Wrong number

~ 9 ~

Az ebéd elfogyasztása után kiültem a teraszra, míg a fiuk közösen megittak egy sört, és felidézték a külön töltött évek történéseit. Egy limonádé társaságát élvezve figyeltem a medence vizének fodrozását, s sikerült teljesen kiürítenem a fejem. Kényelmesen hátradőltem a napozóágyban, és üres fejjel bámultam a tiszta víz apró gyűrűit, melyet egy kismadár alacsony repülése keltett rajta.

Pár percre lehunytam a szemem és az ég fele fordítottam arcom. Olyan megnyugtató volt a napsugarak lágy simogatását élvezni, hogy bár hallottam a fiuk közeledését nem nyitottam ki a szemem, sőt igyekeztem mozdulatlan maradni.

- Te jó ég! – kiáltott fel Ashton – Milyen rég úsztam egy jót.

- Halkabban te bunkó! – szűrte fogai közt bátyja és a tompa puffanásból ítélve, egy figyelmeztető nyaklevessel is gazdagabb lett újdonsült lakótársam.

- Bocsánat – súgta a fiatalabb. – Mikor kicsi volt sokkal tovább bírta. Emlékszem négy évesen, az egész napi játék után, még éjfélig beszélgettünk.

- Hogyan? – szólt közbe Benji – Tisztán emlékszem, hogy kilenckor takarodót fújt anya.

- A szobám és az ő szobája is szemben voltak egymással, így az ablakon keresztül láttuk, hogy mit csinál a másik. Volt egy vaskos rajzmappám, amit még karácsonyra kaptam apa főnökétől és emlékszem mindig arra rajzoltam, ő meg válaszolt, szintén rajzzal – nevetve fejezte be a monológját -, megelőztük az SMS-t már négy évesen.

- Ezt sosem mesélted.

- Persze, hogy nem. Irigy voltam rád, mert te voltál a magasabb, az erősebb, az idősebb, és folyton a hátadon játszott. Mindig azt hittem téged jobban szeret, de éjszaka, az volt az én időm. Akkor csak velem volt – halkan kuncogott, és folytatta – mint egy nyálas szappanopera, pedig csak négy voltam. Akkor is tetszett. De még mennyire. Egy komplett füzetet írtam tele szerelmes levelekkel, amiket aztán sosem volt bátorságom odaadni neki.

- Nem is tudtam, hogy az öcsém ilyen hősszerelmes volt. És mi lett veled mostanra? Kidobott a barátnőd, mert elkapott a barátnőjével.

- Ugyan már, Benji. Kathleen azért volt, mert – itt megakadt -, mert jó volt vele az ágyban. Mindketten tudjuk, hogy neked nem volt szimpatikus, és bár ritkán látlak, adok a véleményedre, így találnom kellett egy nyomós okot, hogy szakítsunk. Barb adta magát, így meg is lett a nyomós ok.

- Öcsém, nem vagy semmi. Menjünk be, kezd hűvös lenni, és ahogy elnézem vihar is közeledik.

- Ez az én szerencsém, alig érkezem meg a napsütéses tengerpartra, máris rám szakad az ég – sóhajtott Ashton. – Beviszem én Cassidy-t, te jobban tudod, hogy hova járnak a poharak.

- Ugyan olyan sunyi vagy, mint amikor elváltunk – nevetett halkan Ben, majd távolodó léptek zaja jelezte, hogy elindult vissza a házba.

- Gyere, Cica. – Óvatos mozdulattal hátamra simította balját, jobb kezét térdhajlatom alá helyezte, és nagyon finoman kiemelt a napozóágyból.

- Kis Don Juan voltál – szólaltam meg halkan, szemem továbbra sem nyitva ki.

- Milyen kis sunyi vagy. Nem is aludtál, mi?

- Olyan jó volt hallani az emlékeket. Nekem miért nem maradt meg egyik sem? – ekkor már kinyitottam a szemem. Csalódottan húztam el a szám. – Mondanám, hogy letehetsz, de nem minden nap hordoznak a pasik így – nevettem fel.

- Te nő – csóválta meg a fejét Ash, majd óvatosan berúgta a szobám ajtaját.

- Mi van te pasi? – böktem meg izmos mellkasát.