Meghatározó pillanatok

9.fejezet

Reggel tíz körül ébredtem,fejfájásra.Kómásan felültem,megfogtam a fejemet,és próbáltam rájönni mi történt tegnap.Abban teljesen biztos vagyok,hogy Ádi itt aludt mellettem.Nem tudom,hogyan került az ágyamba,viszont egy dolgot biztosan tudok.Ádám és köztem nem történt semmi az éjjel.Világosan a tudtomra adta,nem fog lefeküdni velem,és ezt el kell fogadnom.

-Jó reggelt!-köszöntött Ricsi.
-Jó reggelt!-nyöszörögtem.
-Boldog születésnapot!-nyomott a kezembe egy ajándéktasakot.
-Mi?!-kérdeztem,majd eszembe jutott,hogy ma van a születésnapom,-köszönöm szépen!
-Milyen érzés,hogy 17 évesen voltál már részeg?-nevetett fel.
-Az már a múlt!-vicceltem.Magamban nem nevettem annyira,hisz még sohasem ittam olyan sokat,mint egy pár órával ezelőtt.Az is durva,hogy alig emlékszem valamire az egész "partiból".Beszélnem kell Ádival,hogy ne említse meg senkinek,hogy-hogy kiütöttem magamat.
Belenéztem a nagy,kék tasakba,majd ámultan meredtem Ricsire.Tinédzser koromban mindig nyaggattam,hogy vegyen nekem egy elegánsabb ruhát.Ne legyen túl kirívó,de azért ne takarjon túl sokat sem.Ricsi természetesen megtalálta a tökéletes ruhadarabot,amit én választottam.Ugyanis pont az a ruha lapult a tasak alján,amit Timinek kellett kiválasztanom.Micsoda véletlen egybeesés.Régóta készülhetett már erre az alkalomra!
-Próbáld már fel Szivi!-nyaggatott az én meleg legjobb barátom,és elmentem felvenni a ruhát.A tükörbe visszanézve teljesen más lányt láttam,mint aki valójában vagyok.A fekete anyag feszesen simult a testemhez,így kiemelve homokóra alakomat.A mellemnél levő hálós rész pedig,belátást nyújtott a kebleimhez.Ez így kicsit túl sok nekem,d emajd hozzászokok,és Ádinak biztosan tetszeni fog.Egyébként kaptam mellé ezüst kiegészítőket is,Ricsi az ilyenekhez nagyon ért.

-Gyönyörű vagy Babám!-nézett rám,mikor kiléptem a fürdőből.Annyira meghatódtam,hogy könnyezni kezdett a szemem,és kénytelen voltam megölelni őt.Ezt a megható pillanatot a hasam és a beszélőkéje törte meg,eléggé éhes voltam.Átöltöztem,és indultunk reggelizni egy közeli kávézóba.Aranyos hely volt,kedves pincérekkel,és még a kávé is finom.Reggeli gyanánt csokis muffint választottunk. Miközben mindezt elfogyasztottuk,kiveséztük a tegnap esti kalandjainkat,és lassanként össze állt a kép.Ádival csókolóztam a játék miatt,és erre egyáltalán nem emlékeztem.Ricsi se,mivel ő bealudt a játék felénél,de elméletileg neki Ádi mesélte reggel,mikor elment.Rájöttem,hogy az alkoholt csak mértékkel lehet fogyasztani,mert különben hányni fog az ember.Egyre jobban gondolok arra ,hogy Ádi megcsókolt,és egyre jobban félek az első találkozásunktól.Ricsi persze nyugtatgatott,hogy nem lesz semmi gond,és,hogy kezeljem lazán,de nem megy.Újra akarom.Újra akarom érezni.Újra akarom élni azt a kib*szott csókot.
Miután végeztünk,nem a koleszba mentünk vissza,hanem egy plázába,és először megnéztük "A szabadság ötven árnyalatát".Az egész alatt azt képzeltem,hogy Grey Ádi,és Ana pedig én vagyok.Kicsit (nagyon) betegesnek hangzik,de ha szerelmes az ember mindenben a nagy Ő-t látja.
