A Hold árnyéka

6.

- Hogy mi? - léptem oda Kiiro mellé, és én is kinéztem - Ez... Ez... - kerekedtek ki a szemeim. A következő pillanatban felkaptam az ágytámláról egy pulcsit, felhúztam a papucsom és kiviharzottam a szobából. Szegény Kiiro meg nem tudta, hogy Nikkot költse fel, vagy utánam rohanjon.
- T-Tsurara! - nyújtotta ki a kezét felém, én mégis kirohantam. Nem hittem a szememnek. Azonban mikor kiléptem az udvarra, kénytelen voltam belátni, hogy ez a valóság: millió csillag volt ott, némelyik összekötve, egy alakzatot alakítva.
- Úristen. - motyogtam artikulátlanul.
- Tsurara!! - hajoltak ki az ablakon a barátaim. Én viszont meg se mozdultam. A renegteg alak közül egy szépséges hölgy lépett elő.
- Ezek a Nagy Égiek! - kiáltotta, mire a sereg éljenzésben tört ki. Legalábbis elsőre annak tűnt. De mikor kezek lendültek a magasba, azt skandálva, hogy "Ha-lál-rá! Ha-lál-rá!" már annyira nem tetszett a dolog.
- Nikko! Kiiro! Ott maradjatok! - tartottam ki a kezem kettejük irányába. Erre ide jönnek... Nem is ők lennének...
- Gyáháá, egy rakat csillag! Mi a fenét keresnek ezek itt?! - pislogott Nikko.
- Nem szívesen mondok ilyet, de igaza van... - morogtam. Erre egy csillagkép odacammogott elénk. Kisebb volt, mint mi, de Kiiro háromszor belefért volna.
- Nem tudjátok...? - dörmögte - Nem tudjátok, miért vagyunk itt?! Ezek nem tudják, miért vagyunk itt!!! - ordította hátra, mire hatalmas moraj ment végig a tömegen.
- Kiiro... Segíts, ha rosszul látom, de ő...
- A Kis Medve. - biccentett.
- Mutassuk meg, milyen a csillagok haragja! - kiáltotta egy másik, aki... Herkules volt? Ehh, küzdjek meg egy görög hőssel?!
- ELÉG LEGYEN!!! - kiáltotta egy női hang, de nem sokat törődtek vele, a tömeg elindult felénk. Mindhárman tudtuk, hogy az erőnket kell használnunk, azonban mikor mozdulni próbáltam, nem sikerült, és olyan volt, mintha elvesztettem volna az eszméletem.

/Kiiro/

Tsurara szeme fehéren világítani kezdett, teste a levegőbe emelkedett. Utána kaptam, de Nikko megállított.
- Megállj! - tartotta ki a kezét Tsurara a tömeg felé. Furcsa volt, egyszerre ket hangon beszélt, a sajátján, de volt mellette egy férfi hang is. Tiszteletet parancsoló volt, és ezt nem csak én éreztem így, az egész csillag sereg elhalkult - Dühösek vagytok, tudom. Én, Tsurarin, ígérem, hogy gondoskodom arról, hogy visszanyerjétek eredeti helyeteket a világban! - mondta rezzenéstelen arccal, és lehetetlen volt nem hinni a szavainak. Kisebb morajlás futott végig az előttünk álló seregen, míg Tsurara teste lassan visszaért a földre, szeme ismét visszanyerte eredeti színét.

/Tsurara/

- Mi... Mi történt? - motyogtam. Olyan gyengeség lett rajtam úrrá, hogy ha Kiiro és Nikko nem tart meg, a földön kötök ki.
- Hát... Megígérted, hogy megbékíted a csillagokat. - mondta Nikko, mire ránéztem.
- Azt hogy...? Én eszméletlen állapotban voltam! - ráncoltam a szemöldököm - Nem emlékszem semmire.
- Pedig tényleg - szólalt meg Kiiro, mire felé fordítottam a fejem - Világított a szemed, két hangon beszéltél, és szavadat adtad, hogy a csillagok visszakapják az eretedi helyüket a világban. - magyarázta.
- Mi van? - pislogtam.
- Meg van még valami... - morfondírozott.
- Lehet ezt még fokozni?! Olyat ígértem tudatomon kívül, amit nem fogok tudni betartani! - akadtam ki.
- Csss, halkabban, meg felidegesíted őket! - pisszegett Nikko.
- Ehh, igaz...
- Tsurarinnek hívtad magad. - mondta Kiiro nagy hirtelen.
- Hogy minek? - meresztettem a szemeim a fiúra.
- Héé, a folytonos kérdezgetés az én imidzsem! - fújtatott Nikko.
- Tsurarin, drágám! - jött egy anyó, aki kisebb volt nálam, és mindhármunkat megölelt.
- Csak én nem értem, miért örül nekünk? - préselte ki magából Nikko, mert amilyen kicsi a nénike, olyan erős...
- Jaj, olyan kis picik voltatok! - fogta meg Nikko és Kiiro arcát.
- Jaja, most is gyerekek vagyunk... - motyogtam kínomban.
- Hm? Jaj, nem most! Még előző életetekben! - vigyorgott a néni, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Nos, kedves...
- Előző...
- Életünkben? - kérdeztük.
- Igen! Tsurarin, Nikkome és Kiiron! A három Égi kisfiú! - mosolygott.
- Kis.... Fiú? Én férfi voltam előző életemben?! - ámult Nikko. Vagyis... Nikko... Me?
- Baj van a füleddel? - morogtam. A néni felnevetett.
- Hjaj, így volt ez mindig! Tsurarin és Nikkome folyton veszekedtek! - nevette.
- Hölgyem - szólította meg Kiiro - Mesélne még nekünk?

Szatmári Pet keresere kész is az új rész!