A megmentőm |BEFEJEZETT|

3.

-Szép név. -biccentette kicsit oldalra a fejét, ami úgy hatott mint egy kiskutya, ezért megmosolyogtam. 

-Mi az? -mosolyodott el ő is. 

-Semmi, csak...olyan voltál mint egy kölyökkutya. -nevettem halkan. 

-Igen? -döntötte el újra fejét, mire én nevetve megütöttem egy kicsit a mellkasát. 

-Egyébként hol dolgozol? -váltottam komolyabb témára. Sosem láttam még errefelé tegnap óta, most meg nem csak hogy megmentett, de még egy helyre is megyünk. 

-A végállomásig megyek. -mondta, pedig nem azt kérdeztem. 

-É..értem. 

Nem erőltettem, hátha nem akarja elmondani. Én sokkal hamarabb szállok, mint a végállomás, ezért nem sokat, csak pár megállót utazunk együtt. Mikor a busz beállt a megállóba, felszálltunk, és leültünk egy kettes ülésre. 

-Te hol dolgozol? -nézett rám hideg tekintetével. 

-Egy kocsmában..pultos vagyok. -sütöttem le a szemem. Kicsit szégyelltem ezt a munkát. Úgy érzem sokkal többre lehettem volna képes, ha nem kell abbahagynom az iskolát. 

-És ez miért baj? -emelte fel állam, hogy újra szemeibe nézhessek. Úgy csillogtak, mint eddig.  

-Mert...én nem ilyen munkáról álmodtam. -húztam szomorú mosolyra ajkaim. 

-Mit szerettél volna? -tette fel azt a kérdést, amit nem akartam, hogy feltegyen. Soknak éreztem ezeket a kérdéseket, én pedig nem voltam képes mindet egyszerre megválaszolni. Én mindig magányos ember voltam, és megrémiszt Jaebum közelsége, és kérdései. 

-Ne haragudj. Itt a megállóm, le kell szállnom! Szia. -álltam fel gyorsan, és mivel belül ültem át kellett magam szenvednem a lábain, hogy a busz ajtaja nehogy idő előtt becsukódjon, én meg fent ragadjak. 

Sikeresen leszálltam, majd mikor visszanéztem, Jaebum hideg tekintettel nézett rám az ablakon keresztül. Vajon mire gondol?A szökési kísérletemnek köszönhetően gyalogolhatok a kocsmáig, mert két megállóval hamarabb szálltam, mint kellett volna, a buszok pedig fél óránként jártak, én pedig nem akartam elkésni. Így a kissé hideg októberi reggelen, lehajtott fejjel sétáltam újra a koszfészek felé, amit munkahelyemnek hívok.

 (...) 

-Hé, csinike, hozz már ide még egy korsó sört. -nézett hátra az egyik asztaltól egy full részeg borostás alkat. Remek. 

-Szerintem már eleget ivott, nem gondolja? -törölgettem egy poharat, ránézve. 

-Na idefigyelj te kis nyomorék. -állt fel, majd kissé bizonytalan járással a pult felé igyekezett, majd mikor ideért, mutatóujját rám szegezve próbált egybefüggően beszélni. -Te itt csak egy kis kiszolgálócska vagy, szóval fogd szépen a csinos valagadat, és hozz egy kurva sört, mielőtt bemegyek a pult mögé és szétcsap... -Nem tudta befejezni mondatát, mert monológja egy elég hangos böfögésbe ment át. -....Szóval igen. -nézett rám kissé kancsal szemeivel. 

Fejlengetve csapoltam neki egy újabb korsó sört. 

-Ahogy parancsolja. -nyújtottam át neki a poharat, magamra erőltetve egy mosolyfélét. 

-Anyád. -vette el, és visszabicegve asztalához, otthagyott. Bunkó fasz. 

Hirtelen egy kéz fogott vállamra, én pedig ijedten fordultam hátra, azonban azonnal megnyugodtam, mikor láttam, hogy csak a munkatársam, Yugyeom az. 

-Youngjae. Rossz híreim vannak. A főnök hivat. -nézett rám szomorú szemekkel. 

-Mivan? -ráncoltam homlokom. 

-Menj hátra. Gondolom nem jó hírt közöl. -hagyott ott Yugyeom, én pedig nagyot sóhajtva dobtam le a rongyot a kezemből, és indultam el hátra. Kissé idegesen rontottam be a főnök hátsó kis zugába, majd foglaltam helyet előtte a faszékben.

-Youngjae. Rövid leszek. Ki vagy rúgva. -mondta ridegen. Hogy. Mi. A. Fasz. Van??? 

-De...de miért? -csuklott meg a hangom, mert eléggé aggódtam. Ide is alig vettek fel, hiszen még érettségim sincs, hogyha innen is kirúgnak, mi lesz velem? 

-Sajnálom, túl sok a dolgozó. 

-És ezért engem kell elküldeni? -néztem kétségbeesetten főnökömre, aki krákogott egyet, majd előredőlt, állát összekulcsolt kezeire támasztotta. 

-Youngjae. Nyolc általánosod van. Értem, hogy ez egy kocsma, de másoknak minimum érettségiük van, és úgy vannak itt. Nem fair a többiekkel szemben. -mondta higgadtan, viszont én egyre idegesebb és kétségbeesettebb lettem. 

-Ez inkább velem szemben nem fair! 

-Youngjae. Menj ki! Ki vagy rúgva! -kezdett az átlagosnál hangosabb hangszínbe, mire én nagyot nyelve vettem le a kötényt a derekamról, és raktam le az asztalára. Csöndben mentem ki a szobából, majd utána az egész épületből. 

Remek. 

Nincsenek szüleim, nincsenek barátaim, nincsen élettársam, és nincsen munkahelyem. 

Elvesztem.  

Sziasztok:) Meghoztam a harmadik részt, remélem elnyerte tetszéseteket, ha igen, hagyjatok nyomokat:) A következő rész már holnap jönni fog, mivel előre meg van írva pár rész :D Legyen szép napotok! : Niki♥