A szerelem, mely nem meri kimondani a nevét

Odaadtad a semmiért

Mégis miért van az, hogyha az ember környezete szentül meg van győződve egy dolog mivoltáról, akkor ő maga annak az ellenkezőjét látja? Ha megmondják neki, hogy szép a virágoskertje, akkor az illető rögtön a hibákat véli felfedezni benne, ami miatt az a kert csúf, tekintetre sem méltó. Egy kész művet dicsérőt az író elfogultnak véli, és rögtön azt veszi észre, hogy a könyve hemzseg a hibáktól. Ugyanígy voltam én is. Shaqaylával, bár borzasztóan rosszul zárult a kapcsolatunk, megmaradtunk barátoknak, és mint barát mondta nekem azt, hogy igenis merjem megkockáztatni azt a tiltott gyümölcsöt. Tiltott... Csak ez maradt meg bennem, bár tudom, hogy csak képletesen értette. A tiltott gyümölcs azért tiltott, mert bűnös. És ugyanis mi volna, ha én ezt a tiltott gyümölcsöt mégis leszakítanám? Akkor az egész világ megtudná a titkomat, és akkor az egész életemnek lőttek.

Minél inkább próbáltam bizonygatni, hogy a Nicolasszal töltött este hiba volt, annál bizonyosabb lett az ellenkezője: hogy egyáltalán nem volt hiba, mi több, ahogy ő fogalmazta, egy csoda volt, hogy két ilyen ember egymásra talált. De nekem ez nem tűnt csodának, sokkal inkább hibának. A melegek csak hibák a társadalom gépezetében, épp ezért ezt az együttlétet a legkevésbé sem lehet úgy jellemezni, hogy csoda.

Élveztem. Ezt tudtam. Biztos voltam benne, mi több, napokkal később újra vágytam rá, hogy Nicolast átöleljem, és sohasem engedjem el. Hogy újra megcsókoljam, mintha az lenne az utolsó. Nem is akartam utolsót, magam mellett akartam volna tudni őt. De szembe kellett néznem a ténnyel, hogy én egyáltalán nem voltam biztos, hogy mit akarok. Az is megfordult a fejemben, hogy valójában én nem is vagyok meleg, pusztán csak a távolságtartás miatt hittem azt magamról. Vagy épp a rossz élmények miatt, amiért Shaqaylaval nem jött össze.

És ekkor megfogalmazódott bennem valami. Éveken keresztül kerültem a szexuális kontaktusokat, mi több, még magát az élvezetet is kizártam az életemből, épp ezért volt felüdülés számomra, hogy Nicolassal megtörhettem ezt a hosszú évek óta tartó önmegtartóztatást. Legalábbis ezt hittem, sőt, szikla szilárd meggyőződésem volt erről. Hogy a nőkhöz mindig is vonzódtam, csak az a balszerencsés eset tántorított el tőlük, és lettem... meleg... Nem is voltam én sohasem meleg, csak bemeséltem magamnak, egy téves eszme vezérelt egész életemben. Épp ezért, pénteken, egy héttel a Nicolasszal történt affér után egy sztriptíz bárba vitt az utam.

Idegenkedtem a helytől, de úgy éreztem, nincs más lehetőségem arra, hogy bebizonyítsam az igazamat. Soha életemben nem vonzott az éjszakai élet ilyesfajta megnyilvánulásai, mi több, szinte ellene voltam, hogy rendkívül csinos hölgyek eladható húsként ki legyenek állítva. Bár önszántukból, ez engem mégis zavart. Először nem is sejtettem, hogy hogyan juthatott ilyesmi az eszembe, ráadásul mindezt úgy, hogy még tanár is vagyok. De már így is sok volt a dögrovásosomon, pusztán reménykedhettem benne, hogy egyik kollégám sem jár erre a helyre.

Amint bejutottam a terembe, borzasztó füst- és parfümszag csapta meg az orromat. Egy pillanatra el is felejtettem levegőt venni, olyannyira fuldokoltam a levegőben terjengő szagoktól. De pár másodperc múlva hozzászoktam, és bár a szám fala is olyan ízű volt, szinte észre se vettem utána. A férfiak többsége az idősödő korosztályt képviselték, akik borzasztóan elegánsan és kirittyentve érkeztek meg, mintha csak valami megbeszélésre tartanának. Én is inget vettem fel, de nem zakót meg efféléket. A velem egykorú férfiak csekélyebb számban ugyan, de ők is megtalálhatóak voltak. Amin rendkívül megrökönyödtem, hogy néhány fiatalt is láttam a terem egyik végében, akik épphogy elmúlhattak tizennyolc évesek...

A bár lényegei, a hölgyek több színpadon foglaltak helyet. A rúd körül táncoltak, vonaglottak, erotikusabbnál erotikusabb mozgásokra késztették magukat, amik engem arra emlékeztettek, mint amikor a kutya a seggét dörgöli a padlóhoz. Emellett egy szál anyag fedte el nőiességük kilétét, néhányon pedig még melltartó sem volt. Így először rendkívül feszélyezve éreztem magam, azonnal menekülni szerettem volna a helyről. Átfutott az agyamon, hogy mi lesz akkor, ha hirtelen kiderül minden. Nem tudom hogy, valahogy. Akárhogy. Nem jól nézek egy nőre, nem nézek egy nőre sem, akármi. De látva, hogy rengeteg férfi elmulatta az ott töltött idejét, gondoltam, én is megpróbálom, milyen kis itallal a szervezetben nőket stírölni.