IMPRINTING -Bevésődés

22. Szél hozta...

- Mi a baj? - kérdezi előttem guggolva. Az aggodalom folyamatosan emészti. Látom rajta. Nem kéne hogy eméssze.
Az ágyhoz közeli karommal megtámasztom a fejem, a másikkal nyúlok az arcához. Lángoló rézszínű bőre perzseli az én rézszínű bőrömet.
Hatalmas tenyerébe ragadja az enyémet, és a szájához emeli, hogy megpuszilgassa. Annyira szeretem.
- Nincs semmi bajom- hazudom neki. Mégis hazudik. Mondjuk... tényleg nincs semmi bajom...
A szemembe fúrja az enyémet, és már mondana valamit, amikor csengetnek.
- Rebecca..- Pattanok ki az ágyból. Elsuhanok a guggoló Paul mellett. Egyenesen a földszintre futok. Kinyitom az ajtót, és azonnal az ikertestvérem nyakába borulok.
- Héé! - ejti ki a kezéből a zsákokat. Erősen magamhoz szorítom. Karjaimat a háta köré fonom, és lehunyom a szemem. Rebecca nevetése mellett, farkas-hallás nélkül, hallom ahogy Paul le ér a földszintre.
- Egy perce még rókáztál. Nem kéne visszafogni magad?-
Mire melelttem terem, elengedem a testvérem, és hagyom hogy Paul szokásosan átkarolja a derekamat hátulról. 
- Mi ez a nagy üdvözlés? - nevet még mindig Rebecca. Csettintek egyet a nyelvemmel, és mérgemben kiszabadítom magam Paul öleléséből.
Visszamegyek a konyhába, és kihajítom az elégett húsokat. Remek!
- Ideges vagy? - kérdezi Becca lehuppanva az egyik székre. Felé fordulok.
- Megégett. Nem érezted az illatát?- ráncolom az orrom. Az az iszonyú bűzös, kormos illat betölti a szaglószervem.
Felhúzza a szemöldökét, és megrázza a fejét. Aztán elgondolkodik egy pillanatra, majd végignéz rajtam.
- Hányadik hónapban vagy?- szegezi nekem a kérdést. Megáll a serpenyő a kezemben. Hangos csattanással hullik a mosogatóba. Úgy teszek mintha nem hallanám. Rettegtem, hogy Paul viszont meghallotta. Hihetetlen, hogy lehet ilyen  figyelmetlen a húgom! (Az ikertestvéremet néha húgomnak...vagy nővéremnek fogom húvni. Össze-vissza szoktuk szólítani egymást. Mert egy az egyben hasonlítunk. Bár Paul még soha nem tévesztett össze minket. Azt mondja mikor Rebeccára néz, nincs meg az az érzés mint mikor engem figyel.)
Rebbeca-rá kaptam a fejem, és épp mondani akartam volna valami egzotikus szavakkal tarkított szépséget, mikor megjelent Paul.
Enyhén lihegett a futástól.
Csak egy rövidgatya volt rajta, tehát át kellett változnia farkassá. Nem is hallottam, hogy kimegy. Vagy bejön...
- Rach...Ma átviszlek Em-hez. Ott lesz Kim, meg Claire is. - mondja lihegve  összevonom a szemöldököm.
Csak akkor terelnek össze így minket, ha valami baj van...megyünk mi magunktól is.
- Nagyon fontos hogy ott maradj, és bezárkózzatok. -  Közelebb jött, és csípőre tette a kezét.
- Mi? Mért? Baj van? - kérdeztem kissé aggódva. A szemembe nézett, és sóhajtott egyet.
- Lehet hogy itt van egy másik falka. - válaszolta megvakarva a tarkóját. Eltátottam a számat.
- Másik falka?-
- Igen. Jake tegnap éjjel elment körül nézni, és reggelig egy farkast követett. Olyan színe volt mint Embrynek, de nem hallotta a gondolatait. Elősször arra gondoltunk, hogy Embryt látta, mert kiderült hogy itt hagyott minket.- magyaráta röviden.
- Embry elment? Joy?-
Paul heves bólogatásba kezdett.
- Ja. Sam most adta oda Embry búcsúlevelét Jake-nek. Vele együtt az  alfa posztját. - bólogatott Paul. Tudtam hogy Sam valamikor le fog mindani. Emily kotyogta ki, mikor nála voltam.
- És most te vagy a tiszeletbeli béta?- kérdezem dallamosan, és a mellkasára teszem a karom. Elmosolyodik, ahogy hozzá érek. Paul szeret átölelni, és szeretgetni engem. De mikor én bújok hozzá, ... látom a szemében, hogy az olyan neki, mint másoknak a  karácsony.
- Túlzás. Jake lett az alfa, Jared meg a béta. Én csan egy kis gammaként rohangálok a nagyvilágban. Van egy olyan érzésem, hogy mielőtt Embry elment deltából omega lettem. De Embry is delta volt. Szóval sokan voltunk delták, Sam pedig az alfa...- elkezdett hadarni. Mikor Rebrcca megköszörülte a torkát, abba hagyta.
- Szóval, akkor most... nem maradhatok?- kérdezte. Tényleg! Becca! Ma érkezett Austinból, és úgy volt, hogy egy hétig itt lesz. Már ki is vettem a szabimat a kórházban.
- Sajnálom Beck! Azt szeretném, ha Rachel biztonságban lenne. - fogja meg a kezem. Felnézek rá. Azt szeretné ha...
- Nem! - rázom meg a fejem.
- Nem...-
-Rach...-
- NEM!!!! A testvéremet félévente egyszer látom. Ez nem igazság!- kapok a homlokomhoz. Lehajtja a fejét, hogy az arcát a fejemnek döntse, hátha így lenyugtathat...de kitérek előle. Paul indulatosan behúzza, az alsó fogsorát, majd megszívja. Aztán rám néz.
- Felejtsd el!- ingatom a fejem. Csípőre tett kézzel figyel.
- Sajnálom csibe, de ha kell a vállamon viszlek oda.- teszi karba a kezét. Tudom hogy sosem alkalmazna erőszakot ha rólam van szó. Előbb fojtja vízbe saját magát...
- Mért? Mért jobb az annál, mint ha itthon maradok... Ha többen vagyunk meg tudjuk védeni magunkat egy csapat farkas ellen?- teszem fel a kérdést neki. Elmosolyodik.
- Ti nem. De nem gondoltad komolyan, hogy egyedül maradtok...Galen és Tom is ott lesz. Plusz...Sosem hagynánk hogy bárhányan is vannak, átlépjék Pusht. -  karolja át a derekam.
- Mérges vagyok rád. -
- Tudom...De nincs rá okod. Menj és kezdj el pakolni. Még el kell intéznem valamit. Este jövök érted.- enged el, és meglindul a bejárati ajtó felé.
- És ha nem pakolok össze?- kiáltok utána. Vissza rohan hozzám, felakp a földről, könnyedén megpörget a levegőben és agyon csókolgat. Aztán már ott sincs.