Meghatározó pillanatok

4. fejezet

A csengőhangom visszarángat a valóságba,és a pár perc mennyország megszűnik létezni,melyben Ádi és én voltunk benne.
-Sajnálom...-motyogom idegesen,és az ágy szélére ülök.Egyáltalán nem bánom ezt a csókot,se a többit,viszont az ő arca mást mond.
-Miért kérsz bocsánatot?Ez csak egy csók volt.Az emberek sokszor csókolóznak.-közli könnyedén,nekem pedig összeáll a kép.Csak egy következő nő lettem volna az életében,akit jól megdug,majd ejti.Elkeserít az igazság így csak hümmögök.
-Megyek...-felállok és kisétálok az ajtón,teljesen kár volt idejönnöm.Túl sokat jelentett számomra ez a csók....Túl sokat.

Reggel felhívom anyáékat,mire közlik,hogy megértik ők is voltak egyetemisták.Ledöbbenve ülök az ágyon,és csodálkozom,hogy semmiféle lecseszést nem kaptam,sőt még nem is voltak idegesek.Lehet végre felfogták,hogy felnőttem.Ez teljesen feldobja a napom hátralevő részét.
Miután lefürdök Lara még mindig alszik a tegnapi buli után,így nem keltem fel.Elindulok az ebédlőbe,ahova a friss reggeli illata csalogat.Körbenézek és a kígyózó sor elején megpillantom Ádit és néhány arcot tegnapról.Megbabonázva figyelem Ádi testét,melyet nem takar más csak egy szűk fekete farmer,és egy fehér póló.Természetesen nem csak én vagyok oda érte,egy igen alul öltözött lány lebzsel körülötte.Idegesen rágcsálom a számat,mikor végighúzza műkörmös ujjait a bicepszén.A gondolatmenetemből Gergő szakít ki,aki épp most állt be mögém a sorba.
-Jó reggelt!-üdvözöl.
-Jó reggelt!Hogy vagy?-mellém lép,és ecsetelni kezd az elmúlt éjszakájáról,hogy két órán keresztül beszélgetett a barátnőjével,meg már felkészült az órákra.Míg ő ilyen normális dolgokat csinált,én smároltam egy vadidegennel,aki nagyobb hatást gyakorol rám,mint kéne.Persze ezt nem említem meg neki.Megint elbambulhattam,mert Ádi áll szembe előttem és már másodjára böki meg a vállam.Az érintésétől máris bizseregni kezdek.
-Am,bocsánat,szia!-nyögöm ki nehezen.Elmosolyodik zavarom láttán,de hűvös mivel látja a mögöttem álló Gergőt.
-Szia,Nelli!Gyere velem a sor elejére.-int a fejével,és elvörösödök.Milyen hősies,hogy maga elé enged,és azt akarja,hogy vele legyek.
-Tényleg?-felnyílik a szemem.
-Így nem kell sokat várni.-magyarázkodik.
-Jövök.-azzal el indulok a csoport irányába.Gergő is követ minket,amin csodálkozok is,hiszen Ő nem jár bulikba és teljesen más világ,mint Ádiék.Mire a csoporthoz érünk mindenki mosolyog vagy küzd a nevetése ellen.Most rajtam nevetnek?Leghátra állok és szedek egy kevés rántottát,mire mindenki kacagni kezd,és Gergő töri meg ezt.
-Bocs,Nelli!De át lettél verve!-kacagja alig érthetően,én meg megdermedek.Nem értem,mi van most.Mindenki tud valamit,amit én nem ,és valószínűleg rólam van szó.
-Mi?-hebegem,és Ádira nézek,aki viszont nem nevet,inkább idegesnek tűnik.
-Gergő nem stréber,ő a csoport tagja...Full kamu volt az egész,csak......-meséli egy lány,de Ádi nem hagyja,hogy befejezze.
-Liza!-szól élesen.
-Csak mi?!-kérdezem ingerülten.
-Semmi!-Ádi tekintete ölni tud.
-Nem!Mondjátok el...-erősködöm.
-Azt akartuk,hogy Gergő legyen a tökéletes pasi számodra...ezért eljátszotta.Csak azért,hogy ágyba vigyen...-mosolyog a csaj.A könnyeimmel küszködök,ekkora megalázásban még nem volt részem.Tehát Ők mind nevettek rajtam,hogy milyen jól elvagyok Gergővel,aki nem is az,akinek állítja magát.Nyelek egy hatalmasat,és megkönnyebbülök,mikor Lara megérkezik hozzánk.Elég dühösen...
-Idióta majmok vagytok!Mindannyian!-kiabálja,és közben kezével hadonászik a csoport felé.Lehajtom a fejem,nem merek felnézni.Ellentétben velem.Ádi végig az arcomon időzik.Tehát ezért rángatott ide,hogy jól megalázhassanak.És Gergő?Gergőről meg ne is beszéljünk.Az a kétszínű barom!
-Gyerünk Nelli!Elmegyünk innen,azonnal....-megragadja a karomat és elránt a csoporttól.Ádi követ minket,és leülünk a legtávolabbi asztalhoz,hárman.
-Te!Te meg tűnj el!Most!-sziszegi Lara.
-De,hát...-gondolkodom hangosan.
-Lara,én megvédtem a többitől!
-Ádám!Ha te még egyszer a közelébe mész...én esküszöm,hogy....
-Mi a franc bajotok van?-pattanok fel.-Ma mindenki megőrült?-csapok az asztalra,azzal elhagyom az ebédlőt.Ádi és Lara még veszekednek,fogalmam sincs miről,de nem is érdekel.Kár volt velük barátkoznom ez tény,de ez van.Ha nekik vicces más ember szívatása csak magukat minősítik.De Lara meg Ádi min veszhettek így össze?

