IMPRINTING -Bevésődés

30/1. A licit

- Nyugodj meg Ohitekah. Nem fognak támadni. Van két fegyver ellenük. - int a válla felett Zene. Az öreg felénk pillant. Végig néz rajtunk, nekem meg felfordul a gyomrom tőle.
- Nem lesz elég. A farkasokat ez nem állítja meg. - ráza a fejét az idős indián.
- Kivéve ha fenyegetést éreznek. Te is bevésődtél. Tudod milyen dolog. - mondja Zene majd elővesz valami zacskófélét. Felbontja.
- Én azt is tudom, milyen elveszíteni. - teszi hozzá közönyösen. Kivesz egy gyümölcsfélét a zacskóból és bedobja a szájába. Összerágja, majd leküldi a gyomrába. Elkezdem rángatni a fát.
- Igazad van a szőkeségnek. Kay! Hozd a két lányt!- parancsol rá a nő a fiára. A fiútól pedig nem kell kétszer kérni.megragadja Rachel karját, és elkezdi egy másik irányba húzni.
- Maguk halottak...- motyogom. A nő azonnal rámkapja a fejét. Fogalmam sincs mért vesződöm a magázással még mindig. Főleg olyanokkal akik elraboltak, és fogva tartottak.
Összepréseli a felső és az alsó ajkát egy vonallá, majd kiengedi az ökölbe szorult ujjait, és közel jön hozzám. Látszik, hogy alig bírja visszafogni magát. A tűzzel játszol Joy!
- Te kis tudatlan...Buta buta liba. - nevet teátrálisan. A fejét rázza, és megszívja az orrát. Aztán folytatja.
- Hogy mi halottak? Mit tudsz TE...a halálról? Hm? Mit tudsz TE a szenvedésről? Mit tudsz te rólunk?- az utolsó mondatot szinte suttogta. A választ néhány ordítás adta meg. Zene levette rólam a tekintetét, és a zaj felé fordult.
- Velem jössz. Ezt nagyon fogom élvezni- dörzsöli össze a tenyerét. Megragadja a karom, és egy falka átlényegült vérfarkas kíséretében egy sziklás területre megyünk. Ott meglátom Rachelt. A szikla tetején áll, és egy kigyúrt alak szorongatja a karját. Nem sír, de látom, hogy meg van rettenve.
Zene engem is közel vonszol a szakadékhoz, majd körbe véve magát harcosaival elkiáltja magát.
- Gyertek elő! Vagy lelököm őket. - mondja ingerülten. Kikhez beszél? Kik jöjjenek elő...
Akkor hihetetlen dolog történik. A szembe lévő sziklán (viszonylag közel) megjelenik pár farkas. Pár ugyanolyan hatalmas farkas. Aztán egyre több. Majd néhány fenyegető pózban álló ember. De van valami furcsa ezekben az emberekben. A bőrük hófehér, az arcuk tökéletesen gyönyörű. Úgy mozognak mint egy-egy szobor.
Rachel felsír a beálló csöndbe. A sírására a tömeg közepén megvadul egy farkas. De a többiek ráugranak.
- Csend legyen. Nem fogjuk őket bántani. Persze ha megteszitek amit kérünk tőletek. - mondja halkan Zene.
Egy hangos morgást hallok. Amit még az én gyenge emberi fülem is hangosnak hall. És ingerültnek.
Farkaszsemet nézek egy szürke alapon fekete pöttyökkel tarkított farkassal. Embry...
A megkönnyebbülés hegyomlásként zúdult rám. Tudom hogy félnem kellett volna, és féltem is. De mikor belenéztem a szinte fekete féltő szempárba, mintha minden értelmét nyerte volna. Sok dolog a helyére kattant. Bennem. Egy pillanat alatt megtelt a szívem közepén tátongó lyuk. Élettel. És érzésekkel.
Megszédültem a hirtelen jött érzelmektől. Érzelmektől, amiket még soha nem éltem át. Valami megváltozott. Mégpedig az, hogy már nincs kedvem alkudozni.
- Mégis milyen kérésekről beszélsz Zene? - kiáltotta az elől álló fiú. Egy rozsdabarna farkas mellett állt.
- Sam! Régi barátom. Azt hallottam lemondtad az alfa címedet. -  billentette oldalra a fejét a nő. Kárörvendő vigyor terült el ronda arcán.
