Wrong number

~3~

Mire befejeztem az evést, a lejátszási listám is a végéhez közeledett. Bepakoltam a mosogatóba, majd a csípőmmel belökve az ajtaját, a nappaliba csúsztam. Mosolyogva kezdtem ordítani Chester Benningtonnal a Numb első sorait, majd folyamatosan mozgó csípővel felsiettem a szobámba, hogy magamhoz vegyem a telefonom és a fülhallgatóm. Beérve épp a refrén vette kezdetét, így a szobám közepén kezdtem el énekelni azt. Könnyek gyűltek szemembe a szám utolsó akkordjainál, lassan fogtam csak fel, hogy egy csodálatos embert vesztett el a rock világa. Nagy levegőt vettem, óvatosan letöröltem a könnyeim, és inkább kinyomtam a Rock 'n' Roll lejátszási listám, helyette megkerestem a „Takarítós" zenéket. Az Imagine Dragons énekese kezdett bele legfrissebb slágerükbe, mikor kutatni kezdtem a fülhallgatóm után. Másodpercekkel később rá is akadtam a kis huncutra, épp csatlakoztatni akartam a telefonomhoz, mikor felugrott egy új üzenet:

Ash: Jó reggelt, cica!

Itt kezdtünk el ismét beszélni.

Me: Egy, a „jó" reggel idilli képét az új szomszédom lerombolta. Kettő, amúgy is rég elmúlt dél, szóval egy picit megkéstél. Három, mi az, hogy cica? Nem vagyok cica!

Ash: Valaki felbosszantott, cica?

Me: Igen, te! Szóval léptem. Amúgy is takarítanom kell, azt meg elég nehéz lenne SMS-ezés közben. ;)

Amint rányomtam az elküld gombra, visszakapcsoltam a zenét, és mosolyogva indultam el a konyhába portörlőért. Időközben a telefonom háromszor is jelzett, hogy SMS-em érkezett, de úgy voltam vele, hogy Ash várhat, amúgy sem ismerem igazán.

Fenekemet rázva léptem be a nappaliba és neki is fogtam az asztal lepakolásának (mivel nyár van, és a nappaliban van a DVD lejátszó, így a kisasztal mindig tömve van nasival és üres zacsikkal), de telefonom csörgése ebben is megzavart. Meg sem nézve, hogy ki hív, megnyomtam a fülhallgatóm gombját, ezzel felvéve a telefont.

- Halló?! – szóltam bele közömbös hangon.

- Szia, cica, hogy megy a takarítás? – Egy ismeretlen srác szemtelenül önelégült hangon válaszolt, és a megszólításból már sejtettem is, kivel van dolgom.

- Ash, igaz? – tettem fel a kérdést a biztonság kedvéért.

- Talált. Tied a főnyeremény. Lefoglalhatsz, míg eszem. – Hangos koccanást hallottam, majd egy csattanást és halk zúgást.

- Ahh! – adtam meg magam. – Amúgy is unatkozom. - Közben serényen elkezdtem letörölni a port, és minél csillogóbbra sikálni a kisasztalt.

- Látod - hangos pittyenés, halk kattanás –, baszd meg!

- A mikró melegít. Szóval, ha valamit beleteszel és elindítod, garantáltan melegen fogod kivenni. – Visszafojtott nevetéssel indultam el a kukához a szeméttel. – Tudod, kicsi Ash? Vigyázni kell az ilyesmivel. Még megsérülhet valaki. – Hangomból sütött a szarkazmus.

- Édes vagy, hogy ennyire aggódsz értem cica. – Nevetés.

- Ugyan már. Bármit egy kisgyerekért.

- Most durcizom. – Hangján hallani lehetett, hogy erőlteti a szomorkás hangszínt, valójában majdnem megpukkadt a röhögéstől. – Tizenkilenc évesen igazán nem vagyok kisgyerek.

- Ezt higgyem is el? – Igazából biztos voltam benne, hogy nem hazudik, és enyhén meg is lepett, hogy alig két évvel idősebb nálam.

- Hinni a templomban kell – mondta.