A mozi után kicsit vásárolgattunk részben nekem,de azért Ricsi is költekezett rendesen.A legizgalmasabb az volt a mai napban,hogy Ricsire rátapult  a boltos férfi.Ezek megtudják állapítani,hogy ki meleg?Nem tudom,de elég fura volt látni őket flörtölni.Ricsi persze közölte,hogy őt várja a pasija,tehát kopjon le az ürge.Erre a boltos fickó akciósan adta a ruhákat "bocsánatkérés" gyanánt.Egyébként szinte egész végig jöttek a köszöntések.Olyan emberektől is kaptam üzenetet,akikről nem is tudtam,hogy léteznek.Mikor lettem ilyen ismert?
Mikor a campusra  értem,egy csomag várt az ágyamon.Nekem volt címezve,majd mikor kinyitottam,Anya kézírásával rajta  egy édes,rózsaszín papírlap várt rám:
Kincsem,el sem hiszem,hogy ilyen nagy vagy már!Teljen csodálatosan a napod,és sok,sok,sok boldog születésnapot kívánok neked!Várunk haza,puszi!
Anya:-)
Kaptam még üdvözlő lapok a nagyiéktól is,meg szinte az egész rokonságtól.Az ajándékom egy új telefon volt.Iphone 8+.Anyuék ezt vették,mert még régebben mondtam,hogy milyen klassz az Apple márka.De nekem megfelelt  a régi mobilom is,de ha már megvették,akkor használom.Annyi a gond,hogy először fogalmam sem volt róla,hogyan kell ezt használni.A régi zenéim is eltűntek,de Ricsi segített beállítani az új készüléket.

Lara hazaért,és sztoriztunk  egy csomót.Ők megtették Gáborral azt a nagy dolgot,ami minden lány életében nagyon meghatározó dolog.Egyébként észrevettem Larán apróbb változásokat.Sokkal vidámabb lett,szinte mindig mosolyog,és az arca szebb lett.Nem tudom miért,de az orcái kissé pirosak,és olyan vidámabb,sugárzóbb lett.A jókedve rám is ragadt,és mindent részletesen elmesélt,meg  elmutogatott.Nem úgy,te huncut!
Elbúcsúztam tőle,mivel Ő ma megy haza látogatóba.A fekete bőröndjét húzva távozott a kollégium területéről,én pedig mosolyogva olvastam az ágyamon pihenve.Nagyon tetszett a mai nap,Ádira meg egyáltalán nem számítottam,tudtam,hogy nem fog felköszönteni.Nem is gond,én már beletörődtem az egészbe.Hogy eltereljem a figyelmemet felhívtam Anyuékat.
-Szia,Anya!
-Szia Drágám!Boldog születésnapot!
-Köszönöm,és az ajándékot is!Már arról hívtalak!
-De jó,akkor működik!-annyira csodás volt hallani a hangját,boldog és felszabadult.Hiányzik,és megölelgetném,de szerintem azóta ilyen nyugodt az életük,mióta eljöttem otthonról.
-Képzeld,Anna terhes!Hát nem csodálatos?-mesélte,ám ekkor kopogtattak az ajtón.Furcsáltam,mivel este hét óra környéke volt.
-Ez jó hír,de most mennem kell!Szeretlek,Anya!-kinyomtam a vonalt,és az ajtóhoz léptem.Mikor kinyitottam,Ádival találtam magam szemben.Fehér ingben fekete gaytában,és egy szál rózsával a kezében,csábos mosollyal a szája szélén állt.Kicsit ledöbbentem,mert egyáltalán nem számítottam arra,hogy itt találom ma.
-Te meg mit keresel itt?-kérdeztem meglepetten.
-Téged.-válaszolta lazán.
-Gyere be!-mondtam teljesen vörös fejjel,hisz nem tudtam,mit gondol rólam a bizonyos este óta.Nem felelt semmit,egyszerűen csak belépett.
-Boldog születésnapot!-nyújtotta át a rózsát.