- Hol hallottad? - kérdezte Sam hanyagolva a "régi barát" jelzőt.
- Tehát nem igazak a szóbeszédek?- érdeklődik tovább Zene szenvtelenül.
- Vigyáznék a szóbeszédekkel. Rólad savanyúbbakat fúj erre a szél...- Ezen a mondaton a nő hangosan felnevet. Hangja öreges, és reszelős. Elképzelni sem tudtam hány éves lehet. 200? 300?
- Ajjaj! Mit tegyünk? Mit tegyünk? - rúgja odébb a port Zene. Majd átnéz a szomszédos sziklára. Közben valaki leszedi a csuklómról a kötelet. Rémülten lépek beljebb. Embry felmorog.
- Zene! Ha bajuk esik...Az biztos hogy nem éred meg a holnapot. Erre akár mérget is vehetsz. - mondja Sam nyugodtan. Hah! Nagyon örülök neki, hogy ilyen nyugodt, de nekem az életemről van szó.
- Hmm...Van egy furcsa szokásom. Nem szeretem ha fenyegetnek Uley fia...- mondta a nő.
- Nem kell így lennie.
- Úgy látszik hogy nem érted. !- vicsorog Zene aztán int az erdő felé. Eltelik pár másodperc, míg kapcsolok. De addigra már késő.
Két farkas jelenik meg köztem és Rachel között. Egy világosszürke és egy barna. Valamivel nagyobbak mint a falkabeli farkasok akármelyike. A szürke bundája hozzáér a karomhoz, ahogy elsétál mellettem. Libabőrös leszek ettől a mozdulattól.
- Ez itt Anne és Ogin. Talán emlékezhetsz rájuk. Legendákból ha máshonnan nem. Mindketten elvesztették azt az embert, akibe bevésődtek és aki nekik vésődött be. Csak úgy mint én.- vicsorít a nő. Anne és Ogin is ugyanígy tesz.
Pár perc néma csend.
- Anya! Anya nem kell ezt tenned. Apa nem akarná ezt...kérlek- jobbról jön a kérlelés. Egy rézbőrű fiatal lány lép ki a sűrűből. A haja hullámos, fekete, és a derekáig ér. A szeme pedig zölden világít sötét bőre mellett.  Az arca gyönyörű. És ártatlan.
A barna farkas a lányra kapja a tekintetét. Nagyot fúj, és vicsorog.
- Azonnal menj haza! Menj míg szépen mondom. Anyád el tudja dönteni hogy mit csinál- mordul fel Zene.
A lány rémülten pillant végig a falkán. Már így is takarásban volt, de mikor Zene rámordult még jobban visszahúzódott. Ő is meg volt rémülve. Üdvözlöm a klubban.
Anyja visszafordul a szomszédos sziklára, és nagyot morog.
Aztán megfordul, és elindul felém. Ijedtemben hátrálni kezdek.
Minden olyan gyorsan történt. De azért megpróbálom szét szedni az emlékeimet. A barna farkas felemeli a mancsát pár centire tőlem. Elle kirohan a fák közül. Kiabálva kérleli anyját, hogy ne robbantsa ki a háborút. Aztán valami más is történhetett. Amire nem figyeltem. A szomszédos falkából többen felmordultak mielőtt Ogin belemélyeszti karmait a vállamba. A másodperc töredéke alatt fájdalmas üvöltés zápora indul meg. Először csak egy, majd egyre több. És elszabadul a pokol. Térdre borulok, és az épp kezemmel támasztom magam. A szemem csillagokat szór a fájdalomtól. A fülem cseng, de halálos dulakodás foszlányait hallok. Épp mellettem. Valaki felkap. Egy jéghideg erős kar könnyedén felemel, és futni kezd velem. Mikor kinyitom a szemem  elsuhanó fákat látok körülöttem. Egy csíkban haladnak.  Aztán valami megint történik. A hideg karok megállnak a futásban, és eleresztenek egy ütés hatására. Több méter magasból és nagy sebességgel csapódok a földre. A zuhanásra emlékszem, és a csontok reccsenésére. De másra nem. Ahogy beütöm a fejem, elsötétül minden.
___________________
Sziasztok!
Tudom, hogy nem lett valami hosszú, de remélem élvezhető. :) Lehet hogy még ma hozom a 30/2-t.

♡Faus♡