Bogaram...! /Lassan frissül/

19

- Apukád hol van?
- Külföldön, Natalie meg az irodájában. Gyakorlatilag csak mi ketten vagyunk itt.
- Apukád mostanában sokat utazik.
- Ügyeket intéz a költözés miatt...
A házuk minden látogatás után egyre nagyobbnak tűnik.
- Mindenki ilyen.
- Mármint.
- Mindenki hatalmas szemekkel vizslatja ezt a nagy házat, pedig szerintem a tiétek jobb.
- Inkább csak más.
- Nekem jobban tetszik. Menjünk a szobámba.

Adrien szobája hatalmas. Van egy csomó videójátéka, egy hatalmas számítógépe és tv-je is. Néha azért lennék a helyében.
- Játszunk?- néz rám.
- Aham. Mik vannak?
Végül persze nem játszottunk sokat. Adrien ágya hatalmas, készer akkora mint az enyém.
- Adrien lassan négy óra, haza kéne mennem...
- Ahj, hány éves is vagy?
- 17.
- Tudod, hozzánk költöztetnél.
- Ezt nem gondolod komolyan.
- De, egyszer majd lesz egy közös lakásunk, nem?
- Nos, én szeretnék, de nem erőltetek rád semmit.
- Viccelsz? Én lennék a legboldogabb, ha össze tudnánk akár már
ma költözni.
- Tudod, ilyenkor annyira meg tudsz lepni nem néztem volna ki belőled, hogy ennyire előre tervezel.
- Mióta felfedtük a kilétünket gondolkodom ezen a dolgon. Tudod, mikor megláttam Katicát annyira elvarázsolt. Aztán mikor már nem imádtál, elkezdtél úgy viselkedni, mint ő. Ezért te is megtetszettél.
- Akkor duplán tetszem neked?
- Végtelenül szeretelek.
- Ez annyira csöpögős...
- Igen, így utólag szerintem is.
- De azért ne bánd.- mondom, majd csókot nyomok az arcára.
- Milyen lakást szeretnél?
- Egy hatalmas kertesházat, gyönyörű kerttel.
- Tényleg?
- Hát, igen.
- Te szeretnél gyerekeket?
- Nem tudom.- hogy a francba ne tudnám? A legtöbb lánynak már a gimi első évében megjelenik a fejében a kép az ideális családról. Legalábbis velem így volt.
- Én szeretnék. Egy kislányt, akit elkényeztethetek.
- Tényleg?- valamiért nem jövök lázba az ilyen kijelentésektől.
- Igen, egy kis hercegnő lenne.
- És a végén egy pénzéhes paraszt.
- A lányodról beszélsz.
- Nincs lányom. És ha Chloét akarsz nevelni a jövőben akkor ne nagyon firtassuk ezt az egészet.
- Hát, jó. 10 év múlva ráér.
- 10?
- Igen, van vele valami baj?
- Ne te döntsd el, hogy mikor szüljek. Mi van, ha nem is akarok hálátlan taknyosokat a lábam alá?
- Neked mi a bajod?
Őszintén, fogalmam sincs. Annyira szép jövőt terveztünk, de annyira messze van és állati bizonytalan. Adrien Amerikába készül, én még nem tudom, hogy mit is akarok kezdeni magammal.
- Ne haragudj, csak kicsit sok ez nekem.
- Dehát ezekből semmi sem biztos, nem kell azon emésztened mag...
- Hát ez a probléma! Hogy itt fantáziálsz és a végén még a fejedbe veszel valamit! Hazamegyek.
- Mi? Miért?
- Nincs kedvem veszekedni.
- Akkor ne veszekedjünk!
- Könnyű mondani, de a kapcsolatunknak nem csak szexből kell állnia.
- De nem csak szexből áll! Már régóta szeretlek!
- Ez... ah. Csak kérlek, nem tervezz semmit. Én a most akarok élni, nem a jövőt tervezni. Egyszerűen rossz belegondolni abba, hogy talán mindennek egy pillanat alatt vége.
- Rendben, sajnálom.
- Nem kell sajnálkozni, én is szeretnék ilyen jövőt, csak...
Hirtelen betörik a hatalmas ablak. Egy ember repült be rajta és egyenesen a kanapéra zuhant, nem volt időnk lebukni, úgyhogy a szilánkoktól csillogott a ruhánk.
- Mi a...- egy róka szerelésbe bújtatott lány. Ő... hol láttam már?
- Te vagy az... új hős?
- Róka vagyok, most pedig bocsássatok meg, őt itt hagyom.- csak most veszem észre Chloé ott kuporog a földön piszkosan és véresen. Odarohanok hozzá.
- Ez mit jelentsen?
- Azt, hogy sietnem kell. Nem marad itt sokáig.
- De, mit csináljunk? Segítünk!
- Nem tudtok.- egyszerűen kirepült a betört ablakon keresztül és itthagyta Chloét, ő meg csak sírt.
- Gyere, segítek.- nyúlok a karjáért.
- Ne nyúlj hozzám!- sikítja.
- Nyugodj meg! Tiszta ruhát és kaját adunk. Én vagyok az, Marinette!
- Marinette? Hagyj békén!
- Hé!- Adrien is letérdel mellém.
- Adrien?- Chloé hangja elgyengül. Ch.
- Igen, én vagyok. Gyere, harapj valamit.
- Nem kell! Nem vagyok éhes! Ti nem tudjátok, hogy min mentem keresztül. Nem tudtam beszélni és mozogni. Nem voltam szomjas, se éhes. Olyan volt, mintha nem lettek volna végtagjaim. Mintha csak egy gondolat lettem volna.- hirtelen milyen beszédes lett- És... és... olyan szörnyen piszkos vagyok!- hiszti. Szokásos hiszti.
- Szeretnél lefürdeni?
- Még mit nem! Inkább most fotózz le és hagyj békén! Ennél nagyobb szégyen már úgysem érhet.- ez egy idióta. Azt hiszi, hogy le akarom fotózni pucéran? Inkább a halál.
- Segíteni akarunk! Hagyd abba, mert mindjárt visszajön érted a Róka.- azonnal felpattant és egyenesen a fürdő felé indul. Becsukja maga után az ajtót és már hallom is, ahogy folyik a víz.
- Nem tudom sajnálni.- mondom.
- Próbáld meg.
- Hogy lehet valaki ilyen helyzetben is egy kicsit ellenszenves picsa?
- Ilyen a természete.
- Kár, hogy nem érte nagyobb trauma...
- Marinette!
- Tudom tudom, bocsi, de egyszerűen felidegesít.
- Nyugodj meg, inkább azt találjuk ki, hogy mit mondok apámnak az ablakról, ha hazaér.
- Neki repült egy madár.
- Egy sas?
- Igen.
- És utána?
- Kirepült.
- Nincs akkora ereje egy sasnak, hogy betörje az ablakot.
- Akkor mond azt, hogy te voltál.
- De, akkor lehet, hogy mindent megvonna. A vívást, az itt létet. Mindenhova magával cipelne.
- Hívjunk ablakost.
- Ablakos?
- Aki megjavítja az ablakokat.
- De az lehet, hogy pár napba fog kerülni és Natalie is itt van a házban.
- Ha azt nem hallotta, hogy neki repült valaki az ablakodnak, akkor szerintem ezt se fogja meghallani.
- Biztos vagy benne?
- Nincs jobb ötletem.
Chloé kijött a fürdőből egy szál törülközőben. Nincs tiszta ruhája.
- Nem hozták utánam a cuccaimat?
- Inkább örülj, hogy egyáltalán téged kimentettek...
- És akkor mit vegyek fel?
- Adok pár ruhát.- mondja Adrien és előkotor egy pólót, egy farmert és egy... boxert.
- Oh, hát, köszönöm Adrien, te olyan rendes vagy velem.- áradozik Chloé.
- Nincs mit. A fürdőben átöltözhetsz.
- Egyébként, mit keres itt Marinette? Csak nem zavarod Adrient?
- Ha tudni akarod, éppen egy nagyon forró pózt próbáltunk ki, amikor berontottatok...- susogom a fülébe. A hideg is kirázza.
- Ne hazudj te liba!
- Mit mondtál Marinette?- vonja fel a szemöldökét Adrien.
- Csupán azt, hogy együtt vagyunk.- mosolygok rá.
- Oh, hát ez igaz.
Chloénak fehér lett az arca és bezárkózott a fürdőbe.
- Egyébként, milyen forró pózra gondoltál?- kérdi Adrien. A fejem lassan átmegy vörösbe. Szóval hallotta. Ha Chloét szívatom, akkor nem jövök zavarba, mert tudom, hogy nem igaz. De ha ő mond ilyet...