𝒍𝒆𝒉𝒆𝒕𝒆𝒕𝒍𝒆𝒏 𝒔𝒛𝒆𝒓𝒆𝒍𝒆𝒎

- 5 -

- Menni kéne suliba. - elkezdett öltözködni.
- Oké. - felkeltem és elmentem a fürdőbe. Újból eszembe jutott a nedves álom. Nem, nem szándékozom elmesélni nektek mi történt.
Mikor mindketten elkészültünk, elindultunk az iskolába. Beérve mindenki összesúgott a hátunk mögött.
- Mivan, nem láttatok még fehér embert? - kérdeztem az emberektől a folyosón.
- Hát olyat nem, mint te. - mondta flegmán az egyik.
- Mégis miért?
- Megverted Lizát, Améliát és Ginát!
- Én vertem meg őket? Ők támadtak öten ellenem. Azt a hármat tudtam csak elintézni.
Ezután Aurórát otthagyva berohantam a mosdóba, hogy lehűtsem magam. Egyszer csak egy kezet éreztem a vállamon.
- Megvagy? - kérdezte egy vörös hajtömeg. Hátrafordultam és Tündét láttam meg.
- Hát te? - lepődtem meg.
- Láttam, ahogy beviharoztál, így utánad jöttem. Mi történt tegnap? - húzta össze szemöldökét.
- Öten megvertek, majd Auróra rámtalállt és hazavitt.
- Az igen! Hogy hogy Auróra segített?
- Szerinted én értem? Egész végig babusgatott, most meg fogadjunk, amikor visszaérünk megint azokkal a picsákkal lesz és keresztül néz rajtam. - szomorodtam el, magam sem tudom miért. Verd már ki a fejedből, Hanga!
- Na sissesünk órára!
Ezután megmarkolta kezemet és elhúzott a terembe.
Azt hittem már megölöm magam annyira unalmasnak és vontatottnak tűnt minden. Amikor elérkeztünk az ebédhez Tünde velem tartott. Sajnos már csak Auróráék melett maradt két hely.
- Na akkor kezdőthet a menet. - sóhajtottam fel.
- Nyugi. - erre nagy meglepetésemre megszorította kezem.
Leültünk és el kezdtük majszolni a vett ételeket. Éppen a sütim ízlelgettem, amikor az egyik csaj beszólt.
- A tegnapi után még van pofád itt lenni? - szemei villámokat szórtak. Auróra csak maga elé meredt és úgy evett.
- Aham. - bólintottam egy picit és tovább nyammogtam...volna.
- Auróra te nem szólsz semmit? - szólalt meg az előbbi csaj.
- Hanga baszódj meg! - nézett rám. Itt elpattant a húr. Felpattantam és megragadtam a csuklóját.
- Mit gondolsz, mégis hová viszed? - nyivákolt az egyik. Tünde csak a távolba révedt. Szerintem rájött, hogy ebbe nem kéne beleszólnia.
Berántottam a WC-be.
- Mégis mit gondolsz baszdmeg? Hogy én hagyni fogom, hogy egyszer kedves légy, másszor meg elküldj a kurva anyámba vagy mi?? Döntsd el mit akarsz! - kiabáltam. Ő csak állt, miközben kibuggyant egy könnycsepp a szeméből.
- Sajnálom. - hajtotta le a fejét - Nem tehetek semmit. Ez mind egy rosszul elsült buli miatt van. - sírt fel. Most mit tegyek? Átkaroltam és magamhoz öleltem. Bármennyire is mérges akarok lenni, nem megy.
Még jobban zokogott, ami összeszorította a szívem. Miután alábbhagyott válla rászkódása elhúzódtam.
- Mi történt? - kérdeztem leglágyabb hangnememben. Csak megrázta a fejét.
- Ezt még nem va-vagyok ké-pes megosztani veled. Pe-pedig jó lenne, de m-még nem. Viszo-szont azt nem sze-szeretném, ha rosszban lennénk. Kér-lek bocsásd meg el-előre is az iskola bántalmazásokat! Szeretnék a barátod lenni, csak sok dolog az utamba áll. - magyarázta szipogások és csuklások közt.
- Rendben, viszont most nyugodj meg, mert vissza kell zökkened Ariba. - mondtam kicsit gúnyosabb hangnemben.
- Oké.

Megmosta arcát, megígazította sminkjét és felvette megszokott álarcát.
- Milyen?
- Mintha semmi sem történt volna. - mosolyogtam. Istenem ez a lány kikészít.
- Na akkor szia Hanga! - puszilt arcon, azzal már ott sem volt. Mivan? Ég az arcom, ahol megpuszilt. Teljesen zavarba estem. Megmostam az arcom, majd visszamentem, hogy befejezzem az ennivalóm. Tünde eltünt. A szemét itt hagyott, de ahogy látom Aurórát is otthagyták. Szembe leültem.
- Hello újra! - nevettem fel.
- Oh szia. - pirult el.
Halkan egymáshoz nem is szólva fejeztük be az ebédet.
- Nem akarsz átjönni ma? - vakartam meg a tarkóm.
- Öhm...Megengeded, hogy nálatok legyek? - húzta össze aranyosan a szemöldökét.
- Igen.