𝒍𝒆𝒉𝒆𝒕𝒆𝒕𝒍𝒆𝒏 𝒔𝒛𝒆𝒓𝒆𝒍𝒆𝒎

- 4 -

- Jó reggelt, álomszuszék! - kuncogott újból csilingelő hangján.
- Hello - mondtam rekett hangon.
- Jól aludtál? - könyökölt a karfára, merthogy a fotelben ült.
- Aham. - ásítottam.
- Jobban vagy? Csináljak neked valamit? - állt fel villámgyorsan és odajött hozzám. Az arcomat kezdte vizsgálni, ami álltalál elég közel került, mire elpirult. Miért pirul el, mindketten lányok vagyunk, nem fogom megcsókolni vagy mit tudom én. Miket gondolhat magában?
- Kérek szépen forrócsokit. - néztem rá kiskutyaszemekkel, mire felnevetett.
- Oké, csinálok neked. - így eltünt a konyhában.
Én hátradőltem, mire Rocky úgy döntött mellém fekszik. Megsimogattam és el is aludt. Én csak a plafont bámultam és Aurórán gondolkodtam. Vajon miért ilyen? Miért pirul el állandóan ha közel van hozzám? Netán...? Dehogy ne legyél hülye Hanga!
- Kész van! - már előttem is termett a szőkeség.
- Köszönöm. - fogtam meg a poharat - Akarsz valami filmet nézni, hogy ne unjuk szét az agyunkat? - kérdeztem. Tudom hogy nem leszek képes levakarni ma magamról, viszont unatkozni nem akarok.
- Hmm. Oké, és mit nézzünk? - pillantott rám.
- Válassz valamit. - odaadtam a távirányítót.

Egy idő után elindult valami. Mi mást választott volna, mint az Alkonyatot...Na ez fasza.
Egész idő alatt kiparodizálltam a szereplőket, amit az elején nem nézett jó szemmel, de a végén már a földön fetrengett a röhögéstől.
- Figyelj, Bella - vettem elő rekettes hangomat, miközben "csábító" arcot vágtam - Szeretlek, de csak azért szólnál Jake-nek, hogy legközelebb ne szívja ki a nyakad? - erre még nagyobb nevetésbe kezdett.
- Kinevetsz? Ezért kiszívom a véred! - rávetettem magam, mire elakadt a nevedtés és csak engem nézett. Még szemeztünk egy ideig, viszont mikor közeledni kezdett leszáltam róla.
- Szerintem elindulok haza. - állt fel.
- Mostmár ne menj! Nem látod mennyi az idő? Tíz óra! Ilyen sötétben nem fogsz semerre sem menni! - szóltam rá.
- Hol fogok aludni? - nézett rám nagy szemekkel.
- Aludhatsz a szobámban én innen úgy sem leszek képes felkelni.
- De...
- Semmi de! Viszont semmihez nem nyúlhatsz! Értve vagyok?
- Teljesen. Köszönöm, hogy itt aludhatok!
- Ne szokd meg. - mondtam elnézve.

*Auróra szemszöge*

Felmentem Hanga szobájába. Most itt fekszem és csak az ő illatát érzem, ami megnyutató, de nincs mellettem és még az ég is úgy döntött, hogy itt most vihar lesz. Vajon megengedné, hogy mellé feküdjek? Utálom a viharokat. Főleg, mivel egyszer kiskoromban kinn ragadtam egyben, mert a szüleim megfeletkeztek rólam a nagy veszekedésben. Emlékszem, hogy nem futottam be egy fa alá, mert azt mondták azt sose szabad. Ott álltam 6-7 évesen a puszta közepén és teljesen eláztam. Dörgött az ég, villámok csapkodtak mindenfele és én azóta átkozom magam, hogy azt kértem, menjünk sárkanyt eregetni.
Itt remegek, mint egy kisegyerek, ahj már. Muszaj lemennem nem bírom tovább.

Halkan indultam meg a lépcsőn, ami lehetetlen küldetés volt, mivel úgy recsegtek, hogy még a szomszéd is meghallhatta.
Amikor leértem megláttam a forgolódó Hangát. Szemöldökét összehúzta és valamit motyogott.
- Neh... Ari nem lehet, hagyjál! Ahh..Neh..Neh csináldh ké-kérlek... - közben már megállt és csak az oldalán vonaglott.
- Mit ne csináljak? - hajoltam a füléhez.
- Mmm..Csak hagyjd abba, tudod hogy ezt nem szabad.
- Mit? Mit nem szabad?
Erre abbahagyta a beszédet és csak nyögdécselt. Volna egy tippem mit álmodik... Uhh ezt nem bírom, vagy felébresztem vagy nem tudom mit csinálok..
- Hanga - kopogtattam meg a vállát. Erre úgy megilyedt, hogy leesett a földre mire hatalmasat jajdult.
- Auróra! Mivan? - kérdezte ilyedten.
- Félek a vihartól. Aludhatok veled? - kérdeztem félénken és becsapódott egy villám.

*Hanga szemszöge*

Ha egy igen nedves álomból ébredsz, arra hogy akivel álmodtal épp téged szólongat nem a legkellemesebb. Nem tudom elhinni, hgy komolyan ilyet álmondtam...
- Félek a vihartól. Aludhatok veled? - kérdezte, mire pont villámlott és megugrott. Ezt látva nem tudtam elutasítani.
- Gyere. - visszamásztam a kanapéra és megpaskoltam a melettem lévő helyet. Még szerencse, hogy kihúztam a kanapét, bár fájdalmas volt.
- Köszi. - bújt be mellém
Szorosan hozzámpréselődött és átkarolt.
- Mit csinálsz? - kérdeztem meglepetten.
- Nagyon félek. - cincogta, erre újabbat dörrent az ég.
Fordítottam a helyzetünkön és szorosan átöleltem, majd beszippantottam haja illatát. Nem lehet erre a lányra haragudni, olyan kis aranyos.
- Nem haragszom. - súgtam a fülébe. Ezután elaludtam.

Reggel arra keltem, hogy Auróra fejét nyakhajlatomba fúrta és egy lábát átvetette rajtam. Én pedig ugyan úgy ölelem.
Megpróbáltam lehámozni magamról úgy, hogy ne ébredjen fel, de nem jártam sikerrel.
- Jó reggel Hangu - ásította el magát és visszabújt hozzám, majd észbekapott és elrántotta magát - Bo-bocsánat. - pirult el és gyorsan felállt.
- Mennyi az idő?
- Menni kéne suliba. - elkezdett öltözködni.