Bogaram...! /Lassan frissül/

1

Ha azt mondom, hogy szétszórt vagyok, akkor még enyhén is fogalmaztam. Komolyan, ha fele olyan ügyes lennék Marinette ként, mint Katica bőrében. Rohanok az iskolába, még szerencse, hogy a táskám nem lóg rajtam különben még ennél is lassabban futnék.... A TÁSKÁM! Istenem, hogy lehetek ilyen? Mindegy, az első órát már úgyis rég lekéstem, visszamegyek a táskámért. Vicces, már 17 éves vagyok, de a szétszótságomon nem javítottak az évek.
Visszafordultam és bumm! A fejem majd' széthasadt. Nekimentem valakine... ah, ez... ez csak Feketemacska. Várj, ha Macska itt van, akkor biztos van valami a városban.
- Oh, nahát Feketemacska, talán valami baj van?- nem szeretem a fant játszani, de nem hiszem, hogy figyelmen kívül hagyna egy egyszerű embert, aki nem imádja a lába nyomát is. Annyira önimádó...
- Nos, Marinette, a belvárosba tartok, a hírek szerint hatalmas a felfordulás, megnézem mit tehetek.- mondta önelégült arccal. Kintha ő lenne Párizs egyetlen hőse.
- Értem, akkor hajrá!- komolyan, induljon már, haza akarok menni Tikki-ért, hogy gyorsan átváltozhassak. De persze a mosoly nem fagyott le az arcomról egy pillanatra se.
- Köszi, na szia!- köszönt el Macska. Várjunk, az előbb Marinette-nek szólított? Ah, biztos nem. Most viszont sietnem kell.

- Marinette, neked nem iskolában kéne lenned?- kérdezte Anya, miután benyitottam a pékség ajtaján.
- De igen, csak itthon felejtettem a táskámat.- miután megkaptam Anya "figyelhetnél néha" pillantását, felrohantam a szobámba.
- Marinette, hol voltál?- kérdete Tikki. A hatalmas rumlin átvágva lekaptam a táskamat az asztalomról és kiszaladtam a házból.
- Ha tudnád milyen reggelem volt. Ma még az átlagosnál is rosszabb vagyok...
- Ugyan...- mondta Tikki szerényen. Szeretem, hogy ő itt van velem. Ő tudja a legnagyobb titkomat is  Lehet, azért vannak ők a hősök mellett, hogy ne puszuljanak bele a titoktartás nehézségeibe és a magányba az emberek. Hm... érdekes teória.

Miután átvaltoztam egy csendes sikátorban, futni kezdtem a belváros felé. Úgy szeretek Katica lenni, sokkal ügyesebb és atléltikusabb vagyok. Nem mintha Marinette ként nem lennék sportos, de biztos nem ugrálnék háztetőkön.
- Katica!- köszöntött Macska.- hol maradtál eddig?- kérdezte Macska, felvont szemöldökkel.
- Bocsi, dolgom volt.- mondtam. Annyira figyelmetlen, hogy nem tűnik fel a hasonlóság Marinette és Katica között? Én simán felismerném Macskát álarc nélkül is.
- Mi ma már találkoztunk?- kérdezte elgondolkodva Macska. Basszus... talán mégsem olyan figyelmetlen.
- Dehogy, nem hiszem.- vágtam rá gyorsan. Nem hiányzik nekem, hogy Macska rájöjjön a kilétemre.- szóval, mi történt a belvárosban?
- A hírek szerint "furcsa" színű hüllők lepték el a várost. Katica, biztos, hogy én ma nem láttalak?
- Én nem ismétlem magam, már egyszer elmondtam. Feleltem idegesen.

Hogy őszinte legyek, utálok harcolni. Már mindennapossá váltak a harcok.  Nem is kívánom felidézni. Szerencsére már otthon ülök a szobámban egy meleg tea társaságában és tv-t nézek. Komolyan, lehetne ennél jobb? Tea, sorozat, melegítő, póló. Tanév vége van, de mostanában szörnyen esős az idő. Tikki mellettem ül a kanapén, néha beszélgetünk, de inkább a sorozat eseményeit figyeljük.
- Bocsánat, elnézést!- kiabált valaki az erkélyről.
- Mia..?- najó a következő történt: sorozatot néztem, aztán Feketemacska bekopogott az eréklyajtón. Én csak punnyadni szerettem volna.
Tikki gyorsan elbújt a kanapé mögé/alá... csak azt láttam, hogy eltűnt.
- Nahát, Feketemacska, mit keresel itt?- fan on.
- Sajnálom, de bejöhetek? Az a helyzet, hogy szörnyen messze lakom és nem tudom magam seholsem meghúzni feltűnés nélkül.- ez lenne a híres mentsége arra, hogy megzavarta a lustálkodásomat? Marha jó.
- És szerinted egy kiszámíthatatlan tinilány szobája megfelel erre a célra- kérdeztem szórakozottan. Persze sosem árt a társaság.
- Nem hinném, hogy te az a sikítós, "beleugrom a nyakadba" típusú lány vagy.- mondta vigyorogva.
- Kérsz teát?- kérdem megadóan.
- Elfogadom.- felelte diadalmasan