Bogaram...! /Lassan frissül/

11

Margottal néhány órát lent beszélgettünk a pékségben, majd Apu inkább felküldött minket. Haha, én nem mehetek sehova, de hozzám jöhet bárki. Megtaláltam a kiskaput a szobafogságban.
-...és akkor a bátyám barátja majdnem megcsókolt! De komolyan, olyan rohadt undorítóak azok! Folyamatosan bejönnek a szobámba! Most igazából ezért is vagyok itt, ma is átjöttek, de én az érkezésük előtt leléptem. Tényleg, neked van barátod?- ah... erre most mit mondjak?
- Van egy fiú akivel találkozgatunk...- na majd legközelebb igazat mondok.
- Tényleg? És hogy hívják? Lehet, hogy ismerem.
- Egy osztálytársam. Nem hiszem, hogy ismered.- Margot oldalra döntötte a fejét és úgy meredt rám értetlenül. Átlát rajtam.
- Ígérd meg, hogy nem mondod el senkinek se! Bízom benned!
- Ez természetes, befogom a számat.- mondta eltökélten.
- Adrien...
- Agreste???!?
- Igen...
- Nem vagy kispályás!- mondta döbbent szórakozottsággal. Egy kis pír már megint kisült az arcomra.- Várj, nem őt mentettek ki az égő épületből?
- Inkább csak kivonszoltam...- Margot füttyentett.
- Szerencsés vagy.
- Szerintem neked is csak jobban oda kéne figyelned a környezetedre.- komolyan gondolom. Margot ritka csinos és stílusos lány. Nem hinném, hogy a fiúk csak úgy elsétálnak mellette.
- Úgy gondolod?
- Igen. Neked most nem tetszik senki?
- Hát, nem igazán... nem szoktam ezen gondolkodni.
- Pedig ha ennyire szerencsésnek tartasz, ideje lenne gondolkodnod rajta. De persze nem erőltetem rád a fiúk hajkurászását.
Miután elmondtam azt a csekély tapasztalatomat, amit a fiúkról szereztem elkezdtünk sorozatot nézni. Most nem a szokásos sorozatomat néztük, hanem Margot bevezetett a Glee c. sorozat világába. Hát, ilyen barátnős programnak jó, de magamtól tuti nem nézném.
Miután elmúlt 10(!)óra, úgy döntöttünk, hogy Margotnak ideje hazamennie.
Miután kikísértem, felmentem a szobámba és felmentem a közösségire. Adrien írt néhány perce.
Adrien ü.: Mikor érsz rá?
Marinette ü.: Mivel szobafogságban vagyok, szinte mindig.
Adrien ü.: Nagyszerű! Holnap találkozunk! ;)
Erre már nem tudtam mit írni, ugyanis kilépett és nem kaptam levegőt.
- Marinette, mi a baj?- kérdezte Tikki.
- Az égvilágon semmi! Annyira boldog vagyok!- mondtam majd rávetettem magam az ágyamra. Semmi stressz. Semmi méreg. Csak a szeretet vesz körül és ezt a kis időt ki akarom használni.
Boldogságban ébredtem fel /haha, nem tudom ki ismeri, de ez egy Punnany Massif számban volt a Mosoly-ban, ha jól emlékszem/, kivirult arccal... Aztán elkezdtem izgulni. Biztos, hogy valami nem lesz okés a mai nappal, túl tökéletesen indul az egész... lett egy új, megbízható barátnőm, Adrien átjön. Ez eddig nagyon jól hangzik, de mi van, ha közben újabb tűz üt ki. Akkor már megint el kell szöknöm. Ha jobban belegondolok, amikor Adrien átjött hozzám, akkor lehet, hogy megszökött otthonról. De ezt most nem fogom az orrára kötni. Láttam már elég romantikus filmet és egy csomó kapcsolatnak úgy lett vége, hogy az egyik fél túl sokat kíváncsiskodott. Majd ha összeházasodtunk megkérdezem utólag.
- Marinette...- szólt rekedt, álmos hangon Tikki.- hajnali 5óra van... menj aludni.
- Még csak 5óra van? Oh, ne haragudj, hogy felkeltettelek, csak... na mindegy.- visszamásztam az ágyamba és próbáltam visszaaludni. Olyan 6óra körül elnyomott az álom.