Reggel mikor felnyitottam szemeimet, Jaebum nem volt mellettem. Nem öleltek karjai olyan védelmezően, mint mikor megmentett, és akkor, mikor elaludt mellettem.
Az órára pillantottam. Reggel fél kilencet mutatott. Talán munkában van. Sőt, biztos.
Ásítva másztam ki az ágyamból, és a konyhába csoszogtam, hogy a hűtőből kivéve öntsek magamnak egy pohár narancslevet. A pultnak támaszkodva kortyoltam bele a hideg üdítőbe.
Hagyhatott volna levelet.
De miért is gondolkodok ilyeneken? Jaebumnak semmi köze hozzám, nem kellenne éreznem a hiányát. Csak egy ember, aki kétszer is mellettem volt...Lehet, hogy csak véletlen műve az egész. Csak akkor volt éppen ott, mikor én megkíséreltem ölni magam.
Hirtelen eszembe jutottak a nyugtatóim. Hova raktam őket? Körbefordulva a konyhában rájöttem, hogy ezeket is Jaebum vitte el.
Miért vigyáz rám, s miért nem engedi hogy azt tegyem, amit akarok?
Sóhajtva löktem el magam a pulttól, és raktam be a mosogatóba az imént elhasznált poharat.
Csak néztem magam elé némán, üresen. Nincs munkahelyem, és még annyira sem tudom magam lekötni, amennyire eddig tudtam. Barátaim? Persze, még mindig nincsenek. Kihez is tudnék menni, kivel is tudnék eltölteni egy délutánt? Senkivel.
Ismét rájöttem arra, hogy semmi értelme lélegeznem. Ismét rájöttem arra, hogy nincs senkim. És ismét rájöttem arra, hogy meg kell halnom.
(...)
Az egész napomat végig aludtam, mégis fáradt vagyok. Félig lehunyt szemekkel eresztettem a kádba forró vizet, hogy nyugodt fürdőt vehessek. A kád szélén apró illatgyertát gyújtottam, majd levetkőzve belefeküdtem a kellemes vízbe, beleszagolva a rózsás illatú levegőbe. Talán ezt szeretem a legjobban. Kikapcsolódni.
A gondolataim Jaebumon jártak. Vajon milyen napja volt? Biztos jobb, mint nekem.
Szemeim lassan csukódtak le a fáradság miatt, és izmaim lassan elernyedtek. Testem lassan csúszott a víz alá, míg teljesen el nem merültem.
Sziasztok!^^
hoztam is nektek a sztori folytatását, utólag végre beraktam felülre a képet :DA rész remélem tetszett, ha igen hagyjatok nyomokat:) legyen csodaszép napotok❤❤❤ ~ Niki
YOU ARE READING
A megmentőm |BEFEJEZETT|
Short Story"Mik azok amik miatt az ember öngyilkos akar lenni? Depresszió, szerelem, magány. Én mindet megéltem. Nincs senki, aki támaszt nyújtana nekem. Akinek el tudom mondani a gondjaimat. Nincs senki, akit szerethetnék, aki szeretne. Nincs senki aki fogná...