Bogaram...! /Lassan frissül/

5

Teljesen elment az esze? Nem fedheti fel csak így az ereje titkait! Nem is ismer! Annyira meggondolatlan.
Ezeket a mondatokat a fejéhez vágnám, de neki most nem erre van szüksége. Neki egy barát kell.
- Macska... most mit mondjak? Nemet nem mondhatok, de ha igennel válaszolok az nagy meggondolatlanság lenne. Biztosra állíthatom, hogy elbuknék. Tökéletesen ismerem magamat és tudom, nem én vagyok az a hősnek való ember, akit keresel.- valamit azért Marinette is tud. Érvelni.
- Marinette, kérlek!- Macska már nagyon közel van hozzám. 30 cm... 20 cm...
- Macska... nem rakhatsz ekkora súlyt a vállamra. Miért kell elhagynod Párizst?- már suttogom. Nem akarom, hogy elmenjen. Mi lesz Katicával? Mi lesz Marinette-tel? Mi lesz Párizzsal?
- Az... magánügy.- Macska is halkabb. 10 cm választ el minket. Nyugtalanító a közelsége, mégis menedékül szolgál.
- Ez nem elég ok.
- Meg kell értened.
- Ha tényleg a barátom vagy, akkor nem kérsz ilyeneket.
- Ch... te azt hiszed én barátomnak nevezlek?- kérdi hitetlenül. 5 cm.
- Akkor, mi vagyok én neked?
- Te vagy az én Bogaram.- mondta és már csak 3 cm közöttünk távolság. Vajon Tikki látja ezt?
Macska a falnak nyom. Istenem, mibe keveredtem?
- Katica...- susogom. Nem hallja meg. Én vagyok Katica! Bárcsak tudna olvasni a gondolataimban. Annyira bonyolult ez az egész. Macska... áruld el nekem az összed titkodat. Engedd, hogy megértselek.
- Marinette.- furcsa fény csillan meg a szemeiben. Már nem tudok megszólalni. Macska megcsókolt. Néhány éve már csókolóztam Macskával. Vagyis... Katica csókolózott vele.
A fal hidegét érzem a hátamon. Az ujjaink összekulcsolódnak. Annyira védtelen vagyok. Egyik kezével közben a derekamat fogja. És csak csókol. Élvezem? Igen. Beleszerettem Feketemacskába. Oh, jesszus. Rengeteg  érzelem kavarog bennem.
Nem tudom, hogy meddig csókoljuk egymást, de Macska keze már nem a derekamon van... az egész testemet melegség járja át. Felemel és bevisz a szobámba. Körülnéz.
Az utóbbi néhány évben sokat változott a szoba. Ahogyan én is. Már nem sűrűn hordom 2 copfban a hajam. Kiengedem vagy laza kontyba összefogom.
Letesz az ágyra. Most... most fogom elveszíteni a szüzességem? Normális 17 évesen? Tudunk védekezni? Holnap iskola. Mi lesz velem? Még az ilyen érzelmektől túlfűtött helyzetekben is képes vagyok mindent túlagyalni. Istenem...
- Ha nem akarod...- kezdi el Macska. Akkor a sötét szobában is lehet látni a bizonytalanságomat...
- Ki vagy te..?- nem feküdhetek össze egy idegen emberrel. Egyáltalán összefeküdhetek én bárkivel is?
- Egyszer elmondom.- mondja, majd ledönt az ágyra, felém hajol és ad egy puszit a homlokomra.
- Egyszer biztosan.- mondja. Elidőzik felettem. Az arcára rásüt a Hold. Annyira tökéletes.
- Tetszik így a hajad.- mondja mosolyogva. Teljes megsemmisülés. Felegyenesedik és mintha valamire rájött volna feláll az ágyam mellé.
- Szép álmokat!- mondja csalódott mosollyal. Betakar és közben az arcára fagyott a mosoly.
- Neked is!- szólok utána. Ő már az erkélyajtóban áll és utoljára visszanéz.