A Hold árnyéka

11.

Időbe telt, mire felfogtam, mi is hangzott el az imént.

- Hogy... Mi? - pislogtam, közben óvatosan eltoltam Nikkot, a lány pedig biztatóan fogta a kezem, majd letelepedett mellém. Egy kisebb kiugró sziklateraszon voltunk, de még innen is tökéletesen ki lehetett venni a letarolt tábor alakját - Valaki... Valaki magyarázza el mi történt de gyorsan... - suttogtam idegesen, mire a körülöttünk lévő talajt beborította a dér. Ennek ellenére Kiiro mellett kipattant egy pici pitypang a semmiből. Ideges.

- Miután kiadtad az utasítást, ide hoztam Nikkot. Mindent láttunk. A sereg azért támadt, mert nem bíznak benned, így maguk akarják megoldani a problémát kezdve az emberek kiirtásával... Te csak áldozati bárány vagy, a hab a tortán. - itt elhallgatott, az én szemeim pedig nagyra tágultak:

- Kiiro... Könyörgöm... - fogtam meg a fiú kezét, mire az rám emelte zöld íriszeit - Ugye nem halt meg senki? - mondtam a lehető leghalkabban, mégis mindenki feszülten figyelt. Hogy azért, mert ők már tudták, vagy pont azért, mert tudni akarták, nem tudom. Kiiro megrázta a fejét:

- Kettő. - látva, hogy továbbra is riadtan nézek rá, nagy levegőt vett és folytatta - Kettő osztálytársunk vesztette életét. - megfagytam. Csak néztem a fiú zöld szemeibe, mikor neveti el magát, mikor mondja, hogy csak viccelt. De Kiiro nem olyan, és most sem játszott a helyzet komolyságával. Észre sem vettem, és a jégcsapok, amik a sziklából nőttek ki, mind felém mutattak - Nem a te hibád! - kapott észbe, majd gyorsan magához húzott, mielőtt még felnyársalom magam - Az árvíz jó volt, bár tönkretette a házakat, ellehetetlenítete a csillagokat a rendes támadástól. Így voltaképp sok életet mentettél meg, a két osztálytársunkat lehúzták magukkal a víz alá... - hadarta. Mivel nagyon csendben voltam, ezért elkezdte simogatni a hátam - Sss.... - suttogta mikor meghallotta a szipogásom.

- Elhibáztam... - motyogtam a fiú pizsamájába. Mindenki csendben volt, még Nikko sem szólt hozzá. 

- Ez akkor is így történt volna, ha nem hívod segítségül az óceánt. Az égiek tudták, hogy ez lesz. - ragyogta végül Skorpió. Lassan emeltem fel a fejem.

- Égiek.... Heh... Égiek mi? Azt mondd meg nekem... - fordultam felé dühtől vibrálva - Kik az égiek?! Nem a csillagok?! Nem a nagy természet gyermekeinek reinkarnációi?! Akkor mondd meg nekem!! Micsoda?! Micsoda képes okozni ezt?!  - kiabáltam rá miközben a megsemmisült tábor felé mutattam. De mintha csak apró szellő volnék, a csillag meg sem rezdült, csak a fullánkját lengette meg néha jobbra-balra.

- Tsura, elég... Ez nem fogja őket visszahozni és a tábor sem épül újjá. - motyogta Nikko, miközben a vállamra rakta a kezét. Lehajtottam a fejem.

- Jó... Igaz... De... Most mi lesz? - suttogtam, és közben tehetetlenül megvontam a vállam. 

- Rá kell vennetek a tanárokat, hogy azonnal menjetek vissza a városba. - kotyogott közbe Pegazus. 

- Szerintem nem nagyon kell őket győzködni... Inkább azzal lesz a baj, hogy hogyan magyarázzuk meg a történteket... - morogta fullánkos barátom. 

- Hát... Nem tudjátok kitörölni az emlékeiket? Vagy valami ilyesmi? Tudjátok, mint a filmekben meg a videojátékokban. - kezdett el hevesen mutogatni Nikko. 

- Az élet nem egy videojáték vagy egy film... Rohadtul nem. - mordultam rá a lányra, de mielőtt az reagálhatott volna a bunkó hangnemre amivel megszólaltam, Kiiro csak kitartotta felénk a kezeit. 

- Annyiban egyetértek Tsurarával, hogy ez nem játék. És nem, tényleg nem tudjuk kitörölni az embereket.

- Oké, akkor mit tudtok? - kérdezte Nikko mutatva a kezével, hogy időt kér - Elvégre tudnunk kell a katonai esélyeinkről, nem igaz? - nézett körbe tanácstalanul, de csak Kiiro mosolygott rá biztatóan.

- Nem is vagy akkora hülye, mint amilyennek kiadod magad... - morogtam, majd megeresztettem egy gúnyos félmosolyt.

- Lányok, ne kezdjétek... - sóhajtott Kiiro, és fáradtan elkezdte masszírozni az orrnyergét. A két csillag csak várt türelmesen, majd mikor rájuk emeltem a tekintetem, belekezdtek:

- Ne várj sokat. Nem vagyunk sem akcióhősök, sem mesefigurák - fogott bele Pegazus - Nézz végig rajtam. Adja magát, hogy a repülés, a szájalás és a művészi érzék tehetségével vagyok megáldva. - mondta, majd végignézett magán - Én nem vagyok egy természeti Messiás. 

- Jómagam az ég igazságosztója vagyok. - vette át a szót Skorpió - A mérgem ereje az általam kiszabott büntetéstől vagy jutalomtól függ. Mindannyian tudjuk változtatni a méretünket és beszélünk. Vannak érzéseink, gondolataink, személyiségünk. Egyéb hasznunkat nem leled. - ragyogta a csillag.

- Mi vagyunk a tömeg. - tette hozzá futva Pegazus. Összenéztem Kiiroval és Nikkoval, majd egyszerre mondtuk:

- Az tökéletes.