𝒍𝒆𝒉𝒆𝒕𝒆𝒕𝒍𝒆𝒏 𝒔𝒛𝒆𝒓𝒆𝒍𝒆𝒎

- 2 -

- Jó hozzáállás.
Ezután némán sétáltunk. Elkísért az igazgatóihoz, ahol az órarendem és egyéb papirjaim megkapva mentem az osztály felé, amibe járni fogok.
Amint beléptem, egyből megláttam Aurórát egy fiú mellett ülve, mire elszontyolódtam, amit nem tudtam mire vélni. Miért zavar ha más mellett ül, aki ráadásul fiú? Nem szoktam én "elszontyolódni"...
- Hello, Te vagy az új lány, igaz? - kérdezte a tanár.
- Ha nem ismer meg akkor igen... - feleseltem vissza, viszont eszembe jutott, hogy nem kéne innen is kirugatnom magam, mivel akkor nem vesznek fel az egyetemre, ezért gyorsan kijavítottam magam - Igen, én vagyok az. - úgy tettem mintha csak nyelvbotlás lett volna.
- Mi a neved? - kérdezte flegmán az egyik agyonsminkel cicababa.
- Nem rád tarozik. - mosolyogtam gúnyosan.
- Tanárnő nézze felesel! - köpött be a cicababának a csatlósa.
- Jól van, ülj le. - mondta a felnőtt.

Levágtam magam egy üres helyre, egy szőkés vörös hajú lány mellé, aki szeplős volt. Nem tűnt unszimpatikusnak, de várjuk ki még megszólal.
- Hello, én Tünde vagyok. - nyújtotta kezét. Úgy tűnik normális.
- Hanga - fogadtam el kezét.
- Milyen különleges neved van. - mosolygott. Itt mindenki kurva boldog vagy mi van?
- Az Auróra különlegesebb. - vágtam rá. Mi a franc van velem? Valami nem stimmel...
- Te ismered Aurórát?
- Vele jöttem suliba. - néztem el.
- Ö - lepődött meg, amit őszintén nem értettem.
- Ismerkedni az óra után, ha kérhetem! - szólt a tanár.
Ezután nem nagyon figyeltem az órára. A főbb dolgokat felirtam, de amúgy csak firkálgattam. Lerajzoltam Auróra száját. Amikor végeztem vele és ráeszméltem, megráztam a fejem, majd kitéptem a lapot.
- Szépen rajzolsz. - suttogta a mellettem ülő.
- Áh... - legyintettem. Eddig inkább növényeket és kerteket rajzoltam, ezért szeretnék kert tervező egyetemre menni. Mindennél jobban szeretnék azzal foglalkozni, ha felnövök. Az ember arcok nem mennek, a házak csak-csak.
Miután vége lett az órának elpakoltam és megláttam, hogy Auróra egy lánycsoportal beszélget. Odamentem, hátha ott is normálisakkal találkozom. Eddig alig volt hülye picsa így reménykedtem.

- Sziasztok. - sétáltam az előbb említett mellé.
- Te mégis minek jöttél ide? - rivalt rám az egyik.
- É-én csak Aurórához jöttem. - meglepődtem mert nem hittem, hogy ilyenek lesznek.
- Miből gondoltad, hogy ő akarja? - vonta fel a szemöldökét az egyik.
- Nem is tudom, mondjuk az, hogy vele jöttem suliba? - vágtam vissza.
- Auróra te képes voltál ezzel suliba jönni? - kérdezte nyávogós hangján az első.
- Nem. Menj el. - mondta rám se nézve.
- Ja, bocs hercegnő. - vágtam hozzá.
Gyorsan hátat fordítva elmentem. Tündét keresve indultam. Egy fás környéken megtalálltam, a fűben ülve.
- Na mi a helyzet? Csak nem pofáraestél Arinál? - nyomta meg a nevét.
- Honnan veszed? - kérdeztem. Ha jól emlékszem nem volt benn a teremben.
- Megérzés. Amúgy azok a picsák rossz hatással vannak rá. Régen normális volt. Sőt még mindig az csak hát sok minden van a háttérben, amiről nem tudunk. - könyökölt a térdére.
- Ki mondta, hogy érdekel? - furcsa nekem ez lány.
- Senki, csak majdnem egész órán őt bámultad ééés az ő száját rajzoltad, ha jól felismertem.
- Pf, dehogy. - legyintettem.
- Akkor kiét? - vont kérdőre.
- Sajátom. - vontam meg a vállam.
- Ja és te emlékezetből szoktad rajzolni a szád. Mindent értek. - látszott rajta, hogy tudja, hogy hazudok.
Ezután csendben üldögéltünk a becsöngőig. Az eget kémleltem egész végig.

Visszaérve a terembe levágtam magam Tünde mellé. Szerencsére angol óra volt, amin legalább nem unom szét az agyam. Szeretem ezt a tantárgyat, mivel érdekelnek a nyelvek. Spanyolul és finnül nagyon szivesen megtanulnék. Még talán franciául is.
Óra közben nagyon kellett pisilnem, így kikéretszkeztem. A folyosón haladva fura hangokat hallottam a mosdó felől.
Amint beértem, megláttam, ahogy Aurórát egy srác a falnak szorítja és a lány kapálózva próbál kiszabadulni. A teremben észre se vettem, hogy nincs benn.
- Azonnal engedd el! - morogtam.
- Mert mi lesz ha nem? - fordult hátra.
- Megöllek. - mondtam teljesen nyugodt hangon.
- Na, azt próbáld meg. - erre visszafordult Aurórához és megcsókolta.
Ennyi kellett és neki rontottam. Egyet a veséje közelébe vittem be, hogy "jó" legyen neki a wc-zés. Ezután a nyakán találltam el egy olyan pontot, amitől tudtam, hogy elájul. A földre rogyott és Aurórából kitört a sírás.
- Köszönöm! - borult a nyakamba.
- Nekem ne köszönj semmit! - löktem el és kiviharoztam.
Nem akartam a karjait körülöttem érezni. Nem akartam az illatát érezni. Nem akartam semmit se.