A Hold árnyéka

7.

- Story Timeee! - emelte a magasba a kezei Nikko, én elhúztam a szám, Kiiro pedig feszülten figyelt. A néni elmosolyodott a reakciónkat látva, majd elég volt hátra fordulnia, hogy elhallgattassa a csillagnépet.

- Persze, kincseim! - mosolygott kedvesen, majd levágta magát török ülésbe - Valaki fékezze már meg Bikát, mert ha én megyek oda, új csillagkép alakul belőle! - szólt hátra mogorván, mire két tök ugyanolyan, kb. velünk egyidős gyerek lefogta a két szarvát és leszorította a fejét.

- Kiiro! Ezek a gyerekek... - hajoltam oda a fiúhoz, mire ő bólintott.

- Az Ikrek. Te is az Ikrek csillagkép alatt születtél, nem? - pillantott rám, mire egy biccentéssel jeleztem, hogy igen.

- Wháááá!! - sikította Nikko, mire mindketten oda fordítottuk a tekintetünk - Kííígyóóó! - sikoltozta, ahogyan a csillagokból összeállt állat ott tekergett körülötte.

- Jaj, hát emlékszel a nevére Nikkome? - csillant fel a mama szeme. Nikko megrázta a fejét.

- Nem! Kígyó! Szedje le valaki!! - sipította, mire odasétáltam, kitartottam a kezem, és hagytam, hogy a - Nikko sikolyától - rémült kis állat sietve kússzon fel a karomra.

- Tsurara! - kerekedtek ki Kiiro szemei.

- Nem véletlenül a kígyó jelképe van a gyógyszertárak ajtaján. - simítottam végig a csillogó pikkelyeken - A méreg öl. Azonban néha gyógyít is. Ezért vannak a kígyók a gyógyítás jelképeként számon tartva. Ha meglátsz egy méhet, tudod, hogy azonnal megcsíp? Mindenki ezt mondja, de amíg nem bántod, addig ő sem téged. Felvettem ezt a szépséget. Semmi sem garantálja, hogy megmar, hiszen én nem támadtam rá. - mondtam, míg a hüllő felkúszott a nyakamra, de egyáltalán nem szorított, mi több, még kényelmes is volt.

- Ez igen, Tsurarin! Ugyanolyan okos vagy és bölcs. És komor... - mosolygott kínosan a nagyi.

- Én inkább úgy mondanám, okoskodik. - fonta össze maga előtt a karjait Nikko. Elég volt ránéznem - Bocs.

- Nikko, elég legyen! - szólt rá Kiiro.

- Befejeztétek? - vigyorgott a nénike. Összenéztünk, és rájöttünk, ő még mindig arra vár, hogy mesélhessen. Speciel az előző életünkről...

- Teljesen. - biccentett Kiiro, mikor Nikko a balján, én a jobbján foglaltam helyet. A mama végigvezette a tekintetét rajtunk, majd megállapodott rajtam:

- Téged terhel a legtöbb felelősség, Tsurara. - először is, meglepett, amiért a rendes, akarom mondani, most használatos nevemen szólított - A csillagok dühösek.

- Ha ezt most nem mondja, hülyén halok meg... - nézek rá amolyan "na nem mondod?!" pillantással. Ő azonban nem is figyelt a megjegyzésemre.

- És gondolom, nem érted, miért, igaz? - kérdezte.

- Nem. Ha tudnám, már tettem volna valamit. - húztam továbbra is a számat - Tegyem fel a kérdést, miért haragszanak annyira?

- Végül is, már tettél, Tsurarin. - biccentett az anyóka.

- Igazán boldoggá tenne, ha a rendes nevemen szólítana... - szólaltam meg kissé erélyesen.

- Ez a rendes neved. - nézett rám egy "most mi bajod?" pillantással.

- Nem. Szólítson Tsurarának. - közöltem, bár inkább a parancs szintet súrolta.

- Ahogy gondolod, kedves. Nos tehát, ők itt mind azért vannak itt, mert elhanyagolták őket.

- Elhanyagolták őket? Hogy lehet egy csillagképet elhanyagolni?! Beteszed a fiókba és fél évig nem veszed ki? - pislogott Nikko, szokásos értelmes pofikájával.

- Majdnem. - kacsintott rá a nagyi - Régen az ember a csillagok alapján tájékozódott, mindent tőlük tudott meg, és tökéletesen igazodtak hozzájuk. Azonban az idő múlásával az ember talált más biztos pontot, és a csillagok, csillagképek folyamatosan háttérbe szorultak. Az éjszakai égbolt bámulása csak kellemes időtöltésként maradt fent, az is csak kevesek számára. Ők dühösek - mutatott végig a seregen - Mert rengeteg ember függött tőlük, most pedig arra sem méltatják őket, hogy felnézzenek rájuk, és a fényüket is elnyomják, hogy innen lentről, még csak azt se lehessen tudni, hogy léteznek. - fejezte be, a mi hármasunk pedig mély hallgatásba merült. Ez azért elég komoly vád, ami az egész emberiséget érinti, ráadásul a csillagok fellázadása teljesen jogos. És ami leginkább frusztrált: az éjszaka, a csillagok, csillagképek, mind mind az én területem, és én tartozok irántuk felelősséggel. Na most válasszak: kiállok a csillagképekért, vagy tőlük óvom az embereket. Ezt kell eldöntsem.