𝒍𝒆𝒉𝒆𝒕𝒆𝒕𝒍𝒆𝒏 𝒔𝒛𝒆𝒓𝒆𝒍𝒆𝒎

- 3 -

Nem akartam semmit.
Visszaérve a terembe leültem a helyemre, majd fusztráltan beletúrtam a hajamba.
- Mi a baj? - kérdezte a mellettem ülő.
- Majd szünetben.
Mikor kicsöngettek, ugyan arra a helyre leültünk az udvaron.
- Na mesélj. - támaszkodott hátra kezeivel.
Mindent elmesélve csak megrázta a fejét.
- Jaj Hanga... Te amúgy a lányokat szereted? - vonta fel a szemöldökét.
- Dehogy, normális vagy? - néztem rá tágra nyílt szemekkel.
-  Csak a viselkedésedből gondoltam, nyugság. - próbált csillapitani, de mi az hogy a viselkedésemből????
- A viselkedésemből...aha...ez mégis mit jelentsen?
- Egyik lány sem szokott ilyet csinálni. Néhány bátor fiúbol talán kinézem, de tényleg csak talán.
- Mhm. Érdekes...
- És most mit fogsz tenni? - a kérdése megakasztott.
- Miért kéne bármit is tennem? - nem teljesen értettem, hogy miért kérdezte.
- Megmentetted, majd ellökted magadtól. Ez magyarázatra szorul, nem? - ráncolta homlokát.
- Nem. - zártam le a témát.
Felálltam és elindultam vissza a teremhez.

Órák után hazafelé egyszer csak valaki megfogta a csuklóm és berántott egy mellékutcába. A ribancok voltak a suliból...
- Komolyan azt hiszed, hogy egyálltalán barátok lehettek Arival? - kérdezte gúnyosan a szőke.
- Na csajok mi legyen? - nézett rám a barna ezúttal.
- Szerintem móresre kéne tanítanunk.
- Nem gondoljátok, hogy öt egy ellen, sportszerűtlen? - szólaltam meg.
- Egyálltalán nem. - vigyorgott az egyik kék szemű.
Erre nekem estek. Ott ütöttek, ahol értek. Éreztem, hogy ennek másnapra nyoma marad.
Visszaütöttem és az egyik el is terült, de valamelyik belerúgott az oldalamba és eltalállt egy igen érzékeny pontot. Ekkor a másik kihasználva bevitt egy jobb horgot. Egy kicsit megrogytam, de az egyiknek be tudtam vinni egy ütést az állára, eltalálva a "kikapcsológomját" és összeesett.
Végül a szőke kiütött. A világ elsötétült és nekem a fejemben Aruóra arca ugrott be. "Menj el" suttogta. Készenálltam, hogy elmenjek...

Amikor felébredtem még mindig a földön feküdtem, de meghallottam egy ismerős hangot.
- Jaj, nekem ugye nem haltál meg! Kérlek ébredj fel, Hanga! - megpofozgatott, mire elkaptam a kezét.
- Alapból fáj és te még ütögeted? - mondtam még mindig lehunyt szemekkel.
- Úristen, jól vagy?
- Komolyan kérdezed, Auróra? - villantottam rá a szemeim.
- N-nem. - nézett oldalra.
- Akkor jó. Felsegítenél? - nyújtottam kezem.
- Természetesen. - fogta meg, mire felnyögtem a fájdalomtól. Erre elpirult, amit komolyan nem értettem. Mi a retekért pirult el???
Hazakísért, még be is jött azzal a szöveggel, hogy nem hagyhat magamra, hisz rosszul vagyok. Ellátott, hozott vizet, csinállt vacsorát, merthogy már öt óra volt. Több mint két órán keresztül ki voltam ütve. Az köszi.
Kiskutyám farkát csóválva jött hozzám és megnyalta arcomat. Rocky-nak hívják és biggle. Amikor megláttam a kisállat kereskedésben egyből megvettem, megzabálom olyan aranyos.
Felugrott ölembe, majd kis fészkelődés után lehunyta szemét.
- Nagyon aranyos. Mi a neve? - kérdezte a mellettem ülő lány, miközben simogattam őnagyságát.
- Rocky. Már két éves.
Aruóra felállt és csinállt nekem forrócsokit.
- Köszönöm. - kortyoltam bele. Ujjával letörölte bajszomat, majd lenyalta róla. Teljesen megkövültem és csak néztem rá, mint borjú az újkapura.
- Finom lett. - mosolygott rám. Még pislogni sem bírtam.
- Jól vagy? - rázta meg szemeim előtt kezét. Elhesegettem az összes barom gondolatom, majd bólintottam.
- Szertném mégegyszer megköszönni, hogy megmentettél. - fordította el tekintetét. Mefogtam állát és velem szembe fordítottam. Kicsit közelebb hajoltam.
- Ne köszönd. Nem tettem semmit. - engedtem el, majd eldőltem, mire az ölemben lévő kicsit megugrott. Felállt, én meg bealudtam.

Beszédre ébredtem.
- Szerinted meg fog bocsátani? Hahj, nem könnyíti meg a dolgom... Olyan szép a gazdád. Azok a barna szemek... Miért beszélgetek egy kutyával? Mindegy. Megtennéd, hogy nem mondod el neki? - kuncogott, mire hallottam egy kisebb vakkantást - Köszi. - nevetett újra.
Ekkor döntöttem úgy, hogy felkelek.
- Jó reggelt, álomszuszék! - kuncogott újból csilingelő hangján.