-Hogy vagy?-lép be Lara a szobánkba mosolyogva.
-Jól,te?-kérdezem azonnal.
-Ádi és Én úgy döntöttünk...hogy többet nem megyünk a csoport közelébe.
-Mi?Miért?Nekem nem gond....
-Már rég terveztük,hogy kilépünk.Idióta egy banda.-ül le mellém,és félkarral átölel.Bólintok,és elindulunk az órákra.Mikor kiértem az udvarra,megpillantom Ádit.Próbálok elsietni mellette,de mikor párhuzamosan vonalba ér a testünk,megragadja a könyökömet és szembe fordít magával.
-Szia...-köszönök alig hallhatóan,és egy pillanatra se nézek a szemébe.Lara épp az épület ajtaján lép be,rá nem számíthatok.De mitől is félek?Talán attól,hogy belezúgok...
-Üljünk le.-utasít és lehuppan a padra.Követem,majd elővesz egy cigit,és meggyújtja.Ez most komoly?Az iskola udvarán dohányzik?
-Te meg mit csinálsz?-húzom  fel a szemöldökömet.
-Kérsz?-nyújtja felém a dobozt,melyben ezek az undorító csikkek vannak.
-Nem,és neked se kéne...-makogom,majd kiveszem a kezéből a szálat,és a kukába dobom.Mikor leesik,hogy mit is tettem,ijedten hátrafordulok és felmérem Ádám hangulatát.Tátott szájjal ül a pad tetején és szinte ölni lehetne tekintetével.Ő sem fogta fel,hogy mit csináltam.
-Te meg....?!
-Sajnálom..én nem tudom...-hátrálni kezdek,ám valamibe megbotlok és jól seggre esek.Ez a valami egy felsőbb éves fiú lehetett,mert mikor felnézek rá igen dühös pillantást vet ,majd belém jön a lábával.Tehát itt ülök a porban,fájó popóval még jobban megaláztatva Ádi előtt.Próbálok felállni és ebben Ádi erős karja segít.Kezdem visszanyerni az egyensúlyom,stabilan állok a földön,viszont az egyik keze még mindig a derekamon pihen.Halványan elmosolyodom,annyira jól esik az érintése.Persze még most sem merek a szemébe nézni a cigis incidens óta.
-Jól vagy?-némán bólogatok,mikor belépünk az épület ajtaján.
-Hol van mindenki?-csodálkozom.
-Biztosan becsöngettek.Ja,már öt perce tanítás van.-nézi meg nyugodtan az időt.
-Micsoda?!Kések az első napon?Jézusom,Ádám!
-Mi van?Ez nem a világvége Nell.-ekkor veszem észre,hogy túl nagy a távolság közöttünk,már két lépésre a bal oldalamon áll.Biztosan azt hitte,hogy megsebesültem,ezért fogta a derekamat.
-Siessünk.-nyögöm ki,és elindulunk a termünkhöz.Hét perces késéssel,de ideértünk.Kopogtatok és belépek,az egész osztály minket bámul,köztük Lara,aki úgy mosolyog mint egy vadalma.
-Nocsak-nocsak!-tapsol a tanárunk.-Beértünk az órára?-gúnyolódik.
-Elnézést a késésért.....csak elestem,ő meg segített nekem.-mutatok a mögöttem álló Ádira,és észreveszem a mosolyát,amit nem sok sikerrel próbál rejtegetni.
-Ha már így összemelegedtek,akkor foglaljanak helyet.Ott hátul!-néz az utolsó padban evő,ablak melletti helyekre.Tehát padtársak leszünk.
-Köszönjük!