angyalnak látlak téged
de úgy érzem engem az ördög teremtett
talán ez a legnagyobb hibám
a fájdalom táplálja alig dobbanó szívem
a fürdőszobai tükör ezer darabjáról is
te nézel vissza rám
a csillagos égbolttal takarózom
bennem ezernyi emlék
mint szentjánosbogárraj izzik
egyszer kiszakad belőlem minden virág
ott vagy a hajnali gondolataim közt
de inkább te, mint a rémálmok
mert a reménnyel átitatott könnyeket
könnyebb elviselni, mint az eltorzult valóságot
a sötétség vonzz, húz maga felé a végtelen
nem tudom mi lesz ebből
mert nem vagy itt velem
Jogy összetartsd a világot
minden szétfolyik nélküled
mint a kiömlött parfüm az összetört tükör mellett
a fürdőszoba padlóján.
YOU ARE READING
Katarzis
PoetrySose szerettem verseket írni, mert nem éreztem őket elég jónak. Aztan egyszer megtörtent a nagy áttörés, és azóta egyre jobban megszerettem a saját írásaimat. Olyan érzéseket, gondolatokat tudok velük közvetíteni, amit máshogy nem lehet. Ezek a vers...
