Meghatározó pillanatok

8.fejezet

EZT A RÉSZT CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGRE KEZD EL OLVASNI!!!

Megilletődve álltam a küszöbön,mikor láttam,hogy ki vár az ajtóban.Barna haja,és szeme csak úgy ragyogott,öltözéke tiszta,és gondosan vasalt.Kimért,mégis laza stílusa megmaradt,olyan akár az emlékeimben.És  most teljes valójában itt áll előttem,a gyermekkori legjobb barátom,akivel utoljára tizennégy évesen találkoztam.Miután kitisztult a fejem,és tudtam normálisan gondolkozni ,könnybe lábadt szemmel a nyakába ugrottam.Ennek a csodás embernek a nyakába,aki már annyira nagyon hiányzott.Ricsiről sosem beszéltem senkinek,csak a szüleimnek.Csupán chateltünk ,bár mostanában már azt sem,mivel a szüleivel kiköltöztek Németországba.
-Hiányoztál,Szívem!-súgta sírva a fülembe,miközben ölelkeztünk.
-Te is nekem!Nagyon,nagyon,nagyon!-simogattam a hátát,és felfogtam,hogy itt van.
-Annyi mondandóm van,Csajszi!-engedett az ölelésből.
-Oké,akkor kezdjük azzal,hogy elmeséled,mit is csinálsz itt!-bejött a szobába,majd körülnézett.Imádja felmérni a terepet,teljesen rendmániás a pasi.Leült Lara ágyára,ezután elmesélte,hogy két hétre visszajöttek,az apja dolgai miatt.Már egy hete itt van,és nem szólt!
-És ezt a maradék pár napot veled szeretném tölteni!-jelentette ki büszkén.
-De édes vagy már!
-Hát igen,sokan mondják.-mondta önelégült arckifejezéssel.
-Na, akkor mesélj még!Mindent,ami eddig veled történt!-izgultam,mivel Ricsi élete nem egyszerű,de örülök,hogy nem szégyenli előttem a valódi én-jét,hogy megnyílik előttem.Ő az a személy,aki mindent tud rólam,és ez kölcsönös.
-Egy buliba voltam,nagyon jó volt!Szép fények,jó piák,helyes pincérek.És ami a legfontosabb igényes mosdók.-itt elfintorodtam egy kicsit,de folytatta.-Meg ismerkedtem Noah-val (Német férfi név).Maradjunk annyiban,hogy volt egy szép esténk,-kacsintott rám,erre egy pervez mosollyal válaszoltam,és folytatta,-Aztán nála töltöttem az egész napot,körbe vezetett Kölnben,és oltári volt!-lelkendezett.Igen,Ricsi meleg,és felvállalja,nem érdeklik a beszólások,amiket mondanak neki,sőt még néha ő is nevet egyen-egyen.-Szerelmes vagyok!-büszkélkedett tovább.
-De édesem,rólad is kell beszélnünk!Anyukád említette,hogy van valami titokzatos fiú az életedben!
-Mi?Anyáéknál már voltatok?
-Ők adták meg a címet,cicám...-forgatta meg szemeit,majd rácsapott a combomra sürgetés gyanánt.
-Hát,igazából tényleg van valaki.De nem vagyunk együtt,meg semmi.Csak én szerelmes vagyok belé,ő meg közölte,hogy nem feküdne le velem..-először azt hitte,hogy viccelek.
-És már nem fáj,vagy csak hozzászoktál?-kérdezte egy nagy sóhaj elhagyása után.
-Az már teljesen mindegy...-válaszoltam bágyadtan,és imádkoztam,hogy ne bőgjem el magam.
-Aki miatt ilyen szomorú leszel,az tényleg dögös lehet!Mutasd meg a srácot.-próbál vidítani,én meg beleegyezek a "leskelődésbe".
Beléptünk a fiúk házába,Ádi pedig a kanapén ült Dáviddal az oldalán.

-Ő az...-súgtam Ricsi fülébe,és Ádiék felé biccentettem a fejemmel.
-Megértelek Cicám,rohadt szexi a pasi...-áradozott,majd oldalba böktem,mikor észrevettem Ádi közeledő magas alakját.
- Sziasztok!-ért oda,és idegesen a hajába túrt,bár próbálta leplezni.
-Hali!-Ricsi szeme majdnem kiesett,mikor meglátta Ádi éles állkapcsát.
-Szia.-köszöntem tettet unalommal.
-Beszélhetnénk?-szegezte a kérdést a szemembe nézve.A szívem nagyot dobbant,az agyam pedig megálljt parancsolt.Egy részem,a nagyobbik kíváncsi volt,hogy mit akar mondani,de a maradék ellene szegült.
-Bocsi,de nem érek rá.-kissé rühellem is ,de nehezemre esett ezt kimondani.Most jött meg Ricsi,és nemsokára elmegy.Minden percet vele akarok tölteni.
-Be se mutatsz a barátodnak,Nelli?-törte meg az elkövetkező pár perc csendet Ricsi.
-O persze,bocs.Ricsi,ő itt Ádi.-mutattam rá Ádira.-Ádi, Ricsi.-majd rámutattam Ricsire.Kezet ráztak,majd Ricsinek eszébe jutott,hogy meg kéne innunk valamit hármasban.Ádi örömmel  mondott igent,és ők ketten így megbeszélték,hogy kilencre a szobámban találkozunk.Néztem is,de nem nagyon tudtam közbe szólni,a meglepődöttség miatt.Pacsiztak egyet,majd Ádi önelégülten elment.
-Édes hármas?-kérdezte Ricsi,egy pervez mosoly kíséretében.
-Pfúj!Nem!És eleve,én haragszom rá!
-Majd a pia felold téged!-kacsintott.Valamiért nagyon hiányérzetem volt,és eszembe jutott Lara,ezért keresni kezdtem.Hát megtaláltam,épp Gáborral lógott.Elmondtam neki a tervünket,és ő is az övét.....Annyi a lényeg,hogy ma nem a megszokott helyén fog éjszakázni.Ekkor jutott eszembe,hogy ma volt az utolsó tanítási nap,és jön a szünet!A szünet egyébként egy hetes,és pont ideális.A hét felét Ricsivel tudom tölteni, a maradékban pedig hazalátogathatok.
20:49