Bogaram...! /Lassan frissül/

7

Reggel 8óra. Megint egy lángoló épület felé tartok. A kerület ugyanaz, sőt még az utca is. Lehet, hogy technikai okok miatt... vagy szándékosan? Mindenesetre, segítenem kell!
- Katica!- szól utánam valaki. Megfordulok és látom, hogy Feketemacska rohan felém. Teljesen elvesztem az eszem. Nem! Most Katica vagyok, aki erős és bátor, akinek nem remegnek meg a lábai ha meglátja Feketemacskát.
- Gyere, mennünk kell!- ragadom karon, majd elveszünk a lángok ölelésében. Most nincs oxigénmaszkom. Embereket irányítunk ki az épületből. A szerencsetalizmánom segítségével porral oltóval a kezemben próbáltam segíteni Macskának. Ma kivételesen Macska szétszórtabb mint én.
- Koncetrálj már!- szidom le, idő közben a tűzoltók is megérkeztek. Kiküldtek minket az épületből, ami jól is jött, mert nem sok időm maradt. Macska már le is lépett.
Miközben hazafelé sétáltam, azon gondolkodtam: mi van, ha egy ember áll a tűzesetek mögött? Ezt a felvetést elraktározom. Tikki a táskámban szőlőcukrokon nyammog. Halkan kinyitom a pékség ajtaját. Szerencsére Apa pont a sütőknél van, úgyhogy csendben felosonok a lakásba, majd mennék a szobámba, amikor is Anyuval találom szemben magam. Basszus!
- Marinette, neked semmit nem jelent az, hogy mi mondtunk neked valami Apáddal? Kiszöktél a házból? Én nem ilyen lányt szültem.
- Sajnálom...
- Sajnálhatod is! Remélem nem terveztél elmenni sehova a szünetben, mert mostmár nem is fogsz! Nagyot csalódtam benned Marinette! Menj a szobádba!- mondta Anyu dühösen. Ezt elintéztem. Mindegy. Úgysincs kivel elmennem. Felmegyek a szobámba. Dühös vagyok.
- Bárcsak egyszer Anyám is látná, hogy én nem azért tűnök el, mert a barátaimmal lógom. És mit kapok? Rohadtul semmit! Ahj, elegem van!- darálom folyamatosan a szavakat, Tikki meg türelmesen hallgatja.
Mikor lenyugodtam, bekapcsoltam a gépemet és ránéztem a közösségire.
2 olvasatlan üzenet.
Alya üzenete: Marinette, kérlek, ne váljunk el haraggal! Találkozzunk csütörtökön, akkor jár le a büntetésed, nem?
Nem válaszoltam neki.
Nino üzenete: szia, nincs kedved valamikor kijönni a parkba?
Nem válaszolok.
Van egy ismerősnek jelölésem. A lány a kórházból! Margot! Visszajelölöm. Rögtön rám ír.
Margot ü.: Szia, na, hogy vagy? Finom volt a süti! 🍰
Marinette ü.: Szia, hát, most nem vagyok a legjobban... örülök, hogy ízlett!
Margot: mi a baj?
Marinette: Nemrég összevesztem a barátnőmmel, a szüleim egész szünetben itthon tartanak.
Margot: az szívás, de miért?
Marinette: melyik?
Margot: mindkettő
Vacsoráig Margottal beszélgettem, kicsit olyan, mint Macska, de ő jelentősen többet beszél.
A vacsora megint csendben telik. Legalább a kaja finom.
- Köszönöm a vacsorát!- mondom, majd felállok, és a tányéromat a mosogatóba teszem.
A szobámba felérve Macska fogad. A szobámat nézegeti. Nézi a képeket, az ágyamat, a tv-t. Néhol megérinti a falat, mintha tudná, hogy nem így nézett ki.
- Mit keresel itt?
- Hogyan döntöttél?
- Én már mondtam, sajnálom, de nem tudok ekkora terhet cipelni.- annyira nehezek a szavak...
- Tudod, a valós, nem Macska énemnek kell elutaznia...
- Értem.
- Megmutatnám, hogy ki vagyok, de nem néznél rám.
- Valószínű.- feszültség.
- De majd én kinyitom a szemed.
- Macska, kérlek hagyd ezt abba!- a gyűrűjét fogja. Le akarja húzni az ujjáról.- alig ismersz. Kérlek, gondolkodj.
- Min kell gondolkodni? Nekem már mindegy, nem? Elhagyom Párizst...
- Elég!- emelem fel a hangom, remélem a szüleim nem hallották.- mit képzelsz, ki vagy te? Alig ismersz! Hogy lehetsz ilyen önző és meggondolatlan? Mi van, ha elárullak? Nincs eszed komolyan!- vágom a fejéhez.
- Tudod, amikor átnézel rajtam a folyosón, azt gondolom "bárcsak csak Feketemacska létezne"! Nekem nagyon sok ideig Katica tetszett. Mikor ezt elmondtam, te letörtél, de alig mutattad. Sírtál?
- Igen.
- Mennyit?
- Nem eleget.
- Most szeretnél sírni?
- Szeretném, hogy itt maradj. És hogy ne menj másik földrészre!- könnyek. Az egész arcomon végigfolynak. Megpróbálom észrevétlenül letörölni. Szóval Adrien. El kéne mondanom, hogy én vagyok Katica? Vagy már tudja?
Macska megölel. Vagyis... Adrien megölel.
- Füst szagú a hajad...