Szenvedés és Szenvedély [SZÜNETTEL IKHLET HIÁNY MIATT]

Rabulejtés 7.rész

Na ne,most az a Sofia,vagy nem tom ki,mi a fenét akar azokkal a gépekkel?!Ezzel akar megvizsgálni engem??Felakartam volna ülni,de Alexander  visszafegtetett."Mi vagyok én,valami kisgyermek vagy mi?!Felbassza az idegeimet,de ez is az alku része.Dugja fel magának a segfej az alkuját a saját seggébe!"
-Üdvözlöm Rose kisasszony,a nevem Sofia Anderson,jöttem önt megvizsgálni.Hallottam Alexandertől,hogy életveszélyben van,ezért is hoztam ezeket a gépeket.
-Megijedtem,már annyira,hogy elsírtam magam.Hogy lehetek ennyire gyenge,annyira félek már ettől a vérholdtól,pedig nem is tudom,hogy milyen is valójában.Nyugtatásként próbált hozzámférni Alexander félalakjában.Riadtan vetődtem arréb,már majdnem leestem az ágyról.Úgy kapott el Alexander,és ültetett az ölébe.Mozdulni nem bírtam,mert olyan erősen szorította a derekamat,a fejét a nyakamhoz támasztva.
-Nyugodj le szépen,nem lesz semmi baj,csak egy röpke kis vizsgálás,Sofia remekül ért ehez!
-De ezt nek kell ennyite komolyan ve....
-DE IGEN IS KELL!!!!!!!
-"Rohadj meg köcsög!"Mikor mindenen túl estem,mindketten kimentek,de Alexander búcsúként nyomott a meleg homlokomra egy csókot,és gyengéd arc simítás után ment ki.Térdemet magam elé húztam,úgy sirattam saját magam idióta gyengeségét,mikor egy másik fejet érzek lehajtott fejemen.Felakartam volna nézni,de egy kéz visszatartotta,és jöttek a hangok.
-Shhh....nehogy idejöjjön Alexander!Sajnálom,de már nem bírok magammal,muszály,kérlek!
-Mondtam,hogy tégy,amit akarsz,mert védőangyalom va......Hirtelen megcsókolt,közben az ágyra letepert.Azzal a szokásához híven hordott fekete ingjét elkezdte kigombolgatni egyesével.Én mereven feküdtem,a szavak megakadtak a torkomba.Mikor a legutolsó gombhoz ért,újra felettem volt,de most mintha jobban csillogott volna a szeme,mint mindig.Egy nagy levegőt vett,és újra megcsókolt.Mézédes ajka mint vadász a vadra,úgy csapott le rám.Könnyezni kezdtem a szenvedélytől de a bánatól is,hogy ez az érzés nem tarthat örökre.Éreztem,hogy mintha kezdenék változni.Valami kiakar belőlem törni,amiről figalmam se volt,hogy mi is volt.De hatalma akkora volt,mint a mennyei vagy az alvilági királynak,kinzó volt,már majdnem felsikítottam a fájdalomtól.Eigo látta rajtam mindezt,ezért próbált minél jobban kényeztetni.A combomat fogta,puszilgatta,én meg már majdnem sírva szoborként maradtam veszteg.Aztán a hasamat simogatta,ugyanúgy puszilta,végül egyre feljebb.Hirtelen a kíntól ajkamba haraptam,amiből a vér kiserkent.Eigo óvatosan lenyalta,de aztán riadtan ül fel,zihált,zokogott,kezei arcához tapadva.Mi a baj Eigo,balami rosszat tettem??
-Me-mennyire fáj??Menyire fáj a kinzó érzésed??
-Én is sokkolt képet kaptam ezek után,már a torkomba nőtt a gomboc.Miért csak eddig tartott a jó érzés??Valaki megmondja nekem??