Meghatározó pillanatok

11.fejezet

Lara pofátlanul hatalmas vigyorral az arcán kísért be a fürdőbe,és segített leoperálni az arcomról ezt a borzalmat.
-Miről maradtam le?-suttogta izgatottan.
-Reggel az ölében kötöttem ki!-kuncogtam kezemet a szám elé helyezve.Gyorsan átbeszéltünk néhány csajos dolgot,adott rágót,én pedig sietve átvettem a ruhámat.Egyszerű farmert,és egy fekete testhez-feszülő pulóvert választottam.Igyekeztem Ádihoz igazítani magam,rajta fekete farmer,és hasonló színű póló volt.Zsebre dugott kézzel állt az ajtónál,és mikor megpillantott kinyitotta azt.
-Viszlát,Lara!-el is tűnt,egy pillanatra azt hittem egyedül fog távozni.
-Szorítok nektek!-kaptam egy puszit,majd Ádi nyomába eredtem.Észre vette,hogy mögötte koslatok ezért bevárt,a liftben pedig illedelmesen előre engedett.Nem nagyon beszéltünk a parkolóig érve,amikor is elővett egy kocsikulcsot,és kinyitott vele egy sötétkék Volvo-t.Kitárta az anyósülés felőli oldalt,és kezével invitálni kezdett.
-Azt akarod,hogy ezzel menjünk?
-Igen.Az enyém.-dicsekedett,majd megragadta kezem és húzni kezdett maga felé.Épphogy egymáshoz simult testünk,rögtön megjelent az ismerős bizsergés.Belenéztem a mélykék szempárba,és valamiért melegség töltött el.Akkora biztonságban éreztem magam,mint azelőtt soha.
-Ugye nem félsz,Nelli?-bársonyosan sima,mégis mély és rekedtes volt a hangja.Nem értem,hogy lehet valaki ennyire tökéletes mint Ő.Mert most,abban a pillanatban az volt.Tökéletes.
-Kéne?-ez volt az első pillanat,hogy a beszélgetésünk során végig egymás szemébe néztünk,s egy percre se vettük le a másikról.
-Tudok vezetni,én leszek a legjobb sofőr akivel valaha találkoztál!-elkezdtem kuncogni,megráztam a fejemet és helyet foglaltam.Furcsa volt Ádit a volán mögött látni,annyira férfias,és csábító látvány.Egyik kezét a kormányon,másikat az ülésem tetején tartotta.
-Nem hittem volna,hogy tényleg elmegyünk ma vásásrolni.
-Megígértem.
-Tudom,de...-néha-néha rám pillantott,de természetesen legtöbbször az úton volt tekintete.
-De,mi?
-Hát az csak,ilyen kamu volt ,nem?-félve figyeltem minden egyes apró mozdulatát.
-Nem szeretem,ha bámulnak.
-Én meg nem szeretem,ha kitérnek a kérdésem elől!Szinte egyfolytában!-dühöngtem.
-Tehát ,Nelli.Kérdésedre válaszolva,szerintem a reggeli incidensünk nem teljese volt kamu.-nem erre a válaszra számítottam.
-Kifejtenéd?-ejtett egy laza mosolyt,majd így folytatta:
-Szerintem,mindketten többek vagyunk egymás számára,mint csak barát.-döbbent és egyben a világ legboldogabb embere voltam ebben a pillanatban.Tehát ő is érez valamit irántam!
-Miért?-kíváncsiskodtam tovább,élveztem hogy ennyire őszinte velem.
-Mert a "csak barátok" nem néznek így egymásra.-pupillája kitágult,amint kiejtette zavarba ejtő szavait száján,és lelkemig hatoltak.Brutális milyen sok ideig megmarad egy mondat az ember emlékezetében.
-Talán igazad van,Ádi.Csak van néhány dolog,amit nem értek.
-Mik lennének azok?
