Bogaram...! /Lassan frissül/

15

Egy tágas kupolájú helyiségben ébredtem. Felültem, de ekkor szörnyű fájdalom hasított a derekamba. Mia..? Nem voltam megkötözve, de még a pislogás is fájt. Kínok között jobbra, balra forgattam a fejemet és megláttam Feketemacskát. Még nem lehetünk olyan régen itt. Bár egyikünk se használta fel a "macskajaj"-t és én se a szerencsetalizmánt.
- Már csak Feketemacskára várunk...- mondta valaki halkan. Nem ismertem fel. Még sose láttam. Most, hogy jobban körülnézek... mindenhol pillangók vannak.
- Halálfej!- kiált Macska bosszúsan. Szóval ő...
- Nahát, akkor mindenki felébredt! Nagyszerű!
Felénk jön. Megpróbálok védekezni, de annyira fáj. Az adrenalin se segít rajtam. Felállok, de mintha kést szúrtak volna a lábaimba. Nem jó, nem jó, nem jó... Macska a kezével hadonászik. Megbűvölt talán? Minden mozdulat olyan, mintha a csontjaimat tördelnék. Borzalmas. Megkísérlem a sétálás de amint felemelték a lábam összeesek. Halálfej gúnyos nevetése a fülemnek fáj. Annyira... annyira elegem van.
- Felesleges próbálkozni. Csak azok a mozdulatok nem fájnak amiket én parancsolok. A saját bábjaim vagytok.
- Mit akarsz?- mordul fel Macska.
- Természetesen amit eddig is. A kwamikat. Mondja, majd Macskához lép és nemes egyszerűséggel lehúzza az ujjáról a gyűrűt. Immár a szenvedő Adrien  kép tárul a szemünk elé.
- Te...- motyog döbbenten Halálfej.
- Mivan?- néz szemrehányóan.
- Igazán semmi. Ugyanolyan ocsmány vagy maszk nélkül mint maszkkal.- mondja lesajnálóan. Felém fordul. Próbálok menekülni, de csak vonatokon magam. Ha futnék, lehet, hogy bele is halnék a fájdalomba. De ha nem halok bele... meg kell próbálnom.
Felállok és elkezdek futni. Fáj. Elképesztően fáj. De el kell mene...
- Te mégis mit képzelsz?- hallom Halálfej hangját de nem foglalkozom vele. El kell tűnnöm.
A földre zuhanok.
- Tudod. Elég ostoba vagy.- mondja, majd kirántja a fülemből a fülbevalókat. Hát ennyi.
- Ch... Két tizenéves. Szánalom.- ez volt az utolsó szó amit hallottam.
Egy újabb emlékezetkiesés.
- Marinette!- kelt fel Adrien. Ugyanabban a sikátorban vagyunk, ahol először elájultam. Talán... talán ez csak egy álom volt! A fülemhez nyúlok és érzem az ujjaim között a fülbevalómat.
- Adrien, mi történt?
- Nem tudom, de volt egy furcsa álmom. Halálfej leleplezett minket. Hát nem őrület? Csak álom lehetett, hiszen itt van az ujjamon a gyűrű.- néz rám bizakodóan. Szóval nem álom volt. El kezdek sírni. És sírni. És bőgni. Vesztettünk. Nincs többé Feketemacska és Katicabogár. Csak Halálfej maradt.
- Szóval nem álom volt...- susogós Adrien, majd átkarol.
- El akarok tűnni!- ez nem lehet igaz. Párizsnak vége.
- Eltűnök veled...
Két fiatal egy sikátorban, nem látja őket senki. Ês csak ők és Halálfej tudják, hogy Párizsban hatalmas változás fog bekövetkezni.

Yey! Meg lett az 1K! Tudom, hogy ez Wattpad viszonylatban nem sok, de én nagyon örülök neki! 😍🐞