A Hold árnyéka

5.

Ha jön egy csomó meglepetés, amit hosszas csend követ, nem szabad azt hinni, hogy akkor vége, és megnyugodhatunk, ülhetünk a babérjainkon. Nem, korántsem ez a helyzet. Ugyanis... Jó, most kezdhetnék nektek magyarázni itt mindenről, ami történt, de egyszerűbb, ha elmesélem:

Már az önmagában furcsa volt, hogy a kis tábortüzes kiruccanás után minden gond nélkül eljutottunk a szállásra. Természetesen Nikko, Kiiro és én is egy szobába, akarom mondani, házba osztottak be minket. Azért... Nem kis biztonságot adott nekem, hogy velük vagyok, és nem mással... az egy kissé kínos lenne.

-Ezek szerint vége van? Ennyi? Kiálltuk a próbáát! – kezdett el örömtáncot járni Nikko. Hogy ez a gyerek sose merül le...

- Azért ne igyál előre a medve bőrére... - kortyoltam a teámba, amit a megérkezésünk után nem sokkal főztek meg, egy akkora edényben, ami majdnem fele akkora, mint én... Pedig nem vagyok kicsi. Helyesbítek, nem nagyon...

- Na, igen. Azért semmi sem történik véletlenül, tehát nem hiszem, hogy mindez megmagyarázatlanul marad – gondolkodott hangosan az egyetlen fiú tag – De tény és való, hogy valami nem normális dolog van körülöttünk, amibe sikeresen belecsöppentünk. – tartotta ki a kezét a kis növény irányába, ami a szobában volt. A levele megnyúlt, majd odakúszott Kiiro kezéhez. A fiú visszaintette, mire a zöldség (valójában valami virág volt, de mivel zöld... hehe) visszamászott eredeti helyére, mintha misem történt volna. Erre Nikko és én is a tenyerünkbe néztünk. Az övében fellángolt egy kis tűzcsóva, míg az enyém felett néhány apró hópehely szállingózott.

- Tsura... - mondta Nikko.

- Hm? – pillantottam rá. Most kicsit komolyabb tekintettel nézett vissza rám, mint általában. Na jó, ne szépítsük a dolgokat, szerintem nem is ismeri a komolyságot, mint fogalom...

- Mi egymás szöges ellentétei vagyunk. – mondta rezzenéstelen arccal.

- Mondj újat. – közöltem csípőből.

- He?! Ne már, Tsura, elrontottad a pillanatot! Oww, pedig olyan filmbe illő volt!! – sipákolt. Ez egy hülye. Kétségkívül. Nem is értem, hogy került tűz a kezébe... Kiiro látta az arcom, de ő csak kuncogott rajtunk, gondolom, nem akart nyíltan kinevetni. Mondjuk, ezért roppant hálás vagyok neki. Hogy ő TUDJA, mikor LEHET, és mikor NEM LEHET megszólalni. Ugye, Nikko...?

- Majd... Lassan lehet nem ártana aludni. Elvégre, nem egy-két dolgon vagytok túl. – mosolygott ránk a fiú, mire mindketten bólintottunk. Én viszont kicsit oldalra döntöttem a fejem:

- Ezt most tök úgy mondod, mintha te nem lettél volna benne. – grimaszoltam, mire Kiiro csak egy kínos kuncogást hallatott, majd az ágyához ment. Mi is így tettünk Nikkoval.

***

-Tsurara? – kérdezte halkan.

- Mondd, Kiiro.

- Nem tudok aludni.

- Ch... Nem meglepő. Volt egy pár dolog, amit azért, valljuk be, nehéz feldolgozni. Nikko?

- Már akkor elaludt, mikor még csak dőlt az ágyba. –kuncogott. Jómagam is így tettem.

- Hát na. Az ő agyának nincs mit feldolgozni. Kiégett. – vontam meg a vállam.

- Naa, Tsurara, ne bántsd! – szólt rám intően.

- Mindig ez van. Miért félted tőlem? Így is, úgy is nyúzzuk egymás idegeit Nikkoval. – magyaráztam unottan – Legalább akkor ne szólj le, mikor nem tud visszapofázni. – vigyorogtam gonoszul.

- Tsurara! – hajolt felém, szeme villámokat szórt.

- Heeee, neked nem az ágyadon kéne lenned?! – kerekedett el a szemem, mert egyáltalán nem hallottam, mikor állt fel.

- Hagyd Nikkot! – közölte ellentmondást nem tűrő hangon.

- Ehh... És az nekem miért jó? – fontam össze magam előtt a karom, miközben a fiúval néztem farkasszemet. A játékot (ami kicsit vérre ment) az zavarta meg, hogy elkezdett remegni a föld. Kiiro elvesztette az egyensúlyát, aminek következtében hátra esett, én felültem, Nikko meg... Hát ő aludt. Szerintem az se zavarná, ha ágyastól rabolnák el...

- Mi ez?! – kérdezte meglepetten Kiiro.

- Hülye kérdés, honna tudjam?! – morogtam ingerülten, majd mikor a rengés abbamaradt, az ablakhoz léptem – Ööö, Kiiro! – motyogtam, le sem véve a szemem arról, amit az ablakon keresztül láttam.

- Hm? – kérdezte, még mindig a földön ülve.

- Keltsd fel Nikkot. – közöltem egyszerűen. A fiú felállt, majd leporolta a pizsamáját.

- Mert? Mi van kint? – pislogott, miközben a még mélyen durmoló Nikko ágyához lépett.

- Csillagok háborúja...

��m��