IMPRINTING -Bevésődés

35. Képtelen

/Nessie/

- Ezt magyarázd meg Ness- szólt követelőn anyám. Szemei lángot szórtak rám. Ránéztem. Fájt a szívem érte. Ő semmit sem tudott ebből az egészből. És apa sem. Rosie néni sem, de még Alice sem. Most mindannyian engem néztek értetlen szemekkel. Nyeltem egy nagyot, mielőtt elkezdtem habogni.
- Ki ez a közülünk való?- kérdi maga elé Jasper. Tördelni kezdem az ujjaim.
- Ő...ő itt Henryett Manchester. Én változtattam vámpírrá. Pontosabban a mérgem. - magyrázom. Nem értik.
- Erre mért volt szükség?- kérdi őszinte kíváncsisággal Esme. Nagy szemeivel a válaszom után kutat.
- Haldoklott. Meg...meg akartam menteni hogy megmenthessen engem- mondtam félve. Nem néztem föl.
- Mi? Mért kell téged megmenteni?- értetlenkedik anyám, és apára néz. Várok pár másodpercet. Pár nagyon-nagyon hosszú másodpercet.
- Mert beteg. Beteg vagy. - rebben rám apám tekintete. Naná! Olvasd ki a fejemből. Ne hagyjátok hogy magamtól mondjam el. Ne is törődjetek velem....mint mindig.
- Beteg?...Hogy érted ezt Edward?- ráncolja a szemöldökét anya. Felhorkantok. Próbálok nem arra gondolni. Próbálok nem arra gondolni...
- A meghülés...a láz...a nátha...nem volt véletlen. Neked...pusztulóban van...- dadogja apám, és fájdalmasan néz engem.
Bólintok.
- Igen. Pusztulóban van valamelyik részem.- mondom, és Henryett felé fordulva elmosolyodok.
- Ezért van szükségem rá. Utána mentünk ennek. A természet nem hagy félkészre semmit. Nem lehetek ember is és vámpír is egyszerre. Választanom kell. Ha nem választok...a természet visszavesz mindent. Ezért tűntem el olyan sokszor mostanában.- fejezem be. Végignézek rajtuk. Pár ezredmásodpercnek kell eltelnie ahhoz, hogy megértsenek.
Vagyis csak majdnem.
- Erről mi mért nem tudunk?- kiabálja anya, és beszívja az alsó ajkát. Akkor szokta ezt csinálni ha zavarban van, vagy dühös. Stipi-stopi az utóbbi.
- Mert féltem. És tudtam hogy sosem fogtok nekem segíteni- vonom meg a vállam, és az ujjamat piszkálom.
Anyám mindjárt felrobban. Ezt anélkül is tudom, hogy odanéznék.
- Segíteni? - morogja Emmett. Felsóhajtok.
- Igen. Nem szeretnék meghalni.- mondom. A szüleim felmordulnak.
- Kérlek ne haragudjatok!- hunyom le a szemem, majd mikor megint kinyitom a mellettem álló Henryettre nézek. Két másodperc az egész. Felém fordul, eltakarva engem a családomtól, majd szíven döf.

/Joy/

- Kérlek ne haragudjatok- mondja Renesmee, majd Henryettre pillant. A nővérem szembe áll vele, úgy hogy látom az arcát. Elővesz egy hosszúkás kést, aztán a következő pillanatban Nessie a földre térdel, és elterül a fűvön. Elkezdek lihegni. Pilanatokon belül elszabadul a pokol. A fának simulok, mikor a sötét hajú nő, vicsorgást követve, nekiugrik Henryettnek. Ő az első. Őt követi a férfi aki mellette állt. Néhányuk elindul felém, nekem meg kifut a vér az arcomból. Sárga szemeik az erdőt nézik mellettem. Elsuhannak, hogy csak egy csíkot látok belőlük. Megnyugszom egy kicsit.  Fák reccsenését hallom magam mellől. Egy másodpercbe telik, míg ránézek egy rövidhajú vámpírra. Erre a pillanatra találkozik a tekintetünk. A szőke fiú tüzet gyújt, én pedig visszanézek Henryettre. A teste a férfi kezében lóg élettelenül. Aztán veszem csak észre. A feje...a feje a nő ujjai között. Elszörnyedek. Azonnal hányingerem támad, és a számra szorított kézzel felzokogok. Az egyikük rámnéz. Egy tejfölszőke hajú, akinek pont olyan fiatal az arca mint a többieknek mégis valami van a tekintetében, amitől idősebbnek néz ki. Hallgatózik, majd elindul felém. Én csak a lángokat nézem...
- Ne! Kérlek ne!- üvöltöm a bronzhajú fiúnak, de  nem hallgat rám. Egy mozdulattal bedobja a nővérem a lángok közé. Felsikoltok.
- El van törve a bordád két helyen. Velem kell jönnöd- magyarázza a tejfölszőke. Ránézek. A szemem könnyel van tele. Egy másik nő a hátamra teszi a kezét, és a másik irányba kezd tolni. Teszek pár lépést, és felnyögök a fájdalomtól.
- Esme te menj vissza segíteni! Emmett gyere ide! - int a legnagyobbnak. Úgy néz ki mint egy medve. Vérmedve? Az is létezik?
Megteszek néhány lépést. Fájdalmasan rogyok a földre.
- Na gyere!- mondja..Emmett, és a testemnél fogva lábra segít. A karomat a nyaka köré tekeri,  majd a lábamnál fogva fölkap. Aztán elindulunk. 
- Most gyorsabban fogunk menni. Csukd be a szemed ha úgy gondolod. - mondja. Nem fogadom meg a tanácsát. Elkezdünk rohanni az erdő közepén. Látom a fákat elsuhanni mellettünk egy csíkban. Egy másodperc múlva megérkezünk egy óriási házhoz, melynek a falai részben üvegből voltak. A fejem őrültmód kavargott, és kicsit úgy éreztem, hogy semmi sem volt valóság abból, amit az előbb láttam. A nővérem visszajön a halálból mint gonosz vámpír, majd közvetlen ezután leszúrja az egyik barátját aki...aki történetesen szintén vámpír.
- Welcome home - morogja Emmett, és befut a házba. Magamra hagy a törött bordáimmal.
- Emmett?- kérdezi a tejfölszőke, majd rámnéz.
- Bement- mutatom összevont szemöldökkel. Elindul felém, és miután közel jön felkap a kezébe. Felszisszenek.
- Bocsánat- mondja, majd besétál velem a fényes házba. Fel a lépcsőn be az egyik szobába. Az ablakból a fák teteje látszódik. Letesz az asztal közepén lévő orvosi ágyra. A mellem alá szorítom a kezem. Hirtelen nehezebben kapok levegőt. Légszomjam lesz.
- A törött bordád biztos elérte a tüdőd. Ne mozogj egyáltalán vagy átszúrja.!- utasít, és valamit kotor az asztalán. Távolról hallom már csak a hangját. Mond még valamit, de már nem hallom. Elvesztem az eszméletem a kemény ágyon fekve.