-Te sosem barátnőzől.Most még is itt ülök,és..
-És még szűz vagy.-fejezte be helyettem a mondatot.
-Igen.
-Tudod,Nell ez bonyolult.A tettek hangosabban beszélnek mint a szavak,ezzel tisztában vagyok.És azzal is,hogy sok tettem azt bizonyítja,hogy nekem a nők egyfajta játékok.De,ha jobban belegondolsz nem voltam olyan rémisztően sokkal,és mindnek megmondtam,hogy csak egy kaland lesz.Mind belementek,ez már az ő káruk.-némán bólintottam.
-És velem mi a baj?
-Tessék?-ekkor elhallgattam.Én nem fogom rá erőltetni magamat,és most is csupán a bolondját jártatja velem.Legyintettem,majd idegesen megrázta a fejét,és éles kanyart bevéve leállt a pláza parkolójában egy üres helyen.Fél méter távolságot tartva sétáltunk be a kivilágított épületbe,és néhány szempár érdeklően nyitott  Ádi felé.De tényleg,szinte az összes lány végigmérte,vagy kuncogott és sugdolózott.
-Akarsz valamit enni?-mutatott a McDonald's  meg a KFC felé,mire hatalmasat bólintottam.A két étterem egymás mellett volt felállítva,és mi a kettő között variáltunk,hogy melyikből együnk.
-Uborka nélkül?-vonta fel a szemöldökét egy harapás között mosolyogva.
-Nem szeretem.Így a legjobb a sajtburger.-mutattam fel a szendvicsemet,amit most kivételesen nehezen fogadott be a gyomrom.Az összes helyett elfoglalták az ott lakozó és röpdöső pillangók,amiket Ádi jelenléte okozott.Próbáltam minél szebben enni,de persze így is maszatos lettem.
-Van itt...egy kis...Ketchup.-nyújtotta a szalvétát,majd simított egyet a mázas számon.
-Köszi.-motyogtam fülig pirulva,a vér csak úgy dobogott a fülemben.Ez az apró figyelmesség is annyi boldogsággal árasztott el!
-Ú!Megnézzük azt a felsőt!-örültem meg,amikor megpillantottam egy fekete Adidas-os pulcsit a kirakatban,végre akciósan.Angyali hangon felröhögött,és magammal vonszolva berángattam a boltba.Pont volt  a méretemben,azonnal elmentem felpróbálni.Miközben öltöztem,odakintről beszűrődött Ádi és egy idegen hangja.
-Kit látnak szemeim?-tapsolt kettőt az idegen gunyoros hangon.
-Ne most!-válaszolt szinte sziszegve Ádi.
-Csak nem nővel vagy?
-Semmi értékessel.
-Akkor osztozhatunk,ugye haver?-nevetett fel kissé hangosan.
-Ezen nem akarsz.-suttogta undorodva Ádám.Akkora pofonnal illetett az igazság,amit nem lehet eltűrni könnyek nélkül.Hirtelen elrántottam a függönyt,dühösen és csalódottan figyeltem a következő jelenetet,egy hang sem jött ki a számon.
-Még hogy nem?!-mért végig az idegen,és ezt egyáltalán nem akarta titkolni.-Igazán jó bőrben vagy,cicuskám!-felém lépett egyet,én pedig hátrébb.
-Lala!Amit én mondok,az nem véletlen van.Ez a csaj nem ér annyit,csak egy naiv kurva a hárememből!-mondta a szemembe Ádi,olyan lazasággal,mintha csak azt mondta volna,hogy ma süt a nap.Felháborodva és megtörve viharzottam ki az üzletből,ám az ellenőr megállított mivel a fekete felső rajtam volt.
-Hölgyem!Fizetnie kell,mielőtt távozik!-ragadta meg a karomat.
-Engedje el!-lépett mellénk Ádi,és maga mögé vont,az alkaromat fogva.Trappolva visszavettem  a felsőmet,az Adidas-osat pedig a földre hánytam.(Tudom,nem szép dolog,csak mert szerelmi csalódásban  volt részem).
