szoríts magadhoz
csak még egy percig
vagy egy örökkévalóságig
mert ezek vagyunk
mert miénk a világ
minden csillag a fejünk felett
a végtelen égen
minden ragyogó hópehely a hideg
téli szélben
minden ölelésben
és minden rejtett érintésben
megtalállak
mert már nem kereslek
bújj hozzám még egyszer
hogy érezzem a nyár édes ízét
hogy sose felejthessem el
szoríts magadhoz
hogy most ne egyedül
hanem veled együtt vesszek el
YOU ARE READING
Katarzis
PoetrySose szerettem verseket írni, mert nem éreztem őket elég jónak. Aztan egyszer megtörtent a nagy áttörés, és azóta egyre jobban megszerettem a saját írásaimat. Olyan érzéseket, gondolatokat tudok velük közvetíteni, amit máshogy nem lehet. Ezek a vers...