Egy órával később tértem magamhoz. Ugyanott feküdtem, ugyanabban a pózban. Csak volt rajtam egy takaró, és és mellettem egy másik ágy. Óvatosan oldalra fordítottam a fejem. Renesmee feküdt rajta. Emberek vették körül. A szeme csukva volt. Nagyot lélegeztem. Már nem volt légszomjam. Az én ágyam körül is álldogáltak. Néhány fekete pólós vérfarkas figyelte a másik ágynál összegyűlt családot. Elmosolyodtam. Még nem vették észre hogy felébredtem. Csak figyeltem őket.
Embryt Jaredet és Quilt. Az utóbbi egy széken szundikált.
- Mondd el! Mit tett a testvéred a lányommal?- szorítja el hirtelen valami a torkom. Egy kéz. Elkezdek hörögni.
- Bells! - Hallatszódik egy szólítás. Majd egy mélyről jövő morgás. Másodperceken belül kitör a káosz. Embry letépi rólam a nő kezét, de mikor az rávicsorít a többi farkas Embry mellé áll.
- Nyugalom! Bella! - szól a magas bronzhajú. Köhögni kezdek. A nő csak a férfi hangjára képes elszakadni tőlem, és a farkasoktól. Mikor a férfi kinyújtja neki hosszú karját, a nő belekapaszkodik, és mellé csusszan.
- Hé! Jól vagy?- simítja meg Embry ujja az arcom. Libabőrös leszek. Másfajta érintés ez így hirtelen mint a fojtogatás.
A szemeibe nézek, és hamiskás mosollyal bólogatok. Megpuszilom a tenyerét, és hálás vagyok neki, amikor  a két ágy közé áll. Bár az előbb akartak megfojtani...így azért biztonságban érzem magam. Furák ezek a paradoxon érzések.
Lenyúl a tenyeremhez, és az enyéim mellé csúsztatja ujjait.
- Hogy van a "kis túlélőnk"?- villant 1000 wattos vigyort Quil. Elmosolyodok. Nevetni volna kedvem,  de inkább nem kínzom magam.
- Á! A hálás-farkas! - mondom, és nézem ahogy elvigyorodik.
- Hálás ha nem teszed szomorúvá a kicsit. - mondja. Összevonom a szemöldököm.
- A kicsit?-
- Claire-t. Látni akart téged, de nem engedtem ide - itt a vámpír csapatra pillant - ezért elkezdett sírni, meg ugrálni. -
- Hisztizett?-
- Á! Nem tudom. Az a baj velem, hogy nem igazán tudom megítélni hogy mi a kell-valami-unaloműző-szekáljuk-Quilt hiszti és melyik a...-
- Quil bácsi már profi a hisztikben- paskolja meg falkatársa hátát Jared. Halkan felnevetek. A tejföl szőke vámpír az ágyam elé lép. Embry felvesz egy fenyegető testtartást, mire a vámpír leinti.
- Hanyagolnod kéne a nevetést a köhögést az ásítást és a tüsszentést. Nyílván az utóbbi kettőt nem mindig lehet irányítani, de a bordatörésre nem jó- mondja. Levakarom a mosolyt az arcomról.
- Köszönöm. És a segítséget is- mondom őszintén. Némán bólint, majd visszasétál a másik ágyhoz.
- Ne nevess! - néz rám komolyan Quil.
- Fogd be- rázom a fejem mosolyogva. Felnézek Embryre. Engem néz. A körmét rágja, a szeme tele van aggodalommal.
- Mi a baj?- vontam össze a szemöldököm, és megszorítom az ujjait. Megrázza a fejét, majd máshová néz.