-Nelli!Várj már meg!-rohant utánam Ádi,és az egész üzlet minket bámult.A pláza folyosóján kergetőztünk egy ideig,majd betértem a női mosdóba,ahol szerencsére nem volt senki.Hát,szerencsétlenségemre Ádi ide is követett,ekkora már bömböltem.A falhoz érve bevertem a fejem,és már nem tudtam menekülni Ádi hatalmas teste elől.A kezeim aprónak tűntek a mellkasára csattanva,de nem tehettem mást.Eleve nem tudtam kellő fájdalmat okozni neki az ütéseimmel.
-Hagyj már békén!-kiabáltam,mire két csuklómat fogva a falhoz szögezett.
-Sht!-próbált nyugtatni,de a szívem darabjain taposott.
-Hogy mondhattad ezt?!-a fájdalmam kezdett dühé válni,ami erőt és bátorságot adott.
-Nem gondoltam komolyan,ezt te is tudod!
-Eressz el!-lassan,de végül eltávolodott.Ebben a pillanatban összeszedtem magam,és abbahagytam a sírást.Néma csendben gondolkoztam,Ádi pedig csak az arcomat fürkészte.Most vagy soha,talán nincs több esélyem hogy vele legyek.De mégis miért akarok vele lenni,ha így beszél rólam?
-Miért vagyok itt?-néztem fel rá karba tett kézzel.
-Mi?
-Erre ment ki az egész?!Hogy velem is bővüljön a háremed,ha?!-újra könnyezni kezdtem,viszont ő olyat tett,amire nem számítottam.Megfogta a kezemet,és mellére vont.Egyik keze a derekamon,a másik a hátamon legelt,lassú köröket írva.Én a nyakába ríttam az összes létező könnycseppemet.Már nem húzódtam el és veszekedtem,egyszerűen sikerült megnyugtatnia.Segített arra is rájönni,hogy veszélyes vele lennem,mivel védtelen leszek.Annyiszor sebezhet meg amennyiszer akar,és azt csinál ami akar.Én pedig boldogan vetettem magam alá.Kibújtam karjaiból,a csaphoz mentem és a tükörből visszanéző,tétlenül álló Ádira szegeztem a pillantásomat.Éppen fogalmaztam a gondolatmenetemet,hogyan is mondom meg neki a frankót:Felejtsük el a múltat,kezdjünk tisztalappal,és legyünk ismerősök.Ha találkozunk köszönünk,váltunk pár szót,és mindketten megyünk a saját dolgunkra.Bárcsak' ilyen egyszerű lenne!
-Tudom,hogy nem lennék az álompasid!Tisztában vagyok a hátrányaimmal,és azzal is,hogy nem érdemellek meg!De egy önző barom vagyok,Nell!Sajnálom,jó?Értsd meg,meg kell értened, a te érdekedben mondtam,amit,mondtam!-a hajába túrt mindkét kezével,és eléggé ismerem már,hogy tudjam ezt akkor csinálja,ha zavarban van vagy ideges.Remélem most mindkét érzés gyötri egyszerre.Már az egész testemmel szembefordultam vele,és folytatta:-Ha nem mondom neki,akkor el vinne téged egy buliba.Ahol...
-Ahol,mi?-sietettem.
-Bedrogoznak téged,és kihasználják a gyönyörű tested.Meg azt,hogy nem vagy magadnál,és ha ebbe belegondolok.
-Én próbálok hinni neked!De tényleg Ádi...én lennék a legboldogabb ember,ha igaz lenne amit most mondtál!De nekem ezek így üres szavak...
-Nell'-erősködött.
-Te magad mondtad,hogy a tettek hangosabbak beszélnek,mint a szavak!Bizonyíts!
-Rendben.-jelentette ki könnyedén.