-Köszönöm!-nem tudtam,hogy most megöleljem-e,de inkább nem tettem,nem akartam túlságosan rámászni.Beljebb lépett,és az ágy felé vette az irányt.
-Azt vedd fel!-mutatott az ágyamon heverő ruhára,amit Ricsi adott.
-Miért is?
-Azt majd megtudod.
-Ádi,én tényleg...mármint nem akarok ma berúgni...-kezdtem,-nem emlékszem mi történt aznap éjszaka,és félek valami történt,mármint tudok a csókról,meg tudom,hogy nem feküdnél le velem,ezért biztos vagyok benne,hogy egyéb nem történt,csak érted a részletek eltűntek.
-Értem.-elmosolyodott,és zsebre dugta kezeit.-Elmondok mindent neked,ami tegnap este történt,egy feltétellel.
-Mi?
-Vedd fel a ruhádat,és gyere velem.-utasított.Bólintottam,megfogtam a ruhát,és eltűntem a fürdőben.Sok ideje szerencsétlenkedhettem,mert Ádi kérdezte,hogy minden rendbe van-e:
-Nell,élsz még?
-Aha,csak egy perc!-kiabáltam ki neki,és próbáltam felhúzni azt az átkozott cipzárt.-Au!-sikoltottam fel kényesen,mikor majdnem kitört a kezem.
-Segítsek?-a tükörből nézett rám,az ajtófélfának dőlve.
-Igen,kérlek.-mögém lépett,és a derekamtól indulva elindította az ujját a cipzár felé.Lassan,óvatos mozdulattal felhúzta,mindeközben tartva velem a szemkontaktust.Másik keze a csípőmet szorította,és elárasztották a hormonok a testem.A nyakam is kipirult,tetszett neki a zavarom.Észrevette,hogy reagál testem az érintéseire,így a csípőmről hamar a combomra csúszott tenyere.A szoknya aljáig végigsimított,a lélegzetem gyorsulni kezdett.
-Csak megigazítottam.-köhintett,majd hátrébb lépett.-Ez a tiéd.-nyújtotta nekem a fekete ékszeres dobozt.Először azt hittem,hogy megkéri a kezem,de mikor átadta és kibontottam egy ezüstkarkötő volt benne.Sima lánc,a közepén egy végtelen-jel.
-Nem kellett volna...Gyönyörű szép!-ámuldoztam,és felnéztem rá.
-Megláttam,és te jutottál eszembe róla.-egyik kósza tincsemet a fülem mögé dugta.Lehunytam a szememet,és kiélveztem a pillanatot.Közelebb áll hozzám,mint kéne,és Ádi-illat árasztja el az egész fürdőszobát.Épphogy halljuk egymás lélegzetét,számomra ez a legszebb muzsika.

-Indulnunk kéne.-jelentette ki hűvösen.
-De hova?
-Az még titok.
-De várj!A hajam?
-Így is jó!
-De nem!És addig nem megyek sehová,míg el nem mondod,hogy mi volt este!
-Ne akard,hogy én vigyelek.
-Nem akarom,de megígérted.
-Nell,te ezt nem akarod tudni.Jobb,ha én is elfelejtem.
-Miért?Mit mondtam?-nem emlékszem,bár sejtem,hogy mi is az.
-Könyörögtél,hogy dugjalak meg.-megállt bennem az ütő,és egy részem megnyugodott,hogy nem vallottam neki szerelmet.
-Ennyi?-nevettem kínosan.-Ez biztosan az alkohol miatt volt...Tudomásomra adtad,hogy sosem csinálnád velem.Én meg felfogtam,és nem is bánom.Nem akarok tőled semmit.-hazudtam lazán,bár nem hiszem,hogy elég meggyőző lettem volna.
-Nell,nehogy azt hidd,hogy én ezt azért mondtam,mert nem megfelelő az alakod.-megvakarta a tarkóját,majd folytatta.-Igazából,te nem vagy egy átlagos lány,akit megraknék.Veled sosem tennék olyat,amit később megbánnék.-szerintem rájött egy őszinteségroham vagy nem tudom.Döbbenten álltam és felfogtam a szavai súlyát.Tehát jelentek neki valamit,ha velem kivételt tesz.Hatalmas mosoly ült ki az arcomra,és magabiztos léptekkel indultam ki a szobából,Ádi pedig édesen kuncogva követett.
