Mennyit Bírsz? 18+ ~Ethan Dolan~ {Befejezett}

#MostKiderül #MészVagyMaradsz?

Döntöttem... Ez az én esküvőm úgy vonulok be, ahogy én akarok és olyan cipőm lesz a ruha alatt, amilyet én akarok. Nos igen az én örült módszerem. A ruhám👆 a cipőm egy fehér Nike Air Force One és a bevonulásom igazán egyedi lesz.
- Na hercegnőm készen állsz? - kérdezte apró csókot nyomva nyakamra.
- Rád vagy az esküvőre?
- Az esküvőnkre.
- 1000%. Igen! Ennél boldogabbá nem is tehetsz. - csókoltam meg.
- Na és a baba téma? Még mindig szeretnéd? - kérdezte ölébe húzva.
- Igen. - bólintottam határozottan. - Szeretnék egy kicsit Ethan-t. - nevettem fel.
- Biztos, hogy ezt szeretnéd?
- Igen. Azt, ne mondd, hogy most meg megakarsz hátrálni.
- Nem, dehogy. Miért gondolod ezt?
- Hát, mert most, hogy mondhatsz ilyet, hogy biztos ezt szeretnéd?
- Ne, haragudj. Ezért most, ne húzd fel magad.
- Nem húztam csak itt a nyakunkon az esküvő, ami ma van.
- Ne idegeskedj nem lesz semmi baj. Kiscsaládi körünkbe összeházasodunk eszünk iszunk mulatunk aztán hajnalba szépen elindulunk a nászutunkra.
- És megkezdődik a baba program. - nevettem.
- Igen, ahogy mondod. - puszilta meg homlokomat.
- Egyébként neked nem kéne lassan menned haza? - néztem a mögöttem ketyegő órára.
- Miért csináljuk ezt?
- Mert szeretlek bazd meg.
- Én is téged bazd meg. - csókolt meg.

💍💍💍

- Nem érek oda. - hajtottam meg magam gyorsabban. A templomhoz éreve felkaptam a deszkám majd Grayson láttam meg.
- Ki gondolta volna. - nevetett.
- Ne, nevess. - húztam fel a ruhám.
- Air Force. Jó választás.
- Ethan milyen állapotban van? - kérdeztem idegesen.
- Áh már nem bír magával. Izgul, ideges rajta van már a síró görcs, azt hiszi, hogy nem fogsz eljönni, hogy cserjben hagyod.
- Ez hülye. Na, de menjünk, mert a végén azt hiszik, hogy elraboltál.
- Van egy ötletem. De ez a lakodalomra tartogasd.

💍💍💍

- Szökik a mennyasszony! - kiabálta el magát Gray. Ethan fogta a deszkáját majd nyomomba eredt. Hopp bevállt a tervünk Grayson-nal. Egészen a tengerparti vidámparkig hajtottam deszkám.
- Izzie, mit csinálsz?
- Emlékszel?
- Mégis mire?
- Mikor először eljöttem veled randizni ide hoztál. Felültünk az óriás kerékre vettünk cukros almát és löttél nekem egy hatalmas macit. - nevettem el magam.
- Persze, hogy emlékszem. - igazitotta meg a hajam. - Arra is emlékszem, hogy itt csókoltalak meg először.
- Igen. De gyere. - húztam magammal. Mindenre felültünk és újra meg újra át élhettük azokat a pillanatokat, mozdulatokat, amiket legelőször félve mertünk megtenni. És végre szabadon kimondhattuk az a szót, amit másik csak suttognak.
- Szeretlek! - kiabálta Ethan az óriás kereken ülve.
- Én is. - csókoltam meg. Ethan a legboldogabb emberévé tett soha nem fogom elfelejteni ezt a napot. Örülök, hogy a sors végül újra összehozott minket.
- Mondtam, már, hogy milyen gyönyörű vagy?
- Köszönöm. -pirultam el.