A fiú és a kék bálna

5. rész: No ne!

Ebédelni elugrottam a Mekibe, mivel ugye anya nem volt othon. Ebédeltem és egy unalmas délutánom volt. Este TVzés közbe elgondolkodtam azon hohy vajon milyen feladatok jönnek mék. És azon is hogy valyon milyen az a másik hely amiről a mentorom beszélt. Na mind egy elalszok TV közben, és reggel ara kelek hogy csörög a telefon. Léna volt az.

Léna: Szoia Tom van mára prograod?

Tom: Szia. Nem nics programom.

Léna: Akor este 5:30-kor a Mekibe?

Tom: Jó akor este. Szia.

Léna: Szia.

Nos este randim lesz lénával, de még elötte el kel intéznem pár dolgot és még egy ebédet is ösze kel dobnom. Anya még mindég nem jött haza. Elmentem a postára a csomagér amit Aliexpress-ről rendeltem. Ebédidőre hazaértem de a kaját nekem kellet megcsinálni. Hát mi más lett volna? Tipp? Nutellás kenyér... :) Este úgyis megyek a mekibe, még szerencse hogy anya hagyott ithon pénzt.
Crrrr

Üzenet jött a mentoromtól.

Mentor: Szia Tom, itt a 4. feladat. Készen álsz?

Tom: Helló, igen.

Mentor: Vágd magadba egy pengével hogy F4. 

Tom: Háttr jóó?

No ne, nem vagdoshatom össze magam, randim lesz, ezt kihagyom oszt kész... Nem lesz semmi...

Mentor: Nem hagyhatsz ki egyet sem, mert megölünk téged is és a szüleidet is.

Mi ő honnan tudja hogy ki akartam hagyni? Ki ő? Kezdet megilyeszteni ez az egész, de végül belevágtam a lábamba, ott legalább nehéz észrevenni. Kicsit fájt, na jó ordítottam fájdalmamban, de nem hagyhatom félbe, megölnék a családomat. Ez kezd ilyesztő lenni. De már nem szálhatok ki... Megcsináltam, tiszta vér volt a lábam, és a képet elküldtem a mentornak. Hát lezuhanyoztam mert méresen csak nem megyek egy randira. Bekötötem a sebet, felöltöztem és elindultam a Mekibe.