elzsibbadt végtagok 🌙 bts

Nemszámít Seokjin - Seokjin

Ma sem csinált semmit.
Semmi megerőltetőt.
Semmi érdekeset.
Semmi hasznosat.
Jin mégis elfáradt. Borzasztóan elfáradt ma is.
Mondhatni láthatatlan volt. Ő volt a társaság azon tagja, akit senki nem kérdezett,
aki csak nevetett mások vicces megszólalásain,
aki csak volt, hogy ezzel is kevesebb oxigén legyen a helységben.
Mindig így érezte.
Felesleges.
Csak a helyes arca, meg a jó családja miatt lehetett velük. Hamis barátok.
Csak villogni kellett.
Egy báb, egy dísz, egy kabala, és ő nem akart az lenni!
Élni. Élni szeretne, úgy istenigazából.

Voltak igazi barátai,
ahogyan azonban befejezte a tanulmányait, és unalmas cukrászdájában egy unalmas cukrásszá vált, nem kereste a társaságuk.
Meg volt bizonyosodva arról, hogy mind a hatan az álmaik élik, szerető, takaros feleséggel, Jungkook pedig a csinos egyetemi hallgató barátnőjével. Biztos volt, olyan biztos!
Félt keresni őket.
Ő egy cseppet sem kapott az élet habostortájából, csak a 600 wonos süteményeket.
Nem volt barátnője sem, csinos fiú volt ugyan. Mégsem vette észre egy lány sem.
Láthatatlan.
Az volt Seokjin.

Ki akart törni. Nem akarta, hogy beletörődjön.
Maga volt a saját hite. Az egyetlen.
Nem akarta, hogy néma, zombiszerű babája legyen pár másik fiúnak.
Fel akart szólalni. De nem tette meg.

-Te, Minjae, hányat rendeljek?
At asztalnál számolni kezdtek.
Egy...kettő...
majd egyszerre benyögték:
-Öt sör lesz.

Hatan ültek az asztalnál. 

Jin autóval indult hazafelé. Ő nem számít. Talán ezért nem is számították bele?