Én nem járok senkivel.De nem mond semmit,hanem megszünteti a köztünk levő távolságot,ajka az enyémre tapad.A nyelve meleg,érzem mikor kinyitja a száját és megcsókol.A hormonok eláradnak,az egész testem lángolni kezd.Sosem éreztem még ilyet.Megfogja derekamat és az ágy felé vezet.Leül,engem pedig az ölébe von,így csípőjén vagyok mikor hátradől az ágyon.A mellkasa pont úgy zihál,mint az enyém.Elengedi a számat,mire csalódottan felnyöszörgök,de mielőtt panaszkodhatnék,az ajka a nyakamra tapad,majd a kulcscsontomnál levő érzékeny felületet kezdi szívni.Megborzongok,ahogy nyelve siklik forró bőrömön.A csodás érzésből a telefonom csörgése ébreszt fel.
(2 nem fogadott hívás Anyától)