A megmentőm |BEFEJEZETT|

9.

Nem érzem magam melegnek. Sőt. De Jaebum csókja...az övé más volt. Hagytam neki. Sőt, ajkaim készségesen nyitottam szét, hogy nyelvével feltérképezhesse számat.

Sosem gondoltam volna, hogy valaha egy férfival fogok csókólózni. És sosem gondoltam, hogy az a férfi Jaebum lesz.

Pihegve váltunk el egymás ajkaitól, levegő után kapkodva. Félénken néztem szemeibe, mire aprót mosolygott ajkaival.

-Én itt leszek neked. -suttogta halkan, mire testem minden apró pontját végigrázta a hideg.

-Menjünk haza. -sütöttem le a szemeimet.

Belegondoltam, hogy én előbb egy férfival csókolóztam. Egy férfival... Én... Tényleg szeretem Jaebumot, de belegondolva, hogy előbb a park kellős közepén, egy pokrócon ülve térképezte fel szám belsejét, számomra bizarr...

-Vagyis...hazamegyek, és te is menj haza. -korrigáltam magam, mielőtt azt hinné, hogy felhívom magamhoz. Nem, nem akarom felhívni, most egyedül szeretnék lenni, épp úgy, mint az elmúlt két napban, sőt, úgy, ahogy az elmúlt 22 évben.

-Biztos? Pedig nagyon szép itt a parkban. -nézett az égre, ahol abban a pillanatban egy galamb raj szállt el, hangos szárnycsapásokkal.

Gyönyörű lehet felülről csodálni a világot. Szállni, szabadon, arra, amerre mi szeretnénk. Senki nem köti meg a kezeinket, és azt csinálhatjuk, amit a legjobban szeretnénk: szállni, szabadon, korlátok nélkül. Vajon milyen lehet madárnak lenni? Párt választani, és örökre vele lenni? És szállni, amerre kedvünk tartja? Biztos felemelő érzés. Csodálatos.

A gondolatra az eget kémlelve szélesen elmosolyodtam.

-Szerinted is? -törte meg a csendet Jaebum, mire értetlen tekintetem rá emeltem. -Szerinted is gyönyörű itt?

-Szerintem a szabadság gyönyörű. Az az élet, ahol senki nem irányít. -néztem szemeibe, amelyek hidegen csillogtak.

-Most is szabad vagy Youngjae.

-Nem vagyok szabad. -mosolyodtam el szomorúan. -Vagy te szabadnak érzed magad? -döntöttem oldalra fejem.

-Igen. Szabadnak, és gátlástalannak. Nem vagyok bezárva, oda mehetek, ahova szeretnék. Azokkal lehetek, akikkel szeretnék. Ha kedvem támadna dalolászni, megtenném, mert senki se mondaná, hogy nem szabad. Ha egy lufival a kezemben szeretnék végigfutni a parkban, megtehetem, mert senki se mondaná, hogy hagyjam abba. Youngjae. Az életben azok a dolgok, amik boldoggá és szabaddá tesznek, mind ott vannak előtted. Nem vagy egy kalitkába zárt kismadár, akinek csak az énekhangja maradt. Neked ott van még minden. Azt csinálhatod, amit a legjobban szeretnél. Boldog lehetsz. Senki nem mondja azt, hogy nem lehetsz az. -szemeimbe nézve elmosolyodott mondandója végén.

Szavai mélyen hatottak rám. Nem akarom bevallani se neki, se magamnak, de igaza van. Miért teszem ezt magammal? Miért zárkózok el mindenki elől? A szabadság, és a boldogság ott van előttem egy karnyújtásnyira. És én még sem nyúlok érte.

-Jaebum. -szólaltam fel halkan, rekedtes hangon. -Segítesz megtalálni a boldogságot? -néztem rá, mire szemeiben először láttam reményteli csillogást. 

Sziasztok drágáim❤

Meghoztam nektek a kilencedik részt, remélem elnyerte tetszéseteket😊 Ha igen, hagyjatok csillagot vagy kommentet. 

A következő részt nem tudom mikor fogom hozni,de sietek vele :)

Pussz: Niki~