snapchat.→l.h {magyar fordítás}

Thirty

"Mi a fasz Luke!"-mondta Calum ahogy kiértek.
Amint végeztek a számmal, kirángatta Lukeot az udvarra. Tudta hogy Calum csalódott volt.
"Nem mondtad el neki? Miért nem? Azóta erről beszélsz hogy elhagytuk a házat!"
"El akartam! De aztán mondta higy fázik és vissza akar menni én pedig nem tudtam..."
"Nem mondhattad volna el neki amikor visszaértetek? Vagy reggel? Najó. Csak beszélj vele!"
Amíg ők kint beszélgettek, Diana a kanapén ücsörgött, a Ashton és Michaelt nézve, akik valamiről nagyon halkan beszéltek, így rájött hogy róla és Lukeról beszélnek.
Elpirult amikor végig néztek rajta. Kezdte idegesíteni.
"Miért bámultok?"
Michael es Ash megint ránéztek, majd oda mentek hozzá.
"Csak rólad és Lukeról beszéltünk."-kezdett bele és leült mellé, Michael pedig a karfán helyezkedett el.
"Miért?"
Diana érezte ahogy felgyorsul a szívverése. Amióta magának is beismerte hogy kedveli Lukeot, már a neve említésekor is ez történt.
"Hát..."-kezdte Micael, majd Ashtonra nézett és próbálta kitalálni hogy tegye fel a kérdést-"Kedveled őt?"
"Persze. Különben itt se lennék."
Úgy tett mint aki nem tudja hogy értik. Ashton amolyan "ne már, tudod hogy értjük" nézéssel ajándékozta meg.
"Igen. Azt hiszem nagyon is kedvelem."-mondta végül.
Ashton mosolygott.
"Gondoltuk."
"Honnan? Ennyire egyértelmű?"-pánikolt.
"Nem Lukenak, de nekünk eléggé."
"Szóval ő nem tudja."
"Nem, mert ostoba."-mondta Michael.-"El kéne mondanod neki hogy érzel."
"Igen? De mi van ha ő nem..."
"Kérlek, csak mond meg annak az idiótának."
"Komolyan. Könyörgöm neked."-szakította félbe Michael.
Diana kuncogott, majd bólintott.
"Oké."
"Oké? Elmondod neki?"
Ligen. Amint elmentünk."
"Na akkor ti ketten el is mehettek. Csak mond el neki!"-mondta Michael, Diana pedig elnevette magát.
Kint Calum meggyőzte Lukeot, és megígértette vele, hogy elmondja neki amint elmentek. Tudta hogy itt az idő, úgyhogy egyetértett Calummal. Amikor visszaértek, a három tinit nevetve találták a kanapén. Diana felnézett amikor meghallotta a fiúkat, tekintete találkozott Lukeéval. Egymásra mosolyogtak, majd Luke és Calum is helyet foglaltak, és az egész napot együtt töltötték.

❅ ❅ ❅ ❅ ❅

Amikor végre hazaértek, mindketten nagyon kimerültek voltak, szóval késő délutánig Luke ágyába feküdtek.
A hátukon feküdtek, csöndben a plafont nézték. De egyáltalán nem az a kínos fajta csend volt köztük. Diana mély levegőt vett, most vagy soha, gondolta.
"Luke"-fordult oda hozzá.-"valamit el kell mondanom."
Luke felé fordult, hogy szembe legyenek.
"Nekem is. Kezdhetem én?"
Bólintott, és felülve a falnak támasztotta a hátát. Luke mély levegőt vett, és ő is felült a lánnyal szemben.
"Oké. Szóval amióta először találkoztunk, és elkezdtünk komolyabban beszélgetni.... Van ez a fura érzés a gyomromban akárhányszor meglátlak vagy rád gondolok vagy meghallom a neved... Mindegy, érted."-nevetett."Először azt hittem hogy ez csak azért van mert olyan gyorsan közel kerültünk egymáshoz és élveztem veled lenni. De aztán rájöttem hogy valószínűleg nem ez az oka. Kedvellek Diana. Több vagy mint egy barát és ezt már régóta tudom de még magamnak se vallottam be egészen múlt hétig. Akkor amikor elhagytuk a házadat. Szóval nagyon nagyon nagyon kedvellek, Diana. Szerettem volna hogy tudd."
Luke felnézett a kezeiről, amiket azóta bámult hogy beszélni kezdett hogy elkerülje Diana tekintetét. A szemei csillogtak, mintha könnyezett volna, a szája pedig gyönyörű mosolyra görbült.
"Uramisten, Luke."-mondta, és kezeit a nyaka köré fonva szorosan megölelte.
"Azt hiszem ez egy jó jel. Ugye?"-ölelte vissza.
Diana nevetett, és letörölte a könnyeit.
"Ezek öröm könnyek, esküszöm. Én is nagyon kedvellek, Pukas."
Luke kijavította volna a nevét, de olyan boldog volt, hogy nem is érdekelte. Inkább megölelte mégegyszer.
"Lehet hogy most megcsókollak, oké?"
"Talán megengedem."
Luke megtörte a köztük lévő távolságot és boldogabbak voltak mint valaha.