-Hova is megyünk?-álltam meg.
-Gyere,kövess engem.-nyújtotta kezét,én pedig összekulcsoltam ujjainkat.A közös ház felé vezetett,és mikor az aulába értünk egy kendőt nyomott a kezembe.
-Vedd ezt fel!-elengedte a kezemet.
-Erre már nem fogsz rávenni!-ellenkeztem.
-Nem fogsz neki menni semminek!-erősködött.Fújtattam,majd felkötötte a fekete kendőt,így nem láttam semmit.
-Remélem most nem rabolsz el!-viccelődtem.
-Nem ma.-hallottam,ahogyan a liftajtó kinyílik és csenget egyet.-Most lépj nagyot!-megfogta a derekamat így segített be a készülékbe.Megnyomta a gondot,az ajtó becsukódott.Elhúzódott tőlem,mire megbillentem,és erős karjába kapaszkodtam.
-Bocsi!-halk kuncogás közepette kértem elnézést tőle.
Egy csendes terembe érve levette a szemkötőmet.Nem láttam mást,csupán feketeséget.Ádi mögöttem állt,és hátra léptem amikor elindult a zene.
-Boldog szülinapot!-énekelték a dalt az osztálytársaim,meg az iskola néhány többi diákja.A lámpa UV színekben pompázott,és két diszkógömb is forgott a plafonon.A parketta fényesre mosva,Happy Birthday-es felirat , sok száz lufi és konfetti.A fejemet Ádi izmos mellkasának döntve hallgattam az Én dalomat,ami csak nekem szólt.Befejezték,és hatalmas tapsvihar tört ki,azt hittem csak álmodok.
-Köszönöm!-mondtam már vagy az ezredik embernek,aki felköszöntött,ezután a mini-bárhoz mentem,ahol az egyik felsőbb éves volt a pincér.
-Egy olyan zöld koktélt kérnék!-mutattam a mellettem ülő lány italára,a pincér bólintott,és már hozta is az alkoholt.Még jó,hogy megfogadtam nem iszom többet,de ez más.Ez semmi,csak egy kis ünneplés.
Később rájöttem,hogy ez a suli buliterme,és hogy az egész meglepetést Ricsi és Ádi találta ki aznap,mikor először találkoztak.Bár ez a sok ember biztosan nem miattam jött,a feléről azt sem tudtam kicsoda.
-Azt hittem nem iszol többet.-lépett mellém Ádi.
-Ma kivételt teszek.-kuncogtam.
-Kimegyünk?-biccentett fejével az erkély felé,mire bólintottam.Ismét a kezemet fogva tört utat nekem a táncoló tömegen.Hatalmas,virágokkal teli térre értünk,ami valójában tényleg egy erkély volt.Rátámaszkodott a párkányra,és felnézett az égre.
-Tetszik?
-Eszméletlenül!Kedves volt tőled,hogy ezt megszerveztétek.
-Semmiség.-vont vállat.Pár percig csak lestük a csillagos eget,be vallom néha Ádit is.
-Te hiszel a szerelemben?-böktem ki,magamat is meglepve.
-Mi?-hökkent meg.-Hát.Van úgy,hogy be kell zárnunk egy ajtót...még ha remeg is a kezünk a kilincsen.-idézte töprengve,mintha valami távoli emlékben kutatna.
-Nem értem...
-Hiszek benne,csak értelmetlennek tartom,tudod?-úgy nézett,mint akinek tetszem.Újra az égre tekintettem,és próbáltam megérteni szavait.A Hold fénye tökéletesen megvilágította minden porcikáját,figyeltem minden egyes mozdulatát,a legapróbb vonásait.A szemét,ahogy a fények játszanak benne és csak mosolyogtam.Mert...mert az az igazság,hogy ilyenkor én vagyok  a legboldogabb ember a világon.