Meghatározó pillanatok

6.fejezet

Este elég rosszat álmodtam.Az volt benne,hogy Anyu és Apu meghaltak egy autó balesetben,én pedig árván maradtam.Borzasztó érzés volt nélkülük,és annyira valóságos volt.Minden csupa vér,meg üvegszilánk.Na meg a szüleim hullája.Rémisztő látvány volt őket holtan látni.És nemrégen olvastam,hogy a szeretteink hiánya alvászavart okozhat,biztosan ez volt az oka a rémálomnak.Nem tudtam eldönteni,hogy a való életben,vagy csupán a képzeletem világában történt meg a baleset.Hamarosan segítettek visszarántani a reggelbe.
-Nelli kelj már fel!
-Itt vagyunk Nel!-ezeket hallottam,majd mikor nagy nehezen  kinyitottam a szemeimet,Lara,Gábor és ....és Ádi állt felettem.Kikeltem az ágyból,de leesett,hogy én egy trikóban,és egy rövidnadrágban vagyok,ezért inkább magamra terítettem a takarómat,és úgy mentem el a fürdőszobába.Leültem a vévé tetejére,és gondolkoztam.Közben kintről lehetett hallani a többiek beszélgetését:
Ádi:-Ki megy be hozzá?-mondta kedves hangon.Nem ítélt el,vagy röhögött ki, sőt a hangsúlyából azt vettem le,hogy aggódik értem.
Lara:-Szerintem neked örülne a legjobban.-az biztos,hogy Ádinak mondta.Nem akartam,hogy Ádi megkérdezze,hogy:Miért pont nekem?,ezért inkább kimentem.Nem tudom mi történt velem,de egyszerűen ez az álom vészjóslóra  sikerült,ezért inkább felhívtam Anyát:
-Anya!-kezdtem remegő hangon,és gombóc volt a torkomban.
-Baj van Babám?
-Nem,nincs.-a többiek csak néztek.Ádi az ágyamon ült,és a tekintetemet fürkészte,Lara az ágyán Gáborral együtt.
-Csak azt szeretném,ha én mennék haza.
-De hát megakartad mutatni a koleszt.És a fi....
-Tudom Anya.De haza akarok menni.És haza megyek busszal,ti csak maradjatok otthon.
-Oké,de mi van azzal a fiúval?-vörös lett a fejem,és az ágyamon ülő,engem fürkésző Ádámra néztem,sóhajtottam egyet,és megmondtam a frankót Anyumnak.Egyébként a szüleimmel kezdett javulni a kapcsolatom,egyre többet beszéltünk nyíltan és velük tényleg minden tökéletes volt.
-Semmi sincs vele.Szó szerint.De én most inkább megyek.
-Szeretlek!!
-Én is Anya!-kinyomtam a telefont,és az ágy végére ültem.
-Minden oké?-kérdezte Lara.
-Igen,persze!-nevettem fel,ez az egész egy vicc volt!Bevettétek!-mondtam,és elővettem a legjobb színészi  tehetségemet.
-Kapd bee!Tudod hogy megijedtem?!-nevetett Lara is,és Gabi is.De Ádi egy szót sem szólt,csak ült és nézett.Elkaptam a fejemet,és elkezdtem magyarázkodni,hogy ezt terveztem egész nap meg minden.Szerintem elhitték....Egyébként mindenki fel volt öltözve,ezért nekem is fel kellet.
-Nah jó,én elmegyek felöltözni!-oda mentem a szekrényemhez,és elővettem az aznapi ruhámat.Egy fekete hosszított rövid ujjú ,csőfarmerrel.A hajamat igazgatva lépek ki a fürdőszobából és Larának szegezve a kérdésemet elkezdem feltenni:
-Szerinted ez tetszeni fog......-kezdtem el,de csak Ádi volt a szobában.-Bocsi,azt hittem Lara van itt.
-Kinek akarsz tetszeni?-mosolyodott el.
-Izé,-habozni kezdtem,-egy fiúnak.-mondtam vér vörös fejjel.Hogy lehet így beégni?
-Hát,-mosolygott egyet,majd folytatta,-reméltem,hogy nem  a lányok jönnek be!-aztán a szemebe nézett,felkelt az ágyamból,és közeledni kezdett.Zavaromban annyit tudtam kibökni,hogy:
-Ja,igen,én is....-lihegtem,mert már nagyon közel volt hozzám.Éreztem a férfi dezodor,és a ruhájának illatának keverékét,és közelebbről láttam a hibátlan arcát.Én hátrálni kezdtem,és mikor a falhoz értem neki dőltem.Ő a kezét lazán neki támasztotta a falnak,ezzel az egész testsúlyát.A fülemhez hajolt,majd belesúgta:
-Engem nem versz át....Tudom,hogy nem átverés volt!-a szemembe nézett,arrébb ment,és most teljesen megkomolyodott.Tehetetlenül álltam,és néztem ahogy kimegy.Tudtam,hogy az álmomra gondol.Hogy ismerhet ennyire???

A nap nem állt meg,ment tovább.Épp irodalomra siettem,mikor Timi megállított.
-Nelli,segítened kell!
-Hát,ha tudok,akkor mond.
-Melyik ruhát szeretnéd felvenni a bálra?
-Mi?Milyen bál?
-Kérdezem másképp:Melyik ruha tetszik jobban?-és felmutatott két képet,amin eszméletlen szép ruhák voltak.
-Ezek gyönyörűek!-ámuldoztam.
-Igen,igen,tudom,-nyelt egy nagyot,majd az órájára nézett,-de sietnem kell szóval ezeket itt hagyom,estére döntsd el!
-Okés!De....-nem hagyta ,hogy befejezzem,már ott sem volt.Én simán eldöntöm,de hova vigyem majd?Mindegy,majd megkeresem.
Mikor a terembe értem,az óra már javában ment.
-Mi oka van a késésre?-húzta fel borzos szemöldökét a tanár úr.
-Elné.....-kezdtem.
-Nem nézem el!-háborodott fel,én meg csak ott álltam,és Larát kerestem a tekintetemmel,de helyette Ádiét találtam meg.Óvatos mosolyra húzta a száját,aztán meg már rendesen röhögött.Olyan jó hangja van!
-Maga szerint ez vicces?-kérdezte még felháborodottan Áditól.
-Igen.Eléggé.-mondta lazán,aztán megvonta a vállát.Erre a tanár oda ment,csak úgy verte a lábát.Elég ideges volt.Ádi padja felé hajolt és elkezdte neki mondani a magáét:
-Kisfiam!Ez itt egy iskola,kollégium,meg lesz nevelve!-majd a padra csapott,azzal a "most ráijesztek erre a gyerekre" stílusban,én meg is rándultam,de mikor ráütött a padra tisztelt tanár úr,leesett a szemüvege,és az egész osztály szakadt a röhögéstől.
-Oh jaj!Ez is miattatok van!-kezdte,majd lehajolt és felvette,a kukkerét.-Ez eltört!-kiáltott fel.Elindult az ajtó felé,de mivel nem volt rajta a szemüvege,belém jött,és kiverte a kezembe lévő tankönyveket.Miután eltűnt,lehajoltam a cuccaimért.KlIK! Hallottam ezt a hangot.Valaki csinált egy fényképet,mikor én lehajoltam.Felkeltem,majd körbe néztem.Gábor és Ádi nevetett össze,majd Ádi rám nézett,és elégedett mosolyra húzta a száját.Olyan tökéletes a fogsora.....Megindultam a helyemre,és mikor odaértem,Ádi keze a székemen volt.Tudtam nagyon jól tudtam,hogy ott van,de akaratlanul is azt tettetem,hogy nem láttam a kezét.És beleültem....Rögtön elpirultam,és elfordultam.Lágyan kihúzta alólam a tenyerét,majd a pad alatt mobilozni kezdett.
Körülbelül 5 perc múlva vissza jött a tanár,majd folytatta az órát,mintha misem történt volna.Pedig én még így is bírom őt.Óra után félre hívott,és elnézést kért a viselkedéséért.Alap,hogy megbocsájtottam neki.Én voltam az utolsó,aki a teremben maradt,és mikor pakoltam a cuccom,észre vettem,hogy Ádi a padban hagyta a telefonját.A kezemben van a telefonja!Természetesen nem oldottam fel,nem is tudtam volna,mert le van kódolva,de azért a hátterét megnéztem.Nagyon meglepődtem,mert a háttere én voltam.Ahogy lehajolok a cuccomért,(ezen azért már nem lepődtem meg annyira).