Bogaram...! /Lassan frissül/

9

Hajnali 3 óra.
Adrien mellettem fekszik, de egyikünk sem alszik. Egymásba gabajodva fekszünk a szőnyegemen. Mikor is kerültünk a földre? Talán akkor, amikor már kicsi volt az ágyam kettőnek.
Még most is rettegek, hogy ez egy álom és félek, hogy felébredek. Ezért néha megcsípem a karomat, és hálát adok, hogy érzem a csípést és ez nem csupán egy gyönyörű álom.
Szóval. Csak így odevetettem magam egy fiúnak, akit bár ismerek, néha olyan távolinak tűnik. Ezt az oldalát még soha nem láttam. Teljesen elvarázsol és kicsit megrémiszt. Képesek leszünk egy rossz pillabatunkban megtartani a másik titkát? Most járunk? Minek nevezzem ezt a kapcsolatot? A "Bogarának" nevezett, szóval ez már régóta nem barátság. De még nem is randiztunk, rögtön a közepébe. Meg, én eredetileg éppen el akartam felejteni Adrient. De így nem is akarom elfelejteni. Ettől gyenge leszek? Nem tudom. Most csak szeretném gondtalanul tölteni ezt a néhány órát.
- A szüleid szerinted hallották?- kérdezte Adrien halkan, kissé félve.
- Szerintem akkor már rég nem feküdnénk itt.- mondom mosolyogva, majd homlokon csókol.
- Adrien, téged nem szoktak keresni?
- Mivel takarodó után, az ablakon megyek ki, észre sem veszik, ha eltűnök,- feleli, miközben a plafont kémleli- néha annyira jó csak úgy ugrálni háztetőről háztetőre. Meg persze esténként eljönni hozzád- fordul felém halvány vigyorral. Istenem, mi lesz ezután? Csak ne menjen.
- Talán, meg tudom győzni apámat, hogy még egy évet Párizsban töltsünk. És érettségi után, eljöhetnél velem Amerikába.- néz rám csillogó szemekkel.
- Ahhoz egy hatalmas csoda kellene. De persze nem kell elvetni ezt az ötletet, ha most szépen lassan elkezdem adagolni anyáéknak. Akkor talán lehetséges...- mondom. Majd hirtelen felülök. A fehérneműm már rajtam van, de még így is szörnyen zavarban vagyok. Felállnék, de Adrien visszaránt, így az ölében kötök ki.
- Hova mész?- kérdezi huncut mosollyal az arcán.
- Csak a köntösömért...- alig tudtam befejezni a mondatot, a száját már is az enyémre szegezte.

Hajnali 5 óra. A szüleim ilyenkor kelnek, hogy időben kisüssék a süteményeket.
És Adrien még mindig itt van.
- Marinette, el kell tűnnöm innen.
- Egyet értek.- mondom riadtan.
- Plugg!- susog Adrien. Egyszer csak egy macska szerű kis állatka jelenik meg előtte. Hasonló a felépítése Tikkiéhez. Ah, már értem. Hirtelen hatalmas, zöld fény áradat veszi körbe a szobámat és már Feketemacskával találom szemben magam.
- Még találkozunk!- mondja, majd a hajnali órákban eltűnik a párizsi lakások között. Kimegyek az erkélyemre és egy kicsit kibambulok a semmibe.
- Marinette!- repül oda hozzám Tikki- pontosan mit is csináltál.- és lám, vége is a gondtalanságnak.