Wrong number

~1~

Reggel hangos dudaszóra és tompa kiabálásra ébredtem. Amikor realizáltam, hogy hét óra van, mérgesen indultam meg a nyitott ablakom felé, mivel június közepe van és nagyon meleg, éjjelente mindig nyitva hagyom, hogy ne főjek meg reggelre.

Felcsüccsentem az erkélyemre és próbáltam kivenni az alakokat a reggeli napsütésben. Egy költöztető autó állt a szomszéd ház előtt, és abból hordták a bútorokat be a lakásba, mindezt egy napszemcsis férfi figyelte. Csak hátulról láttam az alakot, de azonnal esküdt ellenségemnek ítéltem, amiért volt mersze megzavarni az én nyári alvásomat ~na, jó ez ott és abban a pillanatban tényleg nagyon komolynak tűnt~. Egy világoskék póló feszült hátán, szőke kócos hajába beletúrva ordítozott a költöztetőkkel, hogy óvatosabban. Mivel szabad szájú vagyok, és abban a pillanatban még nem voltam teljesen felébredve, így rákiáltottam:

- Te pedig igazán vehetnéd halkabbra a figurát! – És itt mindenki lefagyott. A költöztetők megmerevedtek, a csávó pedig lassan megfordult, és másodpercek alatt megtalált. Nem szólt semmit, csak nézett, vagyis gondolom, mivel napszemüveg volt rajta, nem tudtam pontosan belőni, mit is néz. – Szombat reggel hét óra van – folytattam -, az emberek ilyenkor alszanak.

Mosolyra húzta a száját, majd nevetésben tört ki, megfordult, és intett a költöztetőknek, hogy folytassák a munkát. Elégedetten cammogtam vissza az ágyamhoz, majd drámaian beledőltem, és visszatértem az álmok varázslatos világába.

Eszeveszetten szaladtam egy sötét erdőben. Az ösztöneim azt súgták, hogy ne forduljak meg, de a kíváncsiságom mindent felülmúlt és hátranéztem. Egy óriási csoki üldözött, aki Jason Derulo Swalla dalát énekelte. Ekkor realizáltam, hogy a csoki nem lehet igazi. Amint ez elért az elmémig, el is tűnt a hatalmas édesség, én pedig ismét felébredtem. Az órámra pillantottam, ami hét óra harminc percet mutatott. Ismét sikerült a szomszéd srácnak felébresztenie. Úgy ám, a hangos zene az ő kertjéből szűrődött be a szobámba.

Immáron nem az ablakhoz mentem, hanem egyenesen az udvarra. Nem érdekelt, hogy nincs rajtam cipő, az sem, hogy egy XXL-es férfipóló fedi csak testem, a mérgem olyan méreteket öltött, hogy gyilkolni is tudtam volna. Az alvás az életem szent és sérthetetlen részét képezi, nincs joga senkinek azt megzavarni.

Amint kiértem az udvarra, realizáltam, hogy az újdonsült szomszéd nincs jelen, így a két negyvenes éveikben járó munkáshoz fordultam:

- Hol van a címeres ökör? – kérdeztem kicsivel több éllel a hangomban, mint szerettem volna.

- A hátsó kertben - válaszolt készségesen az egyik úr.

Egy bólintással megköszöntem, és célba vettem az említett helyet. A lakáson keresztülbaktattam, nem törődve vele, mekkora illetlenség is ez, majd angolosan távoztam a hátsó ajtón, ami egyenesen a kertbe nyílt. A „címeres ökör" a medence mellett állt, épp háttal nekem. Agyamban gyorsan összeállt a terv, nekifutottam a célszemélynek, és már szaladás közben úszkáltam a dicsőségben. DE mindez satuba ment, mikor is a srác megfordult, másodpercek alatt felfogta, mit is akarok, és mivel nagyon közel voltam hozzá, egyszerűen kitárta a karját. Meglepődni sem volt időm, ugyanis centikre voltam tőle, és ekkor esett le nekem, hogy mit is akar, de már késő volt. Derekam köré kulcsolta karjait, erősen magához szorított, és magával rántott a medencébe. Levegőt venni sem volt időm, úgy merültünk a víz alá.

Kapkodva próbáltam felrúgni magam, de esélyem sem volt, a srác szorosan tartott, és mivel vagy tíz centivel magasabb volt, mint én, így ő volt az, aki előbb ért talajt. Én összeszorított szemmel vártam, hogy ismét levegőt tudjak venni. A srác elrugaszkodott és ismét megérezhettem arcomon a jótékony szellő simogatását. Lassan nyitotta ki egyik szemét és félve sandított előre.

- Te... - kezdte felháborodva. – Te nem vagy normális! – kiabáltam rá az erősen ölelő srácra, aki meglepően jól nézett ki. Vizes haja rakoncátlanul tapadt fejére, és néhol belelógott azúrkék szemébe is, melynek sikerült másodpercekre elvennie az eszem. De csak másodpercekre. Azonnal megráztam a fejem, ezzel is próbálva elhessegetni a képet. – Engedj már el! – próbáltam kiszabadulni az öleléséből.

Engedett a szorításából, így lassan kezdtem elmerülni, mint egy kavics. Gyorsan utánam kapott, és kiemelt a vízből annyira, hogy a karjára tudjak ülni. A mozdulat során a mellkasom teljesen szemmagasságba került, és meglepően meg is bámulta a keblem. Kíváncsian pillantottam le, mi lehet annyira bámulatos...

Emlékeztek, mikor említettem, hogy csak egy XXL-es fehér pólóban indultam el? Na, ez a póló nem tett nagy szolgálatot vizesen, ugyanis rám tapadt, és nemes egyszerűséggel mindent látni engedett. 

- Ne bámulj már! – pirultam el teljesen, és ijedten kaptam a kezem a szeme elé, leugrottam a karjáról, így ismét a víz alá került a mellkasom, sajnos vele együtt a fejem is.

- Mr. Philips - hallottam meg a víz alól egy elmosódott, mély hangot, és másodpercekre rá az ismeretlen srác egyik kezét a fenekemre simította, a másikkal pedig a derekamat tartotta meg annyira, hogy feljebb tudjon emelni, majd amint kibukkant a fejem a víz alól, határozottan magához szorított.

- Igen? – válaszolt kicsit ingerülten a srác, akit ezek szerint Philipsnek hívtak.

- Végeztünk – mondta a mély hang.

- Rendben. Köszönöm, a számlát majd átutalással intézem. Mindent köszönök – sürgette a távozást.

Még pár másodpercig csendben álltunk a vízben, vagyis ő állt, és engem szorított magához, én meg elvesztem valamelyik világrészen.

- Figyelj! – hajolt a fülemhez. – Most kiteszlek a medence szélére, kimászom, és hozok törölközőt. Rendben? – mondta halkan. Meleg lehelete csiklandozta fülem, és az a mély bariton... Teljesen elvesztem benne.

Lassan elindult, gondolom, a medence széléhez, és szép lassan kiemelt, előzékenyen becsukott szemmel. Amint felültem, azonnal mellkasom elé tettem a karjaim, ezzel is takarva valamennyire magam. Mellém lépkedett, majd kinyomta magát a vízből, és eltűnt a házban.

{Nagyon sajnálom, hogy ennyire elhúztam az első rész posztolását, és azt is, hogy ilyen rövid, lett. Megígérem viszont, hogy a második rész hosszabb lesz, és megpróbálom hamarabb hozni. (Sajnos azt ígérni nem tudom, mert nagyon szétszórta vagyok, így igyekszem nem tenni olyan ígéretet amire nincs biztosítékom)

Ha tetszett hagyjatok nyomott! A kritikát is szívesen fogadom! }

Hope_A 

2017. 07. 05.