Bogaram...! /Lassan frissül/

13

Hosszú ujjai végig szántják az egész felforrósodott testemet én meg csak fekszem tétlenül, teljesen kiszolgáltatva.
Tudom, hogy megígértem anyának, hogy nem zárom az ajtómat, de ilyenkor nem merek kockáztatni.
- Be... kell... zárni...- mondom erőtlenül, miután megszakítottam a csókunkat.
- Hm?- néz rám furcsán.
- Az... az ajtót.
- Ah, persze.- mondta Adrien, majd engedett az öleléséből, így bizonytalanul fel tudtam állni és bezárni az ajtómat. Időm se maradt levegőt venni, ugyanis hátulról átölelt és csókolgatni kezdte a nyakamat.

- Szóval a vasárnap jó?- néz rám kérdőn. Mindketten a falnak dőlve, betakarózva ülünk.
- Igen, akkor van apának szabadnapja.
- Értem.
- Tudod, meglep, hogy ennyire be akarsz mutatkozni a szüleimnek. Reméltem, hogy nem csak viccből vetted el a szüzességemet, de hogy ilyen hamar a szüleim elé akarsz állni...
- Minél hamarabb annál jobb. Na meg, ha el akarsz velem jönni, a szüleid biztos csak egy olyan emberrel engednek el, akit ismernek, na meg megbíznak benne.
- Ah, ja, logikus.- el is feledkeztem a kis tervünkről...
- Te sejtetted, hogy én vagyok Macska?
- Őszintén? Fogalmam se volt róla. Te mióta tudtad, hogy én vagyok?
- Amikor kimentették az épületből, láttam azt a kis katica szerű lényt, akkor már sejtettem.
- Szóval nem is voltál biztos benne?
- Miután rengeteget gondolkodtam egyre biztosabb lettem, de persze nem 100%-ig.
- Aham, mielőtt elkezdtél megjelenni az erkélyen, előtte érdekeltelek?
- Hát, csak miután én nem érdekeltek téged. Tudom, hogy ez így szörnyen hülyén fog hangzani, de... tetszett, hogy nem fanolsz.- ez annyira... annyira "emberi". Az kell neki, amit nem kaphat meg.- Mert tudod, mielőtt megutáltál volna, nem láttam az igazi énedet a rózsaszín köd miatt, ami körülvett téged. De amint kiábrándultál belőlem felfigyeltem rád... mivel hasonlítottál Katicára.
- Tudod, te és Macska viszont egyáltalán nem hasonlítottatok. Te vagy a suli szépfiúja, még Macska egy teljesen más világ volt. De ahogy itt ülsz mellettem nem látok különbséget közted és Macska között. Ahogy megmutattad az igazi énedet, a suliban megismert Adrien egyre távolibbnak tűnik.
- Ennyire más lennék?
- Igen. Alig beszélsz, folyton mosolyogsz... ez, ez annyira nem téged tükröz.
- De tudod, baromnak tartanának, ha kedvem szerint viselkednék. Macskát is csak azért szeretik, mert nem ismernek...
- Hm, igaz. De miért számít, hogy mit gondolnak mások?
- Tudod, Chloé, mint fő rajongóm nagyon szereti ezt az oldalamat és tudod, hogy az apja eléggé befolyásos ember.
- Nos, polgármester. Persze, hogy befolyásos. De, ha úgyis elmész, miért olyan fontos?
- Ha fogalmazhatok így: Az idő pénz. Minden percét ki kell használnom mert, azért idő lesz mire a tengerentúlon is ilyen sikeres leszek vagy fele ilyen sikeres. A cég, ami felkeresett nem mondható híresnek, de így is többet ígér, mint amennyit a párizsi cég most fizet.
- Szóval ez szakmailag csak pozitív, nem?
- De, őszintén hálás vagyok apámnak, hogy így, 18 évesen is mindent a seggem alá rak, de engem meg se kérdezett.
- Képes lettél volna nemet mondani?
- Hm... nem. Kötelességemnek érzem, hogy úgy ugráljak, ahogy apám fütyül.

Hajnalodik és mi ismét végigbeszéltünk egy éjszakát. Meséltem neki arról, hogy összevesztem Alyával, meg arról, hogy milyen jóban lettem Margottal. Ő mesélt nekem Ninoról, meg arról, hogy az apja egy kegyetlen ember. Én hiszek neki, Adrien nem rosszindulatú, de ha valakire ennyire ki van akadva azt biztosan jogos.
- Majd írok- mondja az erkélyen Macska, majd kacsint egyet és leugrik. Még nézem egy kis ideig ahogyan ismét eltűnik, mint azután az éjszaka után, majd elfordítom a kulcsomat az ajtóban, kinyitom és lesétálok egy pohár vízért. Az üres konyhába érve kivettem a szekrényből egy poharat és a csapból engedtem bele vizet. Mikor végeztem megfordultam és szembe találtam magam anyával.
- Marinette, hajnali 4 óra, mit csinálsz te itt ilyen korán?
- Felkeltem és megszomjaztam.- anya álmosan bólintott, majd elővett egy serpenyőt és egy doboz tojást.
- Te mit csinálsz?
- Reggelit. Apád mindjárt kel.
- De, miért nem kenyeret eszik, vagy valami? Ami nem igényel ennyi időt.
- Meg akarom lepni.- mosolygott anya. Ilyenkor ezerszer tündéribb, mint mikor leordít. Ilyenkor érzem, hogy otthon